Chájé Szoró

A hetiszakaszunkban ez áll (24:39):

„De én mondtam uramnak: Talán nem fog eljönni a nő utánam?”

Rási idézi Bölcseink szavait:

„Talán nem fog eljönni a nő utánam?” – A „talán” vagy „mi van, ha” fordulat jelentésére a Tóra által használt szó az uláj אלי, ami élájként is olvasható, ami magyarra „nekem”-ként fordítható. Eliezernek, Ávrohom szolgájának volt egy lánya, és ezért ürügyet keresett, hogy Ávrohom beleegyezzen, hogy Eliezer a saját lányát adja hozzá Izsákhoz. Ávrohom azonban azt felelte neki: „Az én fiam áldott, rajtad viszont átok ül (mivel Eliezer Kánaán leszármazottja volt, akit Nojách megátkozott, amint azt Mózes első könyvében [9:25] olvashattuk: „Átkozott Kánaán, rabszolgája legyen testvéreinek”), és az, akin átok ül, nem kötheti össze az életét olyannal, aki áldott” (Midrás Rábbó 59:9).

Ehelyütt közlünk egy levelet, amelyet Simon Jiszroél Posen rabbi, Sopron jesivájának vezetője és több könyv szerzője (5729/1969-ben hunyt el az USA-ban) írt válaszul egy, a Szentföldön élő rabbinak, és amelyben Rási fenti szavait egy lehetséges kontextust felállítva értelmezi.

Íme a levél.

Üdvözletem és tiszteletem fejezem ki a magasröptű Tórája felé, és nagy szeretettel:

Igen megtisztelők a levelében megfogalmazott kedves szavai, megtaláltam közöttük azokat, amelyeket lelkem olyannyira megszeretett, igen odaadó szavakat, méghozzá éppen azidőtájt, amikor szörnyűséges megtisztulási folyamaton kényszerülünk átesni. Az emberek próbára vannak téve, így kristálytisztán láthatóvá válik, ki az, aki hű marad az Örökkévalóhoz minden megpróbáltatás ellenére napjainkban, annak érdekében, hogy távol tudjuk tartani a hulladékot, a gyalázatos héjat (klipá, קליפה, spirituális tisztátalanság), távol a szentség világától, hogy többé „ne keveredhessen hulladék az ételbe”. 

Csakugyan, értékes szavainak nincs szükségük megerősítésre, ám talán mégiscsak vehetem magamnak a bátorságot, hogy hozzátegyek egy további apróságot. Mégpedig azt, hogy igazoltnak tűnik, hogy bárki, aki akár csak kismértékben is hisz a hitetlenek királyságában, esestleg csodálja azt, az éppolyan romlottá válik, mint a rezsim működtetői. Ugyanígy, aki a fennmaradását kívánja, még ha csupán a szívének rejtekében is, vagy egyenesen teljes szívből üdvözli e királyság megjelenését, azzal mintegy elismeri, hogy maga is bálványimádó.

Természetesen szükséges folyamatosan és nyiltan beszélnünk erről, hogy a tömegek, akik maguktól nem értenék, megjegyezzék. Ezzel elkerülhető, hogy megtévesszék őket, I-ten ments, és hogy vonzónak találják a bálványimádó papok hangzavarát.

Valójában még ha az érintett ország vezetői egy kicsit is hittek volna Mózes Tórájában és a Bölcseink szavaiban, továbbá nem üldöznék I-ten népét, akik ragaszkodnak a mi I-tenünk Tórájához, egy ilyen állam életre hívásának a puszta gondolata is teljes eretnekség lenne. Ugyanis elképzelhetetlen egy olyan királyság Jiszroél számára, amelyben az Isteni Jelenlét nem tér vissza a Szent Helyre, amelyet az Ő kezei készítettek elő *. I-ten ments, hogy a fiúk elutasítsák mennyei Atyjuk tiszteletét, és ne törődjenek Atyjuk bánatával, ehelyett a békét élvezzék a nemzetek közepette, ami édes lesz számukra, ugyanis megkapják tőlük a „függetlenség” ajándékát! Mint aki azt mondja apjának: „Mi közöm van hozzád? Én építettem a saját házamat, és nem érdekel, ha száműzetésbe vonulsz”.

Ezt a „vallásosak” ellen írtam. Mivel még ha a tisztátalan mizráhik betartanák is a Tórát – hiszen valójában ők igazából rombolói a Tórának –, és ők irányítanák az állam összes ügyeit, az állam létezésének ügye még akkor is eretnekségnek számítana, és aki büszkeséget érez arra gondolva, hogy létezik egy független állam, „Izrael Állama”, ezzel felfedi szívének rejtett titkait, jelesül, hogy gyűlöli Mennyei Atyját.

Lásd mesterünk, az áldott emlékű Chászám Szojfer szavait, melyeket a Tojrász Mojse című könyvében, a Sojftim hetiszakasz haftarájában szereplő egyik vers kapcsán tett közzé, amely így szól: „Milyen szép annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át” (Ézsaiás 52:7-8). **

Mivel már maga az elképzelés is eretnekség, ezért a tökéletes hitetlenségben élők ereje erősebb lett a megvalósult államban, ugyanis a gondolatok adnak megjelenési formát az anyagnak, és ahogy a szentség terrénumában a szentség uralkodik az anyagon és adja meg annak formáját, úgy a tisztátalanság világában a „gonosz ember” (a „másik”, gonosz oldalt megtestesítő erő) formálja meg azt. Éppen ezért lehetetlen, hogy a tisztátalanság ne teljesedjék ki a végső pontig egy olyan államban, amely az eretnekségre épült.

Emiatt, attól a naptól kezdve, hogy Baál-Dáver *** tette sikerrel járt, és megépítették ezt az oltárt Baál **** számára, hogy létrehozzák ezt a királyságot, és felbosszantsák mennyei Atyjukat, azóta világos számomra, hogy napról-napra egyre több és szigorúbb rendeletet fognak hozni I-ten népe ellen, akik ragaszkodnak a szent Tóra útjaihoz.

Mert amíg még mindig él az I-ten iránt érzett szeretet egy zsidó szívében, aki őszinte odaadással mondja el a S’má Jiszroél imát, és tudja, hogy minden Jiszroélnek kötelessége az életét adni az Ő szent Tórájáért, addig az eretnek királyságuk nem képes szilárdan megmaradni. Ők ezt jobban tudják, mint a Jiszroél népének többsége népe, akik az ő útjaikon járnak, ezért még mindig vannak olyanok, akik tévesen és ostobán azt hangoztatják, hogy van még remény, és talán, ha közelebb kerülnek az állam vezető rétegeihez, akkor sikerülhet elérniük bizonyos eredményeket a szent Tóra őrzői számára, és enyhíteni tuddják azok romlott rendeleteit, ám valójában ezzel a téves elképzeléssel csak a csapdájukba sétálnak.

És mint tudjuk, bár tréfásan mondják, mégis igaz, az áldott emlékű Rási szavai szerint, amelyeket a Chájé Szoró hetiszakaszban közöl, hogy „az, akin átok ül, nem kötheti össze az életét olyannal, aki áldott”. Előfordulhat ugyanis, hogy egy áldott személy össze kívánja kötni az életét egy átkozott személlyel, ami nem kívánatos dolog ugyan, mégis az áldott, azaz az igaz ember megteszi az ehhez szükséges lépéseket, mert úgy gondolja, hogy abból valami jó sülhet ki. Csakhogy az átkozott személy biztosan nem fogja hozzákötni az életét egy áldottéhoz, amíg az továbbra is igaz emberhez méltó módon viselkedik. Ám mivel az áldott ragaszkodik az átkozott személy társaságához és közel engedi magához, ezáltal lassan maga is átkozottá válik, így végül az átkozott is ragaszkodni fog hozzá, hiszen immár sajnos ő maga is hasonlóképp átkozottá vált, méghozzá pontosan a gonoszhoz fűződő szoros kapcsolata miatt. Ugyanakkor egyetlen átkozott személy sem szeretné összekötni az életét egy áldottéval annak érdekében, hogy idővel hasonlatossá váljon hozzá, méghozzá azért nem, mert valójában önnön tisztátalanságában kíván megmaradni.

Mindebből következően a vezető politikusok szándéka az, hogy megszűnjék a „boruch”, vagyis az áldott, azaz nyoma se maradjon a szentségnek. Ne legyen többé Tóra, sem olyasvalaki, aki tanulja és őrzi azt, ugyanis a szitró áchró (a „másik”, tisztátalan oldal, a gonosz erők kifejeződése) teljes célja az, hogy megszakítson minden kapcsolatot a szentséggel, bárhol is legyen az még megtalálható.

Ezért biztosan nincs remény arra, hogy amíg a királyságuk fennáll, az igaz istenfélők helyzete javulhat. Félek kimondani, mert „Ne nyisd ki a szád...” stb. ***** de mi teljes szívünkkel hisszük, hogy Ő, aki minden ember cselekedeteit és gondolatait figyeli, biztosan irgalmas lesz hozzánk, és sietteti megváltásunkat, hogy az utolsóknak azok közül, akik még törődnek I-ten szavával, ne kelljen elmenekülniük szent földünkről a cionisták rendeletei miatt.

Miként azt Ön is írta: „És birtokolják a propaganda valamennyi eszközét”. Nos, valóban sikerült világosan megértenie a szitró áchró felfokozott erejét a Messziás eljövetelét megelőző időkben, hogy tudniillik a sajtópublikációk megdöbbentő módokon szolgálják a szitró áchrót. Ahogy láttuk Hitler, legyen a neve kitörölve, kormányzása alatt, ijesztő dolgok történtek ebben a tekintetben, és később a kommunisták alatt is, legyen a nevük szintén kitörölve!

Sok mondanivalóm van arról, hogy aki hisz a Legfelsőbb Gondviselés csodáiban, az Övéiben, aki szorosan felügyel valamennyi történést, még a szitró áchró lépéseit is, ráadásul már a világát teremtését megelőző időben is tudomással volt mindenről, az azt is hiszi, hogy még a másik oldal roppant ereje is valamilyen tikkunt, javítást idéz elő. Hasonló módon hisz abban is, hogy e javításnak pontosan ekképp kell megtörténnie, a Mindentudó csodáinak céljából. Azonban itt nincs hely ezen dolgok kibontására, mert az nagy terjedelmet igényelne, és egy olyan bölcs embernek, mint Ön, elegendő egyetlen utalás.

Az igazság az, hogy szörnyű veszély fenyegeti Jiszroél egészét a cionisták miatt, akiknek a cselekedetei minden bizonnyal gyűlöletet keltenek a nemzetek között, különösen azért, mert azt mondhatják, hogy az országaikban élő zsidók egy másik országot szeretnek, és olyannyira ragaszkodnak hozzá, hogy azzal gyanúsítják őket, hogy elárulják a nemzetet, amelyben élnek, az Irgalmas I-ten mentsen meg minket!

Óvjon meg bennünket az I-ten a zsidó népet sújtó kemény ítéleteitől, bárhol éljenek is a tagjai, és mutasson nekünk csodákat! Miként az Egyiptomból való kivonulásunk napján, úgy ezúttal is csodákat fog véghezvinni értünk, és közelebb hozza hozzánk a száműzetés csodálatos, rejtett végét. Összegyűjti szétszórt népünket a Messiása által הולך תמים (aki feddhetetlenül jár) és méltók leszünk arra, hogy felmenjünk Sionba, a legmagasabb hegyre, és ott együnk az áldozatokból, úgy, mint a páskaáldozatból, amelyek vére eléri az oltár falát, ebben az évben, amikor Ő irgalmában visszatér Sionba. (A levél peszách előtt íródott).

Simon Jiszroél Posen

Tojrász Álef, 1. rész, 13. levél

———-

* „A szentélybe, Uram, melyet kezeid készítettek” (2Mózes 15:17).

** Itt található a link a szent Chászám Szojfer szavaihoz: https://www.tjhungary.com/blog/sojftim-

*** A Sátán egyik jelzője (szó szerint: tulajdonos, vagy a dolog ura).

**** A Bibliában többször említett bálvány. Például: „Aranyat, amit ők Baálra költöttek” (Hóseás 2:10).

***** Azaz, ha valami negatív dolgot mondunk, az azt eredményezheti, hogy az valóban megtörténik, I-ten ments. Ahogy a Talmudban írva van: (Brochojsz traktátus 19a) „Soha ne nyisd ki a szád a Sátán előtt”, azaz ne hagyd, hogy helyet kapjon vagy felmerüljön a katasztrófa vagy a gonosz dolgok lehetősége.

—————————

"אלי לא תלך האשה", אלי כתיב, בת היתה לו 

לאליעזר והיה מחזר למצוא עילה שיאמר לו אברהם לפנות אליו להשיאו בתו אמר לו אברהם בני ברוך ואתה ארור ואין ארור מתדבק בברוך (רש"י)

אחדשת"ה באה"ר, נתכבדתי בנעימת יקרתו, 

ומצאתי בו את שאהבה נפשי, דברים נאמנים מאד, בעת הבירור הנורא בימינו לדחות את הפסולת, הקליפה הנוראה מגבול הקדושה, שלא יתערב עוד פסולת לתוך אוכל.

והנה דבריו היקרים אינן צריכין חיזוק, ורק אולי יש לי רשות להוסיף עוד גרגיר קטן: אשר בודאי כל מי שמאמין או מעריץ אפילו בשעור משהו, מלכות זו של הכופרים, הוא חמץ כמוהם, והרוצה בקיומה אפי' בחדרי לבו (אף אם אינו מגלה זה לחוץ) או נהנה בלבו מהתהוות של מלכות זו, הרי הוא מודה בעבודה זרה, ובודאי צריך לדרוש זה ברבים תמיד, שלא ישכחו מזה המוני עם אשר 

אינם מבינים מעצמם, שלא יתטפשו ח״ו, ולא יהיו נמשכים אחר הרעש של כומרי העבודה זרה זו.

והנה אף אם היו רוזני מדינה זו קצת מאמינים בתורת משה ובדברי חז"ל, ולא היו רודפים את עם ד' המחזיקים בתורת אלוקינו יתברך, אפילו הכי היה כל הרעיון של מדינה זו כפירה גמורה, כי אי אפשר להעלות על הדעת, שיהיה מלכות לישראל אם לא תשוב השכינה הקדושה למקום 

המקודש, אשר כוננו ידיו יתברך, וחלילה לבנים להיות ממאסים בכבוד אביהם שבשמים יתברך, שלא ישוה להם צער אביהם, ויערב להם שלום בין האומות לקבל מידם מתנה זו של "עצמאות", כמי שאומר לאביו מה לי ולך, אני בניתי לי דירתי ומה יש לי עסק בזה אם אתה הולך בגולה.

זה כתבתי נגד ה"דתיים", שאף אם היו המזרחים 

הטמאים שומרי תורה, במדה זו אשר הם באמת מהרסי תוה"ק, והיו יושבים בראש כל עניני המדינה זו, אפילו הכי היה כל ענין המדינה כפירה גמורה, ומי שמתכבד ברעיון זה שיש מדינה עם עצמאות אשר נקראת "מדינת 

ישראל", זה מגלה בזה מצפוני לבו, אשר הוא שונא לאביו שבשמים, (ועיין בדברי מרן החתם סופר ז"ל בתורת משה פרשת שופטים מה שכתב על האי קרא דהפטרה מה נאוו על ההרים רגלי מבשר וגו').

ובאשר כל הרעיון הוא כפירה, על כן ממילא נתחזק בה כח הכופרים גמורים, כי כל רעיון נותן לחומר צורתו, וכאשר להבדיל בקדושה, צורת הקדושה גובר על החומר ונותן לו צורתו, כן להבדיל בטומאה, צורת אדם בליעל מצייר צורתו, ועל כן אי אפשר במדינה זו הנבנית על

כפירה, שלא תלך הטומאה עד קצה האחרון.

ומפני זה מיום שהצליח מעשה בעל דבר, אשר בנו במה זו לבעל, לעשות מלכות זו להכעיס את אביהם שבשמים, מאז היה ברור לי שבכל יום ויום ילכו יותר בגזרות קשות, נגד עם ד' הרוצים להתדבק בדרכי תורה הקדושה, כי כל זמן אשר יש עוד אהבת ד' בלב איש ישראל הקורא קריאת שמע באמת, ויודע חיוב של כל ישראל למסור נפשם על תורתו הקדושה, לא תכון מלכותם, וזה הם יודעים יותר מרוב עם ישראל ההולכים בתומם, אשר על כן יש עוד טועים המתטפשים ואומרים, שעוד יש תקוה אולי על ידי התקרבות להם יכולין לפעול אצלם עוד איזה טובה בעד שומרי תורה הקדושה, איזה המתקה בגזירות שמדיות שלהם, ועל ידי זה נופלים ברשתם.

וכידוע מה שאומרים בדרך הלציי בדברי רש"י ז"ל פרשת חיי שרה אין ארור מדבק בברוך, כלומר שהברוך רוצה לדבק בארור רק אין הארור מדבק בברוך, דהיינו בעוד שהוא עדיין בבחינת ברוך מתדבק ומתחבר בארור, ועל ידי זה נעשה אחר כך לאט לאט ארור, נמצא דמהברוך נעשה אחר כך ארור, אבל אין ארור מתדבק בברוך להיות כמוהו בבחינת ברוך, כי הוא רוצה להשאר בטומאתו.

וכן הוא מגמתם, שלא ישאר ח"ו בחינת ברוך כלל, כי זה כל מגמת הסטרא אחרא, לנתק כל קישור אל הקדושה בכל מקום שימצא עוד, על כן בודאי אין לקוות שכל זמן שמלכותם עומדת יהיה איזה הטבה למצב החרדים האמיתיים. ואני ירא להוציא מפי משום אל תפתח וגו', אך אנו מאד מאד מאמינים, שהמשגיח על כל מעשה בני

אדם ומחשבותם, הוא יתברך בודאי ירחם עלינו למהר גאולתינו, שלא יצטרכו השרידים לדבר ד' לברוח ח"ו מארצינו הקדושה.

והנה במה שכתב כהדר"ג שליט"א "ובידם כל

מכשירי הפרסום", בזה הבין יפה את כח התגברות הסטרא אחרא ביומיא אילין בעיקבא דמשיחא, אשר פרסום העתונות עושה דברים מבהילים לשמש את הסטרא אחרא, (כמו שראינו אנו שהיינו תחת ממשלת יד היטלער ימ"ש דברים מבהילים בענין זה, ואח"כ אצל הקאממוניסטען ימ"ש, והיה לי בענין זה הרבה לדבר, האיך המאמין בנפלאות המשגיח העליון, אשר כל צעד וצעד גם של הסטרא אחרא ראה בעינא פקיחא עוד קודם שברא עולמו, מאמין שגם זה עושה איזה תיקון, והאיך דווקא בדרך זה צריך להיות התיקון, לתכלית נפלאות תמים דעים יתברך, אך אין כאן מקומו להאריך בדברים אלה אשר יצטרכו אריכות גדול, ודי לחכימא כמותו ברמיזא).

והאמת הוא אשר סכנה איומה מרחפת על כל ישראל בגרמא של הציונים, אשר מעשיהם בודאי עלולים לעורר השנאה בגוים, בפרט שיאמרו שיהודים הדרים במדינה זו הם אוהבי מדינה אחרת, ומחוברים לה עד שהם חשודים למעול בגוי אשר הם דרים בו ר"ל, וד׳ הטוב יצילנו בכל מקום שיש שם יהודים מגזירות קשות ויראנו נפלאות, וכימי צאתינו ממצרים יעשה עמנו פלאות ונסים גלויות, ויקרב לנו קץ הפלאות ויקבץ נדחינו על ידי משיחו הולך תמים, ונזכה לעלות לציון הר מרום הרים ונאכל שם מן

הזבחים ומן הפסחים אשר יגיע דמם על קיר המזבח עוד בשנה זו כאשר ישוב לציון ברחמים.

הק' שמעון ישראל פאזען.

ספר תורת א' להגה"צ אב"ד שאפראן, ח"א מכתב י"ג