Balak - בלק

„Nép, mely egyedül lakik”

A zsidó nép nagy vezetői, a Tóra és az igaz hagyományok töretlen átadási láncának továbbadói, egészen Mózesig, aki a Sínai-hegyen kapta azokat a Mindenható szájából, nemcsak a Szent Tóra szavainak tanulásával és átörökítésével foglalkoztak, hanem azok megóvásával és megerősítésével is. Mózes, a mesterünk egyik állandó jelzője ezért az „Avigdor” név, ugyanis ő volt az, aki kerítéssel [gader = kerítés] vette körül a zsidó nép „testén” keletkezett réseket (Megilla traktátus 13a).

Az egyik bevett attribútum, amellyel a zsidó nép a vezetőit szokta jellemezni, és amely ezért egyebek mellett rabbinikus levelekben, sírköveken is fel-feltűnik, az „azok, akik kijavítják a falat (kerítést), és odaállnak a résbe (hogy testükkel elzárják azt)” fordulat (Forrás: Ezékiel 22:30). Ugyanis Jiszroél igazi vezetői – és csak őket nevezhetjük megalapozottan tórai vezetőknek – hűséges pásztorok. A hűséges pásztor az, aki gondoskodik a nyáj biztonságáról és jólétéről. Szemeit folyvást nyitva tartja és éberen őrködik, hogy megóvja a nyáját a veszélyektől és harcoljon annak ellenségeivel és mindazokkal, akik ártani akarnak a tagjainak, miközben, ha szükséges, megerősíti az azt körülvevő kerítést a nyáj védelme érdekében.

Mindez mindig is így volt, de különösen az elmúlt évszázadokban, amikor különböző új szellemi áramlatok és mozgalmak kezdték el fenyegetni Jiszroél házának szőlőskertjét *. Jiszroél hűséges pásztorai karddal övezték fel magukat, hogy eltökélten harcolva visszaszorítsanak, illetve eltávolítsanak mindennemű akadályt és letérést a Tóra útjáról, legyen az a sabbateánus mozgalom, a felvilágosodás, a reform-, és több mint egy évszázada a cionista mozgalom, amely utóbbi azt a célt tűzte zászlajára, hogy Jiszroél népét olyan nemzetté alakítsa, amilyen az összes többi. A cionizmus szerint nem az I-tenbe vetett hit, a Tóra tanulása és betartása, valamint az egyedül az Ő megváltására való várakozás teszi az embert zsidóvá, hanem a nacionalizmus, az államiság és egy nyelv, ahogy minden más nemzet esetében is ezek a leginkább meghatározó tényezők, Afrikától Ázsián át Európáig. A zsidót már nem a Tóra, a hit és a Sínai-hegy tapasztalata határozza meg. Betarthatja a Tórát, ha akarja, ám ez nem a zsidóság egyedüli ismérve többé. I-ten óvjon minket ettől a mélyre hatoló eretnekségtől!

Jiszroél hűséges pásztorai egyértelműen és határozottan léptek fel a cionista mozgalom és eszme, illetve annak vezetői és céljai ellen. Valamennyi erejükkel és minden eszközzel igyekeztek megállítani és megakadályozni a cionista befolyást. És bár voltak közöttük véleménykülönbségek a cselekvés módszereit illetően, abban mindannyian egyetértettek, hogy ez az ideológia alapvetően ellentétes a zsidósággal, éppen ezért rendkívül veszélyes a folytonosságára nézve. Különösképpen a magyarországi rabbik – akik a híres szakadás (Teilung) eredményeként komoly tapasztalatokat szereztek az I-ten szőlőskertjének rombolói ellen viselt háborúban – álltak a cionizmus elleni küzdelem élére.

5664/1904-ben a Mizráchi ** szervezet vezetői konferenciát hívtak össze Pozsony városában, amelyet a zsidó világban inkább Pressburg néven ismertek. A magyarországi rabbik, akik mindig is igyekeztek kifejezni nemtetszésüket és tiltakozásukat a cionizmus gondolatával szemben, most is így tettek, sőt ebben az esetben még hevesebben, mivel az eretnekség ezúttal vallási köntösbe bújt. Az a merészség, hogy a város rabbija, Szimcha Bunim Szojfer-Schreiber, a szent Chászám Szojfer unokája, közkeletű nevén a „Sevet Szojfer” beleegyezése nélkül tartottak ilyen konferenciát, szintén hangos ellenkezést váltott ki.

A tiltakozás artikulálásának egyik legfontosabb eszköze a Tel Talpijosz magazin volt, amely kéthetente jelent meg, a zsidó világban inkább Waitzen néven ismert Vác városában. Az 5664/1904 nyári kiadásaiban számos jeles rabbi levelét tették közzé, köztük Szimcha Bunim Szojfer pressburgi, valamint Jákov Kappel Reich *** budapesti rabbik írásait. A szerzők ezekben a levelekben határozottan kifejezik a cionista eszmével és annak céljaival szembeni egyértelmű ellenállásukat, különösen akkor, ha azokat vallási köntösbe öltöztetik.

Rabbi Jákov Kappel Reich, a budapesti ortodox közösség rabbija

Jesája Silberstein, áldott emlékű váci rabbi, az ottani jesiva vezetője és fontos könyvek szerzője, akit korának legjelentősebb rabbinikus vezetői és háláchikus autoritásai között tartottak számon (elhunyt 5690/1930), több esszét is írt erről a témáról ekkortájt, amelyek szintén a Tel Talpijosz kiadványban jelentek meg. Ehelyütt idézünk egy részletet szavaiból, amelyben egy, a pársánkban szereplő versre utal. A szöveghely kapcsán kifejezi a cionista eszmével szembeni elítélő véleményét.

A Teremtő segítségével reméljük, hogy részletesen írhatunk az egész botrányról, amely a Mizráchi konferencia körül zajlott ****, és idézni fogjuk számos rabbi szavait, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk arra, mi volt a valódi Tóra-vezetők álláspontja valamennyi településen szerte a zsidó világban, és különösen a magyarországi rabbik véleménye a cionista mozgalomról és annak „vallásos” ágairól.

Mielőtt folytatnánk Silberstein rabbi szavait, hasznos tudni, hogy ő Malbim ***** magyarázatára alapozza szavait a következő, a Loson Hákojdesben a nép fogalmára használt szavak közötti különbségre vonatkozóan: „leojm”, „ám”, illetve „goj” – לאום, עם, גוי.

Silberstein rabbi így ír:

A Bálák hetiszakasz a következőképpen fogalmaz (23:9): „Mert a szirt fokáról látom őt, a dombokról szemlélem; íme, olyan nép, mely egyedül lakik és a nemzetek közé nem számítja magát”. 

Malbim ekképpen magyarázza a nemzet (leojm), a nép (ám) és a szintén népként használt goj közötti különbséget: a nemzet, leojm, egy bizonyos vallású emberek csoportját jelöli. A nép, ám, egyazon kormány uralma alatt élő emberekre vonatkozik. A goj számos ember összegyülekezésére utal, akik azonos országban élnek és ugyanazt a nyelvet beszélik.

Ezért hangsúlyozza a Tóra, hogy Jiszroélt népnek, azaz ámnak szükséges nevezni, ami egy közös hatalom alatt élő nép meghatározása, mivel az, ami minket néppé egyesít, egyedül a tény, hogy az Úr, a mi I-tenünk az Egyetlen, Ő a mi Királyunk, aki kivezetett bennünket Egyiptomból, a szolgaság házából, és az Ő árnyékában élünk a nemzetek között. Az Ő árnyékában éltünk a nemzetek között kétezer évig, és Ő vigyáz ránk mérhetetlen irgalmával és kegyelmével.

Hasonlóképpen, Jiszroél nemzetnek, leojmnak, vagyis egy közös vallás által meghatározott közösségnek is nevezhető, mivel a szent Tóra egyesít minket nemzetként.

Ám nem az állam, Cijon, és nem is a héber nyelv forraszt bennünket egyazon nemzetbe. Ezért Jiszroélt nem is nevezik gojnak, ugyanis a goj meghatározása egy országban élő, egy nyelvet beszélő emberek csoportja. Amint a vers mondja: „Mert a szirt fokáról látom őt, a dombokról szemlélem”, ami a Bölcsek magyarázata szerint a szent őseinkre vonatkozik, akiket sziklaszirteknek és domboknak neveznek, mivel szent őseink leszármazottai vagyunk. Éppen ezért úgy utalnak ránk, mint „nép, mely egyedül lakik”. (Márpedig szent őseink leszármazottjának lenni azt jelenti, hogy követjük az ő útjukat, a hit és a szent Tóra útját. Hasonlóképpen, bárki, aki a háláchá előírásai szerint csatlakozik Jiszroél népéhez, és megtartja a Tóra parancsolatait, a szent ősök leszármazottjának nevezhető, és imáiban, illetve áldásaiban ő is így fogalmaz: „őseink I-tene”, TJH).

Csakhogy „a nemzetek közé” (uvágojim), azaz a gojok, tehát ugyanazon állam és nyelv által meghatározott népek körébe „nem számítja magát”. A zsidó nép nem tekinthető gojnak, hiszen sem a hely, sem a héber nyelv nem azok a meghatározó jellemzők, amelyek egyesítenek minket. Ennek megfelelően semmi oka, hogy népnek (gojnak) nevezzenek bennünket.

* „Mert a Seregek Urának szőlőskertje Izráel háza” (Ézsaiás 5:7)

** „Nemzeti vallásosok”, azok, akik megpróbálták ötvözni a cionizmust a vallással. Néhányan talán jó szándékból és a cionista ideológia céljainak és mélyen gyökerező eretnekségének meg nem értéséből, mások pedig rosszindulatból, azzal a céllal, hogy vallásos álruhával fedjék el az eretnek eszméket. Nem lenne a józan észnek ellentmondó azt feltételezni, hogy néhány Mizráchi vezető pénzügyi előnyökhöz is jutott a cionizmus vallási imázsának kialakításáért.

*** Reich rabbi szavai: „Én is csatlakozom a nagy rabbikhoz, élükön a tiszteletreméltó pressburgi Gaonnal (zseniális tóratudós), ragyogjon gyertyája, hogy figyelmeztessük az istenfélőket, ne vegyenek részt a Mizráchi gyűlésén: aki meg akarja őrizni lelkét, maradjon távol tőlük! Pest, kedd, pársász Sojftim, Kappel Reich főrabbi, a pesti ortodox közösség bész dinjének vezetője”.

**** A szégyentelen szervezők – minthogy valódi cionisták – a szokásukhoz hűen nem vették figyelembe a rabbik tiltását, és megtartották a gyűlésüket Pressburgban. Azonban „egyetlen fontos személyiség vagy ismert rabbi sem vett részt a konferencián” – írja J. J. Greenwald rabbi, aki 14 évesen, nyilvánvaló ifjonti bolondságtól vezérelve utazott el, hogy megnézze a konferenciát. (Forrás: 1000 év zsidó élet Magyarországon (jiddis) 46. oldal, טויזנט יאר אידיש לעבן אין אונגארן)

***** Malbim: Méir Léibus ben Jechiel Michel Wisser rabbi, elhunyt 5639/1879

—————-

בס' בלק "מראש צורים אראנו ומגבעות אשורנו הן עם לבדד ישכון ובגוים לא יתחשב".

הכונה ע"פ מה שביאר מלבי"ם ההבדל שבין לאום עם וגוי, כי לאום יאמר על בעלי דתות שונות. ועם יאמר על עם שתחת ממשלת אחת. וגדר הגוי יאמר על קיבוץ אישים רבים שהם ממדינה אחת ושפה אחת.

ועל כן אמר הכתוב כי ישראל רק בשם "עם" יכונה יען כי מה שמאחד אותנו לעם אחד הוא רק מצד כי ד' אלקינו ד' אחד הוא מלכנו שהוציאנו ממצרים מבית עבדים, ובצלו נחיה בגוים זה אלפים שנה ומשגיח עלינו ברחמיו ובחסדיו הגדולים. וכמו כן בשם "לאום" יכונה (ישראל), מצד שדת תורה הקדושה מאחד אותנו ללאום.

אבל אין המדינה ציון תובב"א וכן אין שפת העברית מאחד אותנו לגוי אחד, על כן לא יכונה ישראל בשם "גוי".

וזה שאמר "מראש צורים אראנו ומגבעות אשורנו" כדרחז"ל דקאי על אבותינו הקדושים, כי מצד שאנו יוצאי חלצי אבותינו הקדושים לכן בשם עם לבדד ישכון יכונה (ישראל), אבל "ובגוים", בשם גוי אחד לא יכונה ולא יתחשב, כי לא המקום ולא השפה העברית מאחד אותנו להיות נופל שם גוי עלינו.

הגה"ק רבי ישעיה זילבערשטיין זצוק"ל אב"ד ווייטצען

תל תלפיות