Emojr אמור‎

Aktuális pársánk utolsó témája a blaszfémia (24:10-től kezdődően): 

„Ekkor kiment egy izraelita nő fia, de ő egyiptomi férfiúnak fia volt Izrael fiai között (...) És kiejtette az izraelita nő fia a Nevet (...) És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Vezesd ki a káromlót a táboron kívülre...” és így tovább.

Felmerülhet a kérdés, hogy a Tóra miért tartotta szükségesnek éppen az ünnepekről szóló részt követően bemutatni számunkra ezt az esetet? Miféle kapcsolatot találhatunk a két egymás után következő, ám látszólag össze nem függő szövegrész között? *

Minderre érvényes magyarázat kívánkozik a midrás szavai alapján, amely a pársánk előző fejezetében (23:40) írt versre vonatkozik: „Vegyétek magatoknak az első napon a hádárfa gyümölcsét (eszrog), (datolya)pálmaágakat (luláv), sűrű lombú fának ágát (hádász – mirtusz) és patakmenti fűzfaágakat (árává)”.

A midras szerint a felsoroltak a zsidó nép négy típusára utalnak:

Az eszrog, amelynek íze és illata is van, az igazakra utal, akiknek van Tórájuk, micvóik és jó cselekedeteik egyaránt. A lulav, amelynek íze van (a datolya), de illata nincs, azokra utal, akiknek ugyan birtokukban van a Tóra, ám nincsenek jó cselekedeteik. A mirtusz, amelynek illata van, de íze nincs, azokra vonatkozik, akiknek vannak jó cselekedeteik, de nincs Tórájuk. A fűzfa pedig, amelynek sem íze, sem illata nincs, azokra céloz, akiknek nemcsak Tórájuk nincs, hanem még jó cselekedeteik sem.

E négyfajta növényt egyesítenünk kell a kezünkben, ami arra tanít minket, hogy Jiszroélnek is egyesülnie kell, tagjainak egy közös társadalomban szükséges együtt élniük.

A Tálmud (Szukka 32) azonban felveti a kérdést: talán a „pálmaágak” a datolyapálma ágait jelentik, amelyek egyelőre nem keményedtek meg teljesen, és bár nehezen, de még összeköthetők? A Gemara azt válaszolja, hogy ez a Tóra dicséretére van írva: „Útjai kellemes utak, és minden ösvénye békesség” (Példabeszédek 3:17). Ebben a fejlődési szakaszban néhány levél tüskés és megsebezheti az embert. A Tóra nem parancsolná, hogy ilyen ágakat használjunk a micvó teljesítéséhez.

A „sűrű lombú fának ágát” kifejezéssel kapcsolatban a Gemárá felveti: talán ezek a szavak a leanderre utalnak, amely mindkét tulajdonsággal rendelkezik? A válasz a fentihez hasonló: mivel a leander mérgező növény, és éles, tüskés levelei megszúrják a kezét annak, aki megfogja, ezért az nem kellemes és békével teli. Rava azt mondta: A leander alkalmatlansága innen származik: „Szeressétek az igazságot és a békességet” (Zakariás 8:19), márpedig a szúrós, mérgező növények ellentétesek a békével. Rási magyarázata: A leander sem igazság, sem béke, ugyanis halálos méreg.

Így bölcseink szavaiból egyértelműen láthatjuk, hogy azok, akik semmit sem tartalmaznak **, és akikkel a Tóra szerint egyesülnünk kell, csak azok körül kerülhetnek ki, akik nem gonoszak, és nem okoznak kárt másoknak. Ezért a négy növény egyike a fűz, mert bár nincs íze és illata, ám nem is árt annak, aki a kezében tartja. A Tóra nem parancsol olyasmit, hogy kapcsolatban legyünk, pláne egyesüljünk „tövisekkel vagy a mérgező növényekkel”.

Ebből megtanuljuk, hogy bár a semmit sem tartalmazók társaságával is azonos oldalra kell számítanunk magunkat, és egy közösségben kell élnünk velük, ám ez csak addig érvényes, amíg ezek az emberek nem okoznak nekünk fájdalmat és kárt, és csak akkor, ha biztosak vagyunk abban, hogy nem fertőzik meg a lelkét azoknak, akik velük egyesültek és társulnak.

Ugyanakkor azok, akik nem restek a többieket szellemi értelemben a maguk szintjére lealacsonyítani, olyanok, mint a tövisek és a mérgező növények. Ilyen emberekkel nem szabad egyesülni, de még csak társulni sem. Éppen ellenkezőleg, távol kell maradni tőlük, és semmilyen kapcsolatban sem szabad állni velük, hiszen a Tóra „útjai kellemes utak, és minden ösvénye békesség”, és a velük való egyesülés útja minden, csak nem kellemes, nem az igazságé és nem békességes.

Az ünnepek pársája ennek megfelelően azért került közel az istenkáromláséhoz, mert az ünnepek hetiszakasza azt parancsolja számunkra, hogy kötözzünk össze négyféle növényt, ami azt jelenti, hogy együtt kell lennünk a többiekkel, de semmiképpen sem olyanokkal, mint az istenkáromlók és hasonlók, akikről azt mondják: „vezesd ki a káromlót a táboron kívülre”, mert a blaszfémiával másoknak is fájdalmat és kárt okoz.

Az Örökkévaló nem azt parancsolta nekünk, hogy ilyen emberekkel társuljunk. Épp ellenkezőleg: arra int bennünket, hogy távolítsuk el őket a közösségből. Csak akkor lehet béke, ha sikerül megőrizni a „kellemes utakat”, azaz a Tórát.

_________________________

Smuel Frenkel רבי שמואל פרענקעל אב"ד דאראג, Hajdúdorog rabbijának (elhunyt 5682/1881) szavai, az Imré Sefer אמרי שפר című könyvében.

* lásd még Rási a 3Mózes 24:10-hez

** olyan emberek, akiknek sem Tórájuk, sem jó cselekedeteik nincsenek. Őket szimbolizálja a fűzfa.