A tizenhárom hittétel

Mi a zsidó? A zsidó olyan személy, aki zsidó anyától született, vagy áttért a zsidóságra – természetesen a háláchikus eljárásnak megfelelően –, és aki hisz az Örökkévalóban, a Tórában és a Rámbám által a Misna kommentárjában, a Szánhedrin traktátus 10. fejezetében összefoglalt tizenhárom hitvallásban.

Nagy valószínűséggel szükségtelen külön hangsúlyozni, hogy a parancsolatok betartása elválaszthatatlan része hitünknek. Mindazonáltal vannak különböző törvények és viszonyulási módok, attól függően, hogy milyen mértékben tartják be vagy – Isten ments – mulasztják el betartani a Tóra parancsolatait, amelyekkel azonban ezúttal nem fogunk foglalkozni, mivel ehelyütt a hit alapelvei a vizsgálódásunk témája.

Dávid király, béke legyen vele, azt mondja (Zsoltárok 119:86): „Minden parancsolatod hit” (Loson Hákojdesben כל מצוותיך אמונה, vagyis „Kál micvojszecho emuno”, ahol az emuno szó hitet jelent). Minden parancsolat és azok betartásának az alapja a hit Őbenne, aki megparancsolta azokat, illetve a Szent Tórájában.

Rámbám a tizenhárom alapelv felsorolása és kifejtése után a következőket írja:

„Ha tehát ezeket az hitelveket elfogadja valaki, és igaz szívvel hiszi őket, az belép Jiszroél közösségébe, nekünk pedig szeretnünk kell őt, könyörülettel lennünk iránta, és megtennünk mindent, amit az I-ten, áldott legyen, parancsolt, hogy megtegyünk egymásért; a szeretet és a testvériség cselekedeteit. Még ha el is követ minden lehetséges bűnt, és úrrá lesz rajta alacsonyrendű természete, el fogja nyerni büntetését a bűne súlya szerint, ám az eljövendő világban része lesz akkor is, ha Jiszroél vétkesei közé tartozik.

De ha valaki kételkedik valamelyik alapvető hitelvben, az kizárja magát Jiszroél közösségéből, és megtagadja a (zsidóság) alapvető igazságát. Az ilyen neve hitehagyott, eretnek (»apikojresz«) és a »sarjak megrontója«. És nekünk kötelességünk gyűlölnünk és elpusztítanunk. Erről mondja az Írás (Zsoltárok 139:21): »Ne gyűlöljem-e gyűlölőidet, Uram?«”

Hitünk megerősítése mindig fontos, de jóval fontosabb sötét korunkban, amikor az eretnekség és az erkölcstelenség áradata borítja el a világot. Éppen ezért a közösség javát célozva ezennel közöljük a tizenhárom hittételt, ahogy azok A lélek szárnyain című imakönyvben szerepelnek, az alábbi magyarázatokkal és részletekkel, Dr. Krausz Fülöp kifejtésében. Érdemesítsen bennünket a Teremtő arra, hogy a Tóra tanulásával és betartásával meg tudjuk erősíteni hitünket, és mihamarább méltóvá váljunk legyünk az Ő megváltásában való örvendezésre, minden áldással és boldogsággal, ámen!

A tizenhárom hittétel:

1. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, teremtője és vezérlője minden teremtménynek és hogy egyedül ő alkotta és fogja alkotni az összes lényeket.

2. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, egyetlen, nincs oly, az egyetlenséget megközelítő fogalom, mint az Övé, semmiféle vonatkozásban és hogy egyedül ő a mi Istenünk, aki volt, van és lesz.

3. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, nem testi lény, nem is érhetik testi lény tulajdonságai és nincs Neki semmi néven nevezendő hasonmása.

4. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, az első és az utolsó.

5. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, egyedül Ő méltó arra, hogy imádják és rajta kívül senki más nem méltó az imádásra.

6. Hiszem teljes hittel, hogy a próféták szavai mind igazak.

7. Hiszem teljes hittel, hogy tanítómesterünknek, Mózes prófétai küldetése igaz volt és hogy ő atyja volt az őt megelőzött és az utána következett prófétáknak.

8. Hiszem teljes hittel, hogy az egész Tóra, mely most birtokunkban van, azonos azzal, mely adatott tanítómesterünknek, Mózesnek, békesség reá.

9. Hiszem teljes hittel, hogy ez a Tóra nincs felcserélve és nem létezik más Tóra, mely a Teremtőtől, áldassék az Ő neve, származnék.

10. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, tud az emberek minden tettéről és gondolataikról is, mint mondva van: „Ő, aki szívüket egyiket a másikért alkotta, megérti minden tettüket".

11. Hiszem teljes hittel, hogy a Teremtő, áldassék az Ő neve, jóval fizet azoknak, kik parancsait megőrzik és megbünteti azokat, kik parancsait megszegik.

12. Hiszek teljes hittel a Messiás eljövetelében és bár késlekedik, mindamellett várakozom reá minden nap, hogy eljövend.

13. Hiszem teljes hittel, hogy be fog következni a halottak feltámadása, midőn azt akarni fogja a Teremtő, áldassék az Ő neve és magasztaltassék róluk való megemlékezése örökkön örökké.

Segítségedben remélek, I-ten, remélek, I-ten, segítségedben, I-ten, segítségedben remélek. Megváltásodban bízom, I-ten, bízom, I-ten megváltásodban, I-ten, megváltásodban bízom.

****

A tizenhárom hittétel.

Foglalata a hit egész struktúrájának és közülük bármelyiknek megtagadása vagy akár csak kétségbevonása egyértelmű vallásunk egész komplexumának (I-ten őrizz) a megtagadásával. 

Elemezve:

1. I-ten létezésének hite. Előfeltétele annak, hogy Istent a világ mindenható teremtőjének ismerjük el. Létezésének helyi (hol?) és időbeli (mióta, meddig?) meghatározása a véges emberi értelemnek nem adatott meg, de olyan tény, mellyel szemben a természet tudományos kutatása csak egy negatívumig, „a természet alkotó erejéig” tudott eljutni, mert feleletet arra a kérdésre, ki teremtette és alkotta magát a természetet, feleletet adni nem tud. (L. a 24. jegyzetet is).

2. I-ten egyetlenségének hite. Az abszolút egyetlen, akihez hasonló, hozzá hasonlítható, Vele a világ feletti uralmat megosztó ki van zárva.

3. I-ten tiszta szellemiségének hite. Amit véges emberi értelem anyagnak, testnek ismer, annak Isten a megteremtője, ami kizárja azt, hogy Öt bármilyen anyagi vagy testi fogalommal vonatkozásba hozhassuk. Tisztára szellemi lény.

4. I-ten első és utolsó. A kezdet és a vég. Abból, hogy elismerjük – és el kell ismernünk –, hogy mindennek a megteremtője, következik, hogy senki, semmi meg nem előzte, senki, semmi túl nem éli. Az időbeli és térbeli végtelenség.

5. Az előbbiekből folyik, hogy mi emberek, kik szellemileg a világ minden más teremtménye felett állunk, csak abszolút, az igazi istenség minden attribútumával felruházott lényt imádhatunk és miután a természet egész struktúráját adó ellentétes erők csak úgy egyesülhetnek a természet nagyszerű összhangjában, ha azokat egy mindenek felett álló egyetlen akarat kormányozza, az imádat osztatlanul csak ennek a hatalomnak egyedüli birtokosát, I-tent illetheti.

6. A próféták nem „I-ten fiai”, kikre uralkodói hatalmából bármit is átruházott volna. A prófétáknak kijáró tisztelet semmiféle vonatkozásban nem istenítés, mégis kivételes emberek és hinnünk kell bennük, mert géniuszuk Isten szellemiségének földi visszfénye, szavuk Isten ihlete, szellemiségük I-ten szellemiségének földi kisugárzása. (L. 143. jegyzet).

7. Ennek az isteni megihletettségnek és földi küldetésnek vezéralakja, az I-ten-szellem legfőbb letéteményese, tündöklő és utolérhetetlen megtestesítője: a mi halhatatlan mesterünk, Mózes. A koncentrált emberi erények megtestesítője, ki világtörténelmi küldetését nem földi előnyök szerzésére használta fel, nem uralmat, nem királyi koronát, fényt és pompát vindikált magának, nem alapított dinasztiát, csak hűséges testi és lelki gondozója volt népének és páratlan szerénységében megelégedett „a hit és élet tanítómestere” egyszerű, de felette nemes hivatásával. Ezek a magasan szárnyaló, tündöklő emberi erények emelik őt „minden próféta atyjává”.

8. Mózes minden más prófétát túlszárnyaló elhivatottsága elválaszthatatlan az általa közvetített szent tannak, a Tórának igaz és isteni mivoltától. Mózes nem vallásalapító, hanem I-ten küldöttje, kinek a Tóra csak adatott, hogy erre szintén hivatott népének és általa az egész emberiségnek továbbadja, de gondolatban sem él vissza a küldetéssel, egyetlen rendelkezést, egyetlen eszmét sem tulajdonít magának, nem tér le a szoros értelemben vett küldetés útjáról.

9. Az évezredek óta apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szállt szellemi ereklye nincs és nem is lehet alávetve az idők változásainak. A Tóra változatlanul az, ami volt négyezer évvel ezelőtt, tételei örökérvényűek. Nem gyarló emberi mű, mely csak relatív értékű lehet, mely csak a kor és az emberi kultúra adottságainak korlátai között mozoghat, mely nem tudja kivonni magát a környezet befolyása alól, melynek tehát szükségképpen meg kell változnia, ha az inspiráló motívumok változnak. És lehetnek-e ezek állandóak? De állandó és örökérvényű a Tóra, mely a korabeli emberiség szellemi sötétségének korszakában jelent meg az egyetemes emberi ideálok, az emberi jogok, általában a bírói oltalomban részesülő „jog” és a tiszta erkölcs világító fáklyájaként, oly időben, midőn ezek még merőben ismeretlen fogalmak voltak és a benne rejlő ezt az örök emberi értéket az elérhető tökéletesség legmagasabb fokára emelkedett mai kor sem tudja elvitatni. Erre csak isteni mű képes és mint ilyen, emberi agytól származó változtatást nem tűr meg. A Tóra mindamellett nem merev és nem megkövesült; ha egyes rendelkezései mégis ilyeneknek látszanak, ennek okát ne a Tórában keressük, hanem a mi relativitásunkban, mely mindent csak az egyén, a környezet vagy a kor szemszögéből tud bírálni és megérteni, főképpen. Azonban abban, hogy képzettségünk a Tóra tekintetében nem lehet tökéletes és ennek a hiányossága okozza a meg nem értést.

10. I-ten, a mindenható és mindent tudó, az emberi agy és szív minden rejtelmének ismerője.

11. Az emberi akaratszabadság (indeterminizmus) ércbe vésett elismerése. Az ember magasrendűségének, a szellemi fensőbbség mellett kiegészítő attribútuma: az akarat szabadsága. Az állat ösztöne után indul, az ember szabad elhatározásából cselekszik. Enélkül minden szellemi fensőbbség ellenére csak mérlegelni tudnók cselekedeteinket, de az elhatározás kívül esvén rajtunk, géppé süllyednénk. Tőled függ, ember, melyik utat választod, az elhatározás joga a tiéd, de választásodért felelős is vagy, mert ember vagy. Az akaratszabadság természetes előfeltétele annak, hogy a jó tett jutalmazható, a rossz büntethető legyen, de ez egyben az emberi szabadság és ezzel az emberi méltóság gondolatának feltétlen elismerését jelenti.

12. Az emberiség eljövendő megváltásának hite. Izrael küldetése („Teljék meg a föld I-ten felismerésével s legyen király az egész föld felett”) a tiszta I-ten-eszme hirdetése mindaddig, míg az egész emberiség osztatlanul és fenntartás nélkül egyesül benne. Ennek a küldetésnek a beteljesülése: a Messiás eljövetele, amiben nem hinni, megtagadása a zsidóság eme küldetésének és ezzel (I-ten őrizz) a vallás lényegének is. Az ebben való törhetetlen hit adott erőt a zsidóságnak az évezredek óta tartó és meg-megújuló szenvedések elviselésére.

13. A feltámadás hite. Enélkül az ember, a Teremtés koronája, I-ten hatalmának földi letéteményese csak az életben különböznék az állattól. A feltámadás hite az ember magasabbrendűségének további elismerése, elismerése annak, hogy a halállal csak a fizikai lét szűnik meg, de a lélek, az isteni az emberben, halhatatlan.