Domán Sije írása

Szukosz ünnepén (sátorosünnep) a sátorban lakás micváján kívül még egy szép parancsolatot teljesítünk. Így szól a tórai idézet: „És vegyetek magatoknak az első napon díszes fa gyümölcsét, pálmaágakat, súrű lombú fának ágát, folyópart menti fűfzaágat." (3Mózes 23:40)

Ugyan a Tóra nem nevezi meg konkrétan mind a négy fajta növényt, Bölcseink elárulták nekünk, hogy nem mások, mint eszrog (citrusféle - latinul citrus medica), lulav, azaz pálmaág (mielőtt még szétnyíltak volna a levelei és úgy néz ki, mint egy bot), hádász, azaz mirtuszág és fűzfaág. (Megjegyzés: érdekes, hogy ennek a micvának az értelmezésénél sehol nem találunk semmiféle vitát Bölcseinknél. Mindenki, kivétel nélkül egyértelműen és ugyanúgy azonosítja be a növényeket. Hasonlít ez ahhoz, hogy a tfillin micvája sincs részletezve a Tórában, mégis minden Bölcsünk egyetért abban, hogy amire a Tóra azt mondja, hogy kössétek azokat jelül a kezetekre az egy fekete, bőrből készült doboz, amiben bizonyos tórai részletek vannak írva stb.)

A tórai micva, hogy vegyük a négy fajtát a Szentélyben az ünnep mind a hét napján, a Szentélyen kívül pedig csak az első napon. Azonban amióta a Szentély le lett rombolva, Rabbi Jochanan ben Zákáj elrendelte, hogy az emlékére mind a hét napon vegyük mi is a négy fajta növényt. (Szuka 41a)

Vajon milyen okot találhatunk arra, hogy pont ezt a négy fajta növényt kell a kezünkbe vennünk és pont Szukosz ünnepén? Természetesen, mint minden tórai micvának, ennek is nagyon sokféle és sok szintű megközelítése van.

Talán a legegyszerűbb, hogy miután, ahogy azt Misna mondja, az Örökkévaló Szukoszkor hoz a ítéletet arról, hogy a következő évben milyen mennyiségű csapadék essen, veszünk négy féle növényt mondván, hogy úgy, ahogy ezek nem tudnak létezni víz nélkül, ugyanígy a világ sem tud létezni víz nélkül. (Táánisz 2b)

Az Örökkévaló ugyan nyílvánvalóan tisztában van a szükségleteinkkel, mégsem adja meg ezeket (általában), csak akkor, ha előtte ezt ki is fejeztük (ez ugyanis lehetőséget ad az embernek, hogy a kérése által kapcsolatba kerüljön azzal, akihez e kérését intézi).

Hogyan fejezzük ki, hogy szükségünk van vízre? Egy direkt példával, hiszen egy növénynél sokkal egyértelműbb az, hogy víz nélkül egyáltalán nem tud létezni, míg magánál az embernél, aki természetesen szintén nem tud létezni víz nélkül, már ez az igény sokkal indirektebb. Természetesen világos, hogy nem az Örökkévalónak van szüksége direkt példára, hanem a kérő számára válik sokkal világosabbá kérésének szükségszerűsége és ez által nagyobb átéléssel fogja kérni a szükségletét.

Egy másik megközelítés szezrint (Széfer háChinuch), Szukosz ünnepe, ahogy a Tóra is nevezi, a betakarítás ünnepe. Ekkor hozza be a házába mindenki az egész évi termését, biztosítva lesz számára a megélhetése a következő évre. Ezért, ahogy a liturgiában is nevezzük: „Zemán Szimchaszénu", az örömünk időszaka.

Azonban ez azt a veszélyt rejti magában, hogy maga a vagyon lesz az ember örömforrása, és azt is gondolhatja, hogy saját ügyességének, élelmességének köszönheti azt, elfelejti az Örökkévalót, aki gondoskodott róla és sikeressé tette a fáradozását. Tehát az a veszély áll fenn, hogy a spirituális szintje csökken, eltávolodik az Örökkévalótól és közelebb kerül az anyaghoz. Másoldalról az időszak ugyanígy kifejezetten kedvezhet a spirituális emelkedéshez. Az anyagi biztonság, örömet, lelki nyugalmat adhat neki, ami különösen alkalmassá teszi, hogy szellemi dolgokkal foglalkozzon. Felismerheti az Örökkévaló gondoskodását, ami hálaérzetet ébreszt benne, így közeledik az Örökkévalóhoz.

Azaz Szukoszkor az ember előtt két út áll, az egyik az égbe vezet, a másik a pokolba. Mit tegyen, hogy a jót válaszsza? Erre kaptuk ezt a micvát, vegye a kezébe a négy fajta növényt, a micvá teljesítésének a céljából, ez emlékeztetni fogja arra, hogy a meglévő örömét emelje fel az Örökkévalóig. Miért pont ezt a négy fajtát és nem esetleg azokat a fajtákat, amiket betakarított? Erre írja a Széfer háChinuch:

,,És tudott dolog, hogy a négy fajta mindegyike megörvendezteti a látóik szívét."

Négy növény piac Brooklyn-ban a 70-es években

Bölcseink többféle utalást találtak ebben a micvában. A Midras azt mondja, hogy a négy fajta növény (formája) utal az ember legfőbb részeire: az eszrog a szívre, a lulav a gerincre, a mirtusz (a levele) a szemre és a fűzfa (szintén a levele) a szájra. Ezzel utal az ember saját magának arra, hogy szolgája az Örökkévalót a szívével, a gerincével, azaz egész testével (hiszen a gerinc a test váza), szentelje meg a szemét és a száját az Örökkévalónak. (Vájikra Rábba 30,13)

Egy másik utalás szerint a négy fajta növény négy féle embertípusra utal. Az eszrog, aminek illata is van és íze is, utal a teljes cádikra, akiben megvan a Tóra bölcsessége is és vannak jó cselekedetei is. A lulav, aminek íze van (a datolyának) arra utal, akiben ugyan meg van a Tóra bölcsessége, de nincsenek jó cselekedetei, a mirtusz, aminek illata van de nincs íze arra, akinek vannak jó cselekedetei és a fűzfa, aminek se íze nincs, se illata azokra, akikben nincs meg sem a Tóra bölcsessége és jó cselekedetei sincsenek. Így fejeződik be ez a Midras: Azt mondja az Örökkévaló, legyenek mind összekötve egy szövetségbe és akkor mindenki egesztelést hoz a másikra. És ha így tesztek, akkor én magam is felemelkedek (...). (Vájikra Rábba 30,10)

Két alapvető dolgot látunk ebből a Midrasból. Az egyik, hogy valamiért nem csak azoknak, akikben sem bölcsesség és sem jó cselekedetek nincsenek, van szükségük, azokra, akikben mindezek vannak, hanem fordítva is. Ez önmagában biztos magyarázatra szorul, hiszen mi szükségük lenne az igaz, bölcs és teljes emebereknek azokra, akik ugyan negativ dolgokat nem csinálnak, de mind szellemiekben és mind a cselekvés tekintetében üresek.

A válasz, hogy egy ember önmagában elérhet nagyon magas szintekre minden területen, azonban mindaddig, amíg egyedül van, nem tud több lenni, mint egy tökéletes részlet, nem tud egésszé válni. Egy közösség, aminek a részletei esetleg önmagukban nem tökéletesek, de abban a pillanatban, hogy minden részlet együtt van, egy egészet alkot. Világos, hogy ez egy teljesen más minőségi szint, mint egy nagyon tökéletes részlet. Erre egy halachikus példa: ha van előttem egy nagy szelet kenyér és egy kicsike zsemle, a zsemlére kell az áldást mondani, mert az teljes. Még azután is, hogy valaki tökéletesítette magát, muszáj visszahelyeznie magát a közösségbe és a közösség tagjaként néznie saját magára (ahogy egy falevél nézhet magára falevélként is és a teljes fa részeként is). *

A micva kabbalista értelmezése következik:

A Midras azt mondja, hogy mind a négy fajta növény utal magára az Örökkévalóra. A kabbalisták azt mondják, hogy a négy fajta növény mindegyike megfelel az Örökkévaló neve (jud - hé - vav - hé) egyik betűjének, illetve a szfíráknak. Az Örökkévaló fényessége, ami spirituális fény, kétféle módon viszonyul az emberhez: az egyik mód, „or hámákif', körbevevő fény, a másik „or pnimi”, belső fény. Szukosz ünnepén, amikor a sátorban ülünk, ami körbevesz minket, úgy, mint a felhőoszlop a pusztában, mélyebb szinten, megfelel a körbevevő fénynek. A négy fajta növény, melyek az Örökkévalóra utalnak, a belső fény. Amikor az ember kinyújta a kezét és megrázza a csokrot, ezzel az Örökkévaló felé irányuló vágyakozását fejezi ki, amikor újra közelíti a négy fajta növényt saját maga felé, ez által ezt a belső fényt ébreszti fel saját magában, v az Örökkévaló létezésének a fényessége válik belső tartalmává.

AZ ÁRBÁ MINIM TÖRVÉNYEI

(Miután a cikk keretein belül nincs lehetőségünk arra, hogy az összes hálachát annak összes részleteivel külön tárgyaljuk, ezért javasolt, hogy aki azt szeretné, hogy biztosan eleget tegyen ennek a szép micvának, még ünnep előtt mutassa meg a négy fajta növényt egy rabbinak, aki tisztában van ennek a törvénynek az összes részleteivel.)

Bölcseink úgy magyarázták a korábban már idézett tórai verset, hogy az első nap a mienk kell, hogy legyen mind a négy fajta növény. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek meg kell vennie magának a négy fajta növényt, hogy a vásárlás által a tulajdonává váljanak. Mit tegyen az, akinek még sincs? A „Mátana ál menász leháchzir" fogalma azt jelenti, hogy a tárgy cask azzal a feltétellel let az illető ajándéka hogy majd visszaadja. Ha valakinek ajándékba adom az eszrogomat, olyan feltétellel, hogy később visszaadja nekem, akkor amíg az ő kezében van az eszrog, az ő tulajdonát képzi. Ha esetleg nem akarja visszaadni, akkor ezzel nem teljesíti az adás feltételét, és így nem is volt soha az övé, ha viszont teljesíti, akkor gyakorlatban az enyém marad, de egy röved időre, amíg nála volt az övé volt, így ő is teljesíthette a micvát.

Ezért, ha egy zsinagógában van egy pár csokor, fontos, hogy a közösség olyan szándékkal tegye ki a csokrokat, hogy időszakosan ajándékba adják mindenkinek, aki a kezébe veszi és a tagok is, akik a kezükbe veszik olyan szándékkal tegyék ezt, hogy ez által arra az időszakra, amíg náluk van a csokor, az a tulajdonukká váljon. (Ez csak az első napra vonatkozik - Erec Jiszraelen kívül az első két napra).

Második (harmadik) naptól ugyan szabad akár megkérdezés nélkül is kölcsön venni valaki más csokrát a micvá teljesítésére, szigorúan óvatosan és a helyszínen (hiszen mindenki örül, ha micvát teljesítenek a vagyontárgyával - feltéve vissza is kapja épségben), azonban első nap ez nem fog működni. Lopott vagy rablott növényekkel az ember nem teljesíti a micvát, azaz nem csak a lopással követett el bűnt, de még az árbá minim micváját sem teljesíti vele.

Mea Shearim, Jerusalem. A kép Hosana Raba-kor készült. Jerusalemi szokás szerint Kitl-t viselnek ezen a napon.

LULAV

Olyan lulav, aminek a leveleinek a nagyobb része elszáradt, azaz már nem zöld színűek hanem fehérek, nem alkalmas a micvára. A lulav levelei párosak, azaz mindegyik level két összetapadt félből áll. Akkor a legszebb a luláv, ha a középső, legmagasabb levél (tijomesz) teljesen zárt, egyáltalán nem nyílt szét a két része. Azonban, ha szét is nyílt, de legalább a levél hosszának a nagyobb részében még zárt, akkor még alkalmas. Ha még ennyire sincs összetapadva a két rész, akkor legalábbis első nap nem lehet rá áldást mondani.

Vannak olyan lulavok is, amelyeknek két középső, egyforma magasságban levő levele van, ilyen esetben, mindkét levélre érvényes a fent említett törvény. Ha a levelek nagyobb részének a teteje kicsit le van vágva, vagy akár csak a középsőnek (tijomesz), a lulav alkalmatlan. Ha a lulav felső levele úgy nőtt, hogy a két csúcsa, mit a villának két ága, el van távolodva egymástól, első nap alkalmatlan. Ha a lulav görbe (nem csak kicsit, hanem rendesen félkörben) alkalmatlan, de ha csak éppen nem száz százalékosan egyenes, akkor alkalmas.

HÁDÁSZ (MIRTUSZ)

A mirtuszág leveleinek ún. mesulasnak kell lennie, azaz az ág hosszának a mentén minden sorban 3 levél kell, hogy legyen egymás mellett, egy magasságban. Ha a mirtuszág nem is teljes hosszában mesulas, akkor legalábbis az ág nagyobb része mesulas kell, hogy legyen. És mivel a mirtuszág hosszának a minimális mértéke 3 tefách, (24 - 30 cm), minimum 13 - 16 cm-es szakaszon mesulasnak kell lennie a hádásznak, ahhoz, hogy megfelelő legyen (ez elegendő olyan esetben is, ha a mirtuszág esetleg kimondottan hosszú). A mirtuszág levelei felfele nőnek, fontos, hogy betakarják magát az ágat, de legalábbis a nagyobb részét.

ÁRAVA (FŰZFAÁG)

A fűzfaág, aminek a leveleinek a többsége leesett, vagy elszáradt, alkalmatlan. Repedt, törött, hiányos leveleknél is az a törvény, hogy akkor válik alkalmatlanná, ha ez a levelek többségére igaz. Ha a tetejéből (az ág farészéből) le van vágva, szintén alkalmatlan. A fűzfaágnak is minimálisan 24-30 cm hosszúnak kell lennie.

ESZROG

Olyan etrog, ami kisebb, mint egy tojás (kb 50 gr) alkalmatlan. Amennyiben az eszrog színe teljesen zöld, mint a fű és nincs benne semmilyen sárga árnyalat, alkalmatlan. Sok eszrognak van egy un. „pitom"-ja, ami a gyümölcs csúcsán egy kis fás szár. Ha ez leesik az eszrogról, ez által alkalmatlanná válik, de ha nem esik le az egész, csak egy része, vagy nem is volt pitomja (mert még mielőtt leszedték volna a fáról leesett róla), kóser.

A gyümölcs kb. felső harmadában levő mindenfelé szabadszemmel látható elváltozás alkalmatlanná teszi az eszrogot (beleértve a kis fekete pontokat is - kivéve, ha ezek valami permetezés következtében alakultak ki). Olyan eszrog, amit kereszteztek alkalmatlan, ezért fontos utána járni, hogy honnan való az az eszrogunk.

Ha az adott helyen nem tud hozzájutni kóser növényekhez, csak olyanokhoz, amik a hálacha szerint alkalmatlanok, akkor ezeket kell kézbe vennie áldás nélkül, hogy ne felejtődjön el a négy fajta növény micvája. Természetesen úgy, hogy maguk a fajták megegyezzenek a Tóra által előírt fajtáknak.

A CSOKOR ELKÉSZÍTÉSE

Erev Jom Tovkor, az ünnepnap bejövetele előtt, veszünk egy lulavot, 3 mirtuszágat és 2 fűzfaágat és összekötjük őket a következő módon. A lulavnak a gerince felénk néz. A jobb oldalára tesszük a mirtuszágakat a bal oldalára a fűzfaágakat és összekötjük őket. Általában egy lulav levelekből készült kis tokba szokták helyezni a három fajtát. A növények átkötése is lulavlevéllel szokott történni. Amennyiben lehetséges csomót kötünk rájuk. A szokás, hogy magán a lulavon elhelyezünk még két vagy három (ez szokásfüggő) lulavlevélből készült kötést (gyűrűt). Fontos, hogy olyan módon helyezze el a három fajtát, hogy a lulav kb egy tefáchnyival (8 - 10 cm) magasabb legyen a többinél, a rázás miatt. Ezt a három fajtát fogjuk egy kézbe venni, az eszrogot pedig a másikba.

A MICVÁ TELJESÍTÉSE

Vegye jobb kezébe, felfelé tartva az egybekötött három fajtát, bal kezébe az eszrogot, szintén úgy, hogy a teteje legyen felfelé. Aki balkezes, fordítva. Első nap reggel (általános szokás, hogy még az imádkozás előtt, a sátorban mondják az áldást a csokorra, és ez érvényes lesz a reggeli és az imádkozás alatti rázásra is) két áldást mondunk a csokorra: „ál nötilász lulav" és „sehechejanu". Mivel az áldást a micvá teljesítése előtt kell mondani, ezért azt szokták csinálni, hogy mielőtt elmondanák az áldást fejjel lefelé veszik kezükbe az eszrogot és közvetlenül az áldás után visszafordítják.

Az áldás után következik a lulav rázása, a következő képpen (több eltérő szokás van ezen a té- ren, mindenki kövesse a családja, vagy a helyi szokásokat). Kelet felé állunk és kétféle mozdulatsort végzünk. Az egyik, hogy előre nyújtjuk a négy fajta növényt (az eszrogot szorosan a másik háromhoz tartjuk), majd visszahúzzuk magunkhoz. Ezt a mozdulatot megismételjük háromszor. Eközben egy kicsit csuklómozgással meg is rázzuk a lulavot, a levelei kicsit kinyílnak, egymáshoz verődnek és hangot adnak ki. Ezután ugyanezt megismételjük délfelé, nyugatfelé, északfelé, felfele és lefele. Nem fordulunk el a különböző irányokba a testünkkel, hanem a csokrot irányítjuk a négy égtáj felé. A lefele mozgatásnál nem fordítjuk a csokrot hegyével lefelé, hanem az alját mozgatjuk lefelé.

Szombaton nem vesszük a lulavot a kezünkbe, még akkor sem, ha az első ünnepnap esik szombatra.

„És vegyetek magatokhoz az első napon disz-fának gyümölcsét, pálmaágakat és sűrűlombú fának es fűzfának a gallyát és vigadjátok az Örökkévaló, a ti Istenetek színe előtt hét napon át." (3Mózes 23:40)

Forrás: Forrás, Lativ Alapítvány, II évfolyam 10. szám, Tisri 5772

* lásd itt a korlátokat azzal kapcsolatban, hogy kikkel lehetünk egy kapcsolatban, még ha átmenetileg is:

https://www.tjhungary.com/blog/wnwhd4hmz8nt0yea1ny9sdf1pvnxc1

Árbá minim - Négy féle növény

Írjon nekünk!

Árbá minim - Négy féle növény

Háázinu - האזינו

Írjon nekünk!