Chukász - חקת

Ki a chaszid?

A pársában a Tóra tudtunkra adja, hogyan kérte mesterünk Mózes, a nép nevében Edom királyától, hogy átkelhessenek a földjén, és miként utasította el Edom ezt a kérést.

Amint meg van írva (20:14-19): „És küldött Mózes követeket Kádesből Edom királyához: (...) Hadd vonuljunk át kérlek országodon (...) a király útján fogunk menni, nem térünk le se jobbra, se balra (...) nincs más dologról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni”.

Chánánjá Jom Tov Lipa Teitelbaum, máramarosszigeti rabbi (elhunyt 5664/1904) Kedusász Jojm Tojv című könyvében e verseket tanulmányozva egy utalásra hívja fel a figyelmünket, amely egyrészt rámutat a chászidusz, a jámborság tulajdonságának fontosságára, másrészt pedig arra, hogy mindannak, aki ezt az utat kívánja követni, nagyon óvatosnak kell lennie, hogy ne térjen el a Tóra igaz útjától a chászidusz fogalmának félreértelmezése miatt.

Itt következnek a szavai:

Ezeket a verseket itt, utalásként (a tórai szövegek hagyományos értelmezési szintjei közül a második: remez) fogjuk magyarázni, bölcseink szavai szerint: „Ki a chaszid? Az, aki jót cselekszik Teremtőjével”, vagyis aki mind több és több jócselekedet hajt végre, többet, mint amit a törvény megkövetel (lifnim misurász hádin – a törvény betűjén túl), és megszenteli magát, még a számára engedélyezett dolgokra vonatkozóan is, a megköveteltnél magasabb szintet elérve. Mindehhez a megszokottnál több önkorlátozás és megszorítás szükségeltetik, annak érdekében, hogy nagyobb szentséggel és tisztasággal tudja szolgálni Istent.

Ennek megfelelően bölcs elődeink, legyen áldott az emlékük, hosszan beszélnek a chászidusz tulajdonságáról, és dicsérik azt, hiszen a legszentebb erényességhez vezet (kojdes kodasim), távol tartja az embert a bűntől, alázatossággal és istenfélelemmel övezi fel, és felkészíti arra, hogy képes legyen igaz, egyenes és őszinte maradni I-ten előtt.

A Báál Sem Tov tanítványai már megírták, hogy elárvult nemzedékünkben nincs más, ami képes lenne megfelelő mértékben megerősíteni bennünket és gyógyírként szolgálni számunkra ahhoz, hogy lábainkat szilárdan az istenszolgálat útján tudjuk tartani, mint a chászidusz és a prisusz, az önmegtartóztatás tulajdonsága. Ezek azok a tulajdonságok, amelyek segítségünkre vannak abban, hogy mi és utódaink egyaránt képesek legyünk megmaradni a Mindenhatóba és az Ő kifürkészhetetlen csodáiba vetett hitünkben. Mindezek az elképzelések jól ismertek és kellőképpen megalapozottak.

Valóban, nincs jobb tulajdonság, mint a chásziduszé, ezért mindenkinek erőfeszítéseket kell tennie a kifejlesztésére. Szerencsés az az ember, aki érdemesül arra, hogy egész életében a chászidusz és a prisusz útján járjon, és képes kifejleszteni magában az igazságosság és az erkölcsi feddhetetlenség alapállapotát, amelyben megmaradva a Teremtő ösvényein haladhat a törvény követelményei mögé és felé emelkedve.

Mindez azonban csak addig érvényes, amíg az ember viselkedését vezérlő chászidusz tulajdonsága semmiféle ellentétbe nem kerül a szent Tóránkkal, illetve a Bölcseink szavaival és utalásaival.

Ám amint e tulajdonság hajszolása olyan tiltásokat kezd érinteni, esetleg egyenesen megkérdőjelezni, amelyeket a Tóra vagy a korai tudós rabbijaink, azaz a Shulchan Aruch szerzői és más pojszkim (háláchikus döntéshozók) – valamennyi nemzedék tartópillérei, akik előtt semmilyen titok nem maradt elrejtve, szent szellemükben az angyalokhoz voltak hasonlatosak, és akinek a szavai olyanok számunkra, mint az élő I-ten szavai – számunkra megfogalmaztak, akkor megálljt kell parancsolnunk e káros folyamatok terjedésének!

Semmiképpen sem szabad, I-ten ments, eltérni az utasításaiktól, még a legcsekélyebb mértékben sem! A Tórától való bárminemű eltávolodás nem tulajdonítható ugyanis a chászidusz tulajdonságának, sokkal inkább a jécer horo (a rossz ösztön, kísértés, általánosan a gonosz erők) mesterkedésének, I-ten óvjon minket!

Az a chászid, aki jót cselekszik a Teremtőjével, aki kijelöli magának az utat, a törvény követelményein túl és felett, annak érdekében, hogy ne kerüljön közel annak a lehetőségéhez, hogy, I-ten ments, megszegjen egy tilalmat vagy megszentségtelenítsen egy parancsolatot, amely a Tórán, illetve a bölcseink szavain keresztül megismerhető.

A vers azt mondja: „a király útján fogunk járni”: „A király útja” azt jelenti, az egyenes út, amelyet az egész közönség számára köveztek ki, örökre időkre. Valójában nem más, mint a szent Tóra ösvénye, az egyedüli célravezető és áldásokkal teli út Jiszroél valamennyi fia számára.

Teitelbaum rabbi tovább magyarázza, hogy szavai igazságát milyen utalások támasztják alá a versekben:

„Nem térünk le se jobbra, se balra” utalás arra, amit Rási mond a vers (5Mózes 17:11) kapcsán: „Ne térj el az igétől, melyet tudtodra adnak, se jobbra, se balra” – nem változtatunk azon, amit az előző generációktól kaptunk, még akkor sem, ha a chászidusz tulajdonsága alapján úgy is tűnne számunkra, hogy a bal a jobb, és a jobb a bal. Mindazonáltal nem térünk el ettől a chászidusz álláspontját keresve, hanem kizárólag a Tóra útján fogunk járni.

Mielőtt azonban folytatnánk Teitelbaum rabbi szavainak és következtetéseinek ismertetését a „nincs más dologról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni” versre vonatkozóan, hadd adjunk mindehhez némi bevezetőt, hogy a következők könnyebben érthetőek legyenek. A „dolog” szóra a Tóra loson hákojdesben a „dávár” דבר szót használja, amely egyaránt jelenthet „dolgot”, „ügyet”, „szót” és még sok mást. Maga a Tóra is dávárnak nevezhető, amint azt Teitelbaum rabbi különböző bizonyítékokkal alá is támasztja az alábbiak szerint:

Mózes második könyvében (34:27) a következő áll: „Mert ezeknek a szavaknak (dvárim, a dávár többes száma, itt a Tórát jelenti) megfelelően kötök szövetséget veled és Jiszroéllel”. Mózes ötödik könyvében (1:1-5) ez áll: „Ezek a szavak (dvárim) (...) Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt”, azaz a Tórát. A zsoltárok könyvében (105:8) ezt olvassuk: „Ezer nemzedéken át is az adott szavára (dávár)”. A „szavára” a Tórára vonatkozik. Hóseás könyvében (14:3) így áll: „Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal” (a dvárim, mint említettük, a dávár többes száma), amelyek Teitelbaum rabbi szerint szintén a Tórára utalnak.

Eddig a bevezetés, most térjünk vissza Teitelbaum rabbi szavaihoz:

A „nincs más dologról (dávár) szó” azt jelenti, hogy egy olyan esetben, ahol a chászidusz nem kerül ellentétbe a szent Tóra (amelyet dávárnak is neveznek) útjával, akkor „gyalogszerrel szeretnénk átvonulni” – ami azt jelenti, hogy mindenkinek lehetőségében áll egyénileg megtennie ezt az utat, azaz lehetséges a chászidusz tulajdonságának megfelelő ösvényt és irányt választania, valamint egy bizonyos módon viselkednie a saját szükségletei, képességei, törekvései és lehetőségei szerint. Ez a chászidusz útja, amely egyéni út és nem kötelező mindenki számára, továbbá helyénvaló választás és ajánlott is mindaddig, amíg nem sérti a Tóra törvényeit és parancsolatait.

Ugyanakkor abban az esetben, ha az ezen az ösvényen haladás, I-ten ments, ellentétbe kerülne a szent Tóránkkal, akkor természetesen nem mehetünk rajta. Csak a király útján – a Tóra útján – fogunk járni, mivel a Tóra útjai „kedves utak” (Példabeszédek 3:17).

Teitelbaum rabbi ekképpen összegzi mondanivalóját: Ezt az elképzelést mélyen meg kell érteni!
Ezeknek a szent szavaknak, amelyeket egy olyan rabbi írt, aki nemcsak a legtekintélyesebb Tóra- és háláchá-autoritások egyike volt, hanem egy nagy tekintélynek örvendő jesiva feje is, és egyben az egyik legjelentősebb haszid vezető a történelmi Magyarország területén, meg kell világosítaniuk a szemünket, hogy megértsük azok csalárdságának a természetét, akik hazánkban és világszerte ugyanígy megtévesztik azona zsidó közösségeket, amelyek tagjai közül sokan nem rendelkeznek semmiféle tórai-, illetve vallási háttérrel.

Visszaélnek a „chászidusz” fogalmával, hogy ezáltal a zsidóságtól idegen nézeteket terjesszenek, és helytelen véleményeket népszerűsítsenek, hamis messiásokban való hitet és „próféciákat”, halandó emberek istenítését, nacionalizmust, cionizmust és hasonlókat. Nem veszik figyelembe a Bölcseink figyelmeztetését: „Ne barátkozz a hatalommal” (Pirké Ovojsz 1:10), különösen akkor, ha ezeket a kapcsolatokat különböző módokon visszaélés-szerűen használják. A lelkek elrablása és félrevezetése, valamint az örök élet lehetőségének megvonása mellett nagy múltra visszatekintő, tiszteletreméltó közösségeket és azok vagyonát is ellopják.

Aki őrzi saját és leszármazottai lelkét (valamint pénzét és vagyonát), maradjon minél távolabb az ilyen típusú „chászidoktól”.

„Aki értékeli az életét, távol tartja magát tőlük” (Példabeszédek 22:5).

————

פרשת חקת

"וישלח משה מלאכים מקדש ברנע וגו' דרך המלך נלך לא נטה ימין ושמאל עד אשר נעבור גבולך וגו' רק אין דבר ברגלי אעבורה" וגו'

יתבאר ע"ד הרמז עפ"י אמרם ז"ל (זוהר משפטים קיד:) איזה חסיד המתחסד עם קונו, דהיינו שעושה חסד לפנים משורת הדין, ומקדש עצמו במותר לו בגדרים וסייגים יתירים כדי להתהלך לפני ה' בקדושה ובטהרה יתירה. וכבר האריכו ז"ל למעניתם בנותן טעם לשבח במדת החסידות, שמעלתה קודש קדשים, ומרחקתו את האדם מן החטא ומלבשתו ענוה ויראה, ומכשרתו להיות צדיק ישר ונאמן לפני אלהים. וכבר כתבו תלמידי הבעש"ט שאנו אין לנו בדורנו היתום הזה שום התחזקות ותעלה ארוכה שלא תמוט רגלינו ח"ו מדרך ה', כי אם מדת החסידות והפרישות והיא שעמדה לנו ולבנינו אחרינו להיות מאמין בהשי"ת ובנפלאותיו עד אין חקר, והדברים עתיקין.

והנה בוודאי אמת שאין לך מדה טובה ממדת החסידות, ומינה לא תזוע, ואשרי למי שזוכה לכך להתנהג עצמו בחסידות ופרישות כל ימיו ולעשות לעצמו מעגלי צדק ונתיבות יושר בדרכי ה' לפנים משורת הדין. אמנם כל זה דוקא אם מדת החסידות שמתנהג בו אינו מתנגד כלל לתורתינו הקדושה ולדברי חכמים וחידותם ז"ל, משא"כ אם נוגע ומתנגד לתוה"ק, או לאשר גבלו הראשונים כמלאכים ברוח קדשם, דהיינו בעלי שלחן ערוך ושאר פוסקים גאוני ארץ מוסדי דור דור ודורשיו אשר כל רז לא אנס להם ודבריהם דברי אלקים חיים, בוודאי דאסור ח"ו להטות מדבריהם אף כחוט השערה, וחלילה ליחס זאת למדת החסידות, כי אין זה אלא מעשה יצר הרע רח"ל. וחסיד המתחסד עם קונו זהו שעושה לעצמו שביל לפנים משורת הדין, כדי שלא יהיה קרוב לבוא ח"ו לידי איסור או חילול מצוה שבתורה ובדברי חז"ל.

וזהו שאמר הכתוב דרך המלך נלך, ר"ל דרך המלך נקרא דרך ישרה הכבושה לרבים מאז ומקדם בכל עת וזמן, והיינו בדרך התורה הקדושה שהיא דרך ישרה וברכה לכל בר ישראל. לא נטה ימין ושמאל, שם רומז למה שכתב רש"י ז"ל (דברים י"ז י"א) על לא תסור מן הדבר אשר יגידו לך ימין ושמאל, וקבלנו מפי השמועה (שהש"ר א יח, ספרי שופטים קנד), אפילו אם יאמרו לך על ימין שהוא שמאל ועל שמאל שהוא ימין, והכוונה, אם שיהיה נראה בעינינו עפ"י מדת החסידות על שמאל שהוא ימין ועל ימין שהוא שמאל, עכ"ז לא נטה לדבר החסידות הזה, כי אם בדרך התורה נלך.

רק אין "דבר", ר"ל במקום שאינו נוגע ומתנגד כלל לדרך התורה הקדושה שנקראת דבר, כמו שנאמר קחו עמכם דברים, (הושע י"ד ג'), אלה הדברים וגו' הואיל משה באר את התורה (דברים א' א-ה), כי על פי הדברים האלה כרתי אתך ברית (שמות ל"ד כ"ז), וכמו (תהלים ק"ה ח', דברי הימים א' ט"ז ט"ו, עי' תנחומא לך יא) דבר צוה לאלף דור. אז ברגלי, שהוא מרמז לדרך היחיד, והיינו נתיב ושביל במדת החסידות אשר כל אחד ואחד עושה לעצמו ומתנהג בו, בזה אעבורה.

אבל אם ח"ו יהיה מתנגד לתורתינו הקדושה, בודאי לא נלך בו, רק בדרך המלך, היינו בדרך התוה"ק, כי כל דרכיה דרכי נועם, והבןקדושת יום טוב על התורה, למרן הגה"ק רבי חנניה יום טוב ליפא טייטלבוים זי"ע אב"ד סיגעט