Vezojsz Hábracha

Az aktuális pársában ez áll (33:8-9):

„Léviról mondta: Tummimod és Urimod jámbor férfiúdé (...) aki mondta atyjáról és anyjáról: Nem láttam, testvéreit nem ismert és gyermekeiről nem tudott, mert szózatodat megőrizték és szövetségedet megtartották”. 

Az „Ohél Mojse” אהל משה című könyvében a makói Mojse Vorhand rabbi (elhunyt 5704/1944) így ír ezekkel a versekkel kapcsolatban.

Az aranyborjú bűnének idején Mózes a következő utasítást adta: „Aki az Örökkévalóé, ide hozzám! És odagyülekeztek hozzá Lévi minden fiai” (2Mózes 32:26). Ezután a leviták megöltek mindenkit, aki a borjút imádta, még abban az esetben is, ha a bűnös valamelyikük családtagja volt.

Fontos megértenünk, honnan származott a leviták ereje, amelynek köszönhetően ellen tudtak állni a bálványimádás kísértésének. Mi lehet a magyarázata a leviták reakciója és a többi izraeli törzs bűnös viselkedése közötti különbségnek?

A válasz abban rejlik, hogy ők – a többséggel ellentétben – a „szövetségedet megtartották”. A loson hákojdesben a brisz (szövetség) szó körülmetélést is jelent. A többi törzs ugyanis nem tartotta meg a körülmetélés parancsolatát, amíg a sivatagban vándoroltak, hiszen az bizonyos kockázattal járt, mivel az északi szél, amely elengedhetetlen a körülmetélés utáni gyógyulási folyamat sikerességét illetően, nem fújt a sivatagban *. Csakhogy Lévi törzse készen állt arra, hogy veszélybe sodorja magát a parancsolat betartása érdekében.

Cselekedeteiket meszirusz nefessel – önfeláldozásra való hajlandósággal – hajtották végre, és ez megadta számukra azt az érdemet, hogy „az élre ugorjanak”, összegyülekezzenek és segítsék Mózest az erev ráv ** megsemmisítésének feladatában, ezáltal megmentsék Jiszroél fiait a megsemmisüléstől, I-ten ments.

A körülmetélés parancsolatának teljesítése miatt kiérdemelték, hogy a szemeik a Tóra fényében ragyogjanak, miként azt is, hogy az ő feladatuk legyen a Tórát tanítása Jiszroél fiainak.

Itt érnek véget Vorhand rabbi szavai.

Legyen mindig erőnk és képességünk arra, hogy boldogan hozzuk meg a szükséges lelki áldozatot a Teremtő parancsolatainak teljesítése érdekében, és méltók legyünk az összes áldásra, illetve isteni védelemre, ámen!

——

* „És mi az oka annak, hogy nem metélték körül magukat a pusztában? ... Az, hogy nem fújt az északi szél (és a forró időjárás valószínűleg orvosi komplikációkhoz vezetett volna a beavatkozást követően). Ahogy a báráiszá tanítja: Azon negyven év alatt, amíg a zsidó nép a pusztában tartózkodott, az északi szél nem fújt számukra” (Babilóniai Talmud, Jevamojsz traktátus 72a).

** Az erev rávval először Mózes második könyvében találkozunk (12:38), amikor Jiszroél fiai kijöttek Egyiptomból: „De sok zagyva nép (erev ráv) is ment fel velük”. Alapvetően az erev ráv egy csoport egyiptomiból és másokból állt, akik csatlakoztak Jiszroél törzseihez a Kivonulás során.

Cházál, a Bölcseink, elárulják nekünk, hogy az erev ráv tehető felelőssé az aranyborjú bűnéért, ők buzdították Jiszroél fiait a gyalázatos cselekedetre. Máshol is találhatunk példákat arra, hogy bajt és zavart okoztak, például: „És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott” (4Mózes 11:4). Egyéb alkalmakkor is az erev ráv volt az a hajtóerő, amely Jiszroél fiait panaszkodásra, lázadásra és bűnre késztette.

A kabbala könyvekben az áll, hogy az erev ráv lelkei minden nemzedékben testet öltenek, mégpedig saját kijavításuk reményében, ám sajnos általában mégis ugyanazt teszik, mint a sivatagban – letérítik a zsidó népet az igaz útról. Ez súlyos veszély, mivel egyfajta „ötödik hadoszlopként” viselkedve, valódi „belső fenyegetést” jelentenek.

A szent Zohár (B’résisz 25. oldal) az erev ráv öt prototípusáról beszél, néhányukat egyenesen Ámáléknek nevezi. Másokat hipokritáknak hív, míg néhányan még zsinagógákat és tanházakat is építenek, ám korántsem azzal a szándékkal, hogy I-ten nevét megszenteljék, sokkal inkább azért, hogy „nevet szerezzenek maguknak” (1Mózes 11:4 alapján). Ők is erev rávnak tekinthetők, mindazonáltal természetesen különbségek vannak az egyes csoportok között.

A vilniusi Eljáhu rabbi (közismert nevén a vilnai Gáon) azt írja, hogy a megváltás csak akkor következhet be, amikor az erev ráv megsemmisül és eltűnik a világból.
Újszandec nagyrabbija, Cháim Halberstam (elhunyt 5636/1876) úgy fogalmazott (a), hogy egyértelműen látható, hogy a rabbik, a chászidok és a bálei bátim (b) többsége az ő nemzedékében az erev rávtól származik. Joel Teitelbaum rabbi Szatmárnémetiből idézte a szavait, majd nagyot sóhajtva hozzátette: „Ha ez igaz volt az ő nemzedékére, mit mondhatunk akkor a mi generációnkról?”

A küldetésünk persze nem az, hogy paranoiás módon állandóan rejtett erev ráv személyeket keressük magunk között, ugyanakkor mindig hasznos lehet, ha nyitott szemmel járunk, különösen akkor, amikor olyan vezetőkre lehetünk figyelmesek, köztük úgynevezett „rabbikkal”, illetve olyan csoportokra, akik letérnek a Tóra általánosan elfogadott, hagyományos útjától. Nem is beszélve arról, ha észrevesszük, hogy rendszeresen lopnak és hazudnak, valamint olyan eszméket hirdetnek, amelyek idegenek a Tóra és a hitünk igaz ösvényétől.

Nem szabad hagyni, hogy a külsőségek, a folyamatosan áradó propaganda és a szép, magasztos szavak megtévesszenek bennünket!

I-ten óvjon meg minket mindazoktól, akik megakadályozzák, hogy az Ő akaratát teljesítsük, és hozzon bennünket közelebb Magához, valamennyi áldással kísérve, ámen!

(a) A „Divré Cháim Ál HáTojró” című könyv, Vájákhel hetiszakasz

(b) A bálei bátim kifejezés jelentése a 3. megjegyzésben található, ehelyütt: Vajelech - ‎פרשת וילך הרב שלום אדלער