Sojftim - שופטים

Az eheti háftarában a következőt olvassuk (Ézsaiás 52:7-8):

„Milyen szép annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át! Békességet hirdet, örömhírt hoz, szabadulást hirdet. Azt mondja Sionnak: I-tened uralkodik! Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak, együtt ujjonganak, mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra”.

A szent Chászám Szojfer, az egymást követő nemzedékek egyik legnagyobbika, és a zsidó nép, különösen a magyarországi zsidóság kiemelkedő szellemi tanítója, a Tojrász Mojse תורת משה חת"ס על התורה című könyvében e kapcsán így ír:

A jövőbeli megváltás nem olyan lesz, mint a múltbeliek voltak. Ez utóbbiak esetében ugyanis nem mindenki ismerte fel, hogy az Úr közöttünk lakozik. A zsidó nép természetesen hitt a próféták és bölcsek szavaiban, akik érzékelték és el is érték a Szent Szellemet (Ruách HáKojdes), és számos csodát is láttak, amelyek bizonyítékai voltak annak, hogy az isteni Jelenlét Jiszroél gyermekei között lakozik. Ugyan volt hitük, ám a Szentség mégsem nyilvánult meg mindenki számára.

A jövőbeli megváltás azonban nem így fog kinézni, hiszen akkor mindannyian az ujjunkkal mutatva, a következőt fogjuk mondani: „Íme itt van a mi I-tenünk”, ahogyan azt a Babilóniai Talmud Táánisz traktátusának végén a Bölcseink elmagyarázzák számunkra. *

Továbbá lehetséges, hogy már többször is elkövetkezhetett volna a megváltatásunk. Ám ezek minden esetben hiányos megváltásnak bizonyultak volna.

Ekképpen elképzelhető, hogy már eleddig is több esetben kiérdemeltünk valamelyes hiányos megváltást, ahogyan békét is közöttünk és a világ nemzetei között, azaz méltónak találtattunk arra, hogy a Teremtő megkíméljen bennünket a további üldöztetésektől, esetleg még ennél is többre, egy olyan megváltásra, mint amilyenben a Második Templom idején volt részünk, és így tovább.

Csakhogy semmi ilyesmire nem vágyunk, mert még ha kompromisszumot is tudnánk kötni és elfogadnánk egy hasonló megváltást, magáért a megváltásunk kedvéért, illetve azért, hogy megszűnjék az alávetettségünk az idegen nemzeteknek, sőt, még a Templom is felépüljön, szent őseink nem lennének elégedettek hasonló részleges eredményekkel, csupán a teljes, végső megváltásunkkal. Nem beszélve arról, hogy Jiszroél számára is előnyösebb, ha elviseli a hosszú száműzetése teljes időtartamát, mert ennek eredménye a teljes megváltásunk lesz.

Ehelyütt érdemes megjegyezzünk, hogy a Chászám Szojfer ezt az elképzelést a háftará versein keresztül fogja bemutatni. Ő a „Milyen szép annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át” fordulatot nem a csodálat és áhitat kifejezéseként értelmezi, sokkal inkább kérdésként, amelyet őseink, akiket hegyekhez hasonlítanak, feltennének. A „milyen szép” a mondatban eszerint kétkedést fejezne ki, mintha azt kérdeznék, „mi szükségünk van ezekre a lépésekre”? Még akkor is, ha békét hirdetnének és jó híreket hoznának, ez csupán részleges megváltást jelentene. Ám lelkünk egyedül a teljes megváltást kívánja, hogy szemtől szembe láthassa az Urat!

Eddig a bevezetés, térjünk hát vissza a Chászám Szojfer szavaihoz!

Így magyarázhatjuk a verseket: „Milyen szép annak az érkezése, aki örömhírrel jön a hegyeken át”, mert a jövőbeli megváltás során nem lesz szükség gyalogosan érkező hírnökre, hogy beszámoljon arról, mi is történik valójában, sokkal inkább olyasvalamire kell számítanunk majd, ami írva van (Ézsaiás 18:3): „Amikor a zászlót felemelik a hegyeken, lássátok meg, ha megfújják a sofárt, halljátok meg”!

Ennek megfelelően hogyan is tudnák szépként elfogadni, miként elégedhetnének meg a gyalogosan érkező hírnökkel, mennyire lenne egyáltalán illő az ilyesmi őseinkhez, akiket hegyekhez hasonlítanak? Bizonyosan nem lennének készek elfogadni ezt az eshetőséget. 

Továbbá mi állna a hírhozó üzenetében, békét jelentene be a nemzetek és Jiszroél között? Ez mégiscsak apróság lenne a jövőbeli megváltás nagyságához és emelkedett szentségéhez képest.

Még ha fokozatosabb, magasabb szinten történne is mindez, olyan módon, melynek okán ténylegesen jó hír hozójának lehetne nevezni, és valódi megváltást hirdetne, azt, hogy a zsidók kijönnek a száműzetésből, ez akkor sem tudna meghaladni az „azt mondja Sionnak: I-tened uralkodik” kereteit. Sion, azaz a zsidó nép ugyan hinne az üzenetben, felemelkedni viszont nem volna képes a kívánt szellemi szintre, márpedig, ha ez így van, miként lehetne mindez szép a hegyek, vagyis őseink számára, és milyen örömük telne benne?

Csak a teljes megváltást lennének hajlandóak elfogadni, csupán az tudná kielégíteni őket, amikor „őrállóid hangosan kiáltanak”. „Őrállóid”, hiszen őrködni fognak, és észlelni az Örökkévaló kinyilatkoztatását, „mert saját szemükkel látják, hogy visszatér az Úr a Sionra”.

Eddig a Chászám Szojfer szavai.

Mindebből képesek vagyunk megtanulni, hogy még az igazi megváltás sem kívánatos, amíg nem teljes, inkább várnunk szükséges, amig nem érjük el a kellően magas szellemi szintet, hogy „saját szemünkkel lássuk” az Urat, még ha a várakozásunk miatt ki tudja, mennyi további bajjal kényszerülünk is szembesülni, I-ten ments, a száműzetésünk alatt!

Természetesen nem szabad és nem is fogjuk elfogadni a hamis „megváltásokat” és talmi nemzeti ideológiákat, amelyeket eretnekek találtak ki, akik veszélyeztetik a zsidó nép és más nemzetek szellemi és fizikai létezését egyaránt. Hasonlóképpen elutasítjuk és megvetjük a mindenféle hamis messiások általi „megváltást”, még akkor is, és különösen akkor, ha ez a „chászidusz”, a „kiruv” és a „zsidók iránti szeretet” félrevezető álcája alatt jelenik meg.

——-

* „Ullá, Birá’á városából idézi Rabbi Elázár szavait: A jövőben, az idők végén, a Szent, Áldott legyen Ő, táncot rendez az igazaknak, és Ő is közöttük fog ülni az Édenkertben. Mindegyik igaz ember az ujjával I-tenre fog mutatni, ahogyan az meg van írva: «Ezt mondják majd azon a napon: Itt van a mi I-tenünk, benne reménykedtünk, és ő megszabadított minket! Itt van az Úr, benne reménykedtünk, vigadjunk és örüljünk szabadításának» (Ézsaiás 25:9). A Teremtő kinyilatkoztatja magát, hogy minden igaz ember azt mondhassa: Itt van a mi I-tenünk, mintha ujjal mutatnának rá” (Táánisz 31a).

בהפטרה מה נאוו על ההרים רגלי מבשר משמיע שלום מבשר טוב משמיע ישועה אומר לציון מלך אלהיך קול צופיך נשאו קול יחדיו ירננו כי עין בעין יראו בשוב ה' ציון

יאמר כי אינו דומה גאולה העתידה במהרה בימינו לגאולות שעברו כי אז לא הי' מושג לכל כי ה' שוכן בקרבנו אבל האמינו לקול נביאים וחכמים שהי' מרגישים בהשגת רוה"ק וראו נסים ונפלאות הרבה אשר עדות הם שהשכינה שורה בישראל אבל לא הושג לעין כל משא"כ לע"ל יהי' מראי' באצבע הנה אלקינו זה כמבואר סוף מס' תענית

 והנה אפשר כבר הי' ראוי מכמה פעמים להיות נגאלים גאולה שאינה שלימה או לשום שלום בינינו ובין או"ה שאנו שוכנים בצלם או יותר מזה להיות גאולה ממש כמו בבית שני וכדומה

אבל אין חפץ בזה כי אם גם אנחנו אפשר שנתפשר ונקבל גאולה כזה רק להיות גאולים מ"מ אבותינו הקדושים לא יתרצו עתה כ"א בגאולה שלימה וטוב לישראל לסבול אורך הגלות כדי שתהי' בסוף גאולה שלימה כנ"ל 

וזהו מה נאוו על ההרים רגלי מבשר בהקדים כי לע"ל לא נצרך לביאת מבשר ברגליו לספר כך וכך אירע אלא כתיב כנשא נס הרים תראו וכתקע שופר תשמעו

ע"כ מה יהי' נאה ויאה על ההרים האבות ברגלי מבשר כשבא יבוא ברגליו לבשר הלא לא יתרצו בזה

ומה יהי' בשורתו מבשר משמיע שלום בין או"ה לישראל וא"נ יהי' במדריגה יותר באופן שמכונה מבשר טוב והוא משמיע ישועה ממש שיצאו בראש גאולים מ"מ אינו אלא אומר לציון מלך אלהיך והיא תאמין לו אבל לא תשיג כי כן הוא וא"כ מה נאוה זה אל ההרים ומה הנאה יש להם בזה

אבל גאולה שלימה קול צופיך נשאו קול צופיך דייקא כי יהיו רואים וצופים בעצמם כי עין בעין יראו בשוב ה' ציון

תורת משה חת"ס על התורה פרשת שופטים