Emojr - אמור'

Hetiszakaszunkban (3Mózes 24:6) a Lechem HáPonim – a színkenyerek – kapcsán a következő áll: „Helyezd el azokat két sorban, soronként hatot...”

Slojmo Zálmán Ehrenreich (5704/1944), Szilágysomlyó rabbija és az ottani jesiva vezetője, a Tijul BáPárdészטיול בפרדס című könyvében így ír:

Úgy tűnik számomra, ez magyarázza, miért volt két sorban hat-hat kenyér. A Sojftim hetiszakaszban ez áll: „Amikor elfoglalja királyi trónját, másoltassa le magának egy könyvbe ezt a törvényt (...) Tartsa azt magánál, és olvassa azt egész életében” (5Móz 17:18-19). Áldott emlékű Bölcseink elmagyarázták, hogy ez a Tóra-tekercs vele együtt jön és megy, ahogyan Rási is írja, ugyanis a királyságot teljes mértékben a Szent Tóra szerint kell vezetni. Márpedig, ha ez nem a Szent Tóra szerint történik, az nem Jiszroél királysága, sokkal inkább az eretnekek monarchiája – amint azt a korunk cionistái és a hozzájuk kapcsolódó frakciók esetében is láthatjuk, akik csak olyasféle „Jiszroél királyságát” látnak szívesen, amely valójában nem más, mint egy, a Tórát nélkülöző „nemzeti zsidóság”. Ilyen módon többé nem zsidósággal, hanem az eretnekség feneketlen mélységével nézünk szembe; miáltal ők ugyan pogányoknak sem, ám izraelitáknak sem nevezhetők.

Nos, az Írásbeli Tan a Szóbeli Tan nélkül olyan, mint a test lélek hiányában, hiszen az Írásbeli Tanról a Szóbeli Tan nélkül mit sem tudhatunk. Ezért az asztalra (sulchon) – amely a monarchiát jelképezi, ugyanis amint bölcseink mondták, a Frigyládán lévő koronadísz a Tóra koronája, a belső oltárt ékítő a papságé, az asztalon található pedig a királyság koronája; ahogy Rási a T’rumó hetiszakaszban írja: az asztal a vagyont és a nagyságot jelenti, mint a „király asztala” kifejezésben –, amely a monarchiára utal, a parancsolat értelmében két sorban hatot-hatot kellett elhelyezni.

Mert az Írásbeli Tan egésze hat elemből áll, ahogy Dávid király, béke legyen vele, megállapítja a Zsoltárok 19-ben:

(1) Az Úr Tórája tökéletes...

(2) Az Úr intő szava határozott...

(3) Az Úr rendelkezései helyesek...

(4) Az Úr parancsolata világos...

(5) Az Úr félelme tiszta...

(6) Az Úr döntései igazak...

Ekképpen a Tóra összessége hat.

Ennek megfelelően az egyik oldalon hat kenyér volt, amelyek az Írott Tannak feleltek meg, a másik hat pedig a Szóbeli Tannak, amely a Misnó hat rendje – Sisó Szidré Misnó. Még mielőtt Jehudó HáNoszi írásban rendszerezte volna, a Szóbeli Tant ugyanúgy hat kategóriába sorolták: Z’roim, Mojéd, Nosim, N’zikin, Kodsim, Tohorojsz. Bölcseink a Sábosz 31a traktátusban utalást találtak erre a következő versben: „Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és ismeret teszi szabaddá és gazdaggá” (Ézsaiás 33:6).

Mindez arra szolgál, hogy megmutassa és megtanítsa nekünk: Jiszroélben a monarchia csak akkor állhat fenn, ha összekapcsolódik az Írott Tannal és a Szóbeli Tannal, ahogyan történni is fog, amikor méltók leszünk arra, hogy megváltassunk e hosszú száműzetés sötétségéből igaz Messiásunk által, mielőbb, még a napjainkban.

Azok a gonosztevők pedig nem csupán távolabb űzik megváltásunkat és lelkeink üdvösségét, hanem minden baj, amit ma elszenvedünk, miattuk és cselekedeteik miatt történik. I-ten ments, I-ten ments, hogy támogassuk őket, vagy „sékeleket” adjunk nekik. Aki ad nekik, az „Hámán sékeleit” teszi a mérlegre *, erősíti az eretnekek és hitetlenek kezét, és bajt okoz Jiszroélnek; bűnük túl nagy ahhoz, hogy elviseljük. Ez olyan világos, mint a nap, bárki számára, akinek a szeme nem homályosult el annyira, hogy ne lásson.

Menjetek és nézzétek meg, mit írt mesterünk, Mojse Szojfer rabbi, a szent Chászám Szojfer, gyászbeszédében az igazak halála és a Szentföldön, Galilea tartományban bekövetkezett pusztítás kapcsán, amely 5597 [1837] év Tévész hónapjának 24. napján történt! Városok pusztultak el, házak dőltek össze a földrengésben, és ezernyi zsidó vesztette életét, köztük a föld szellemi óriásai és bölcsei. Cfász, Tibériás és S’chem romba dőlt; tűz emelkedett a Tibériás tavából, megrázva a várost, annak falait és további harminc falut. Mesterünk, a Chászám Szojfer hangsúlyozta (nyomtatásban megtalálható a Tojrász Mojse könyv Emor hetiszakaszát tárgyaló fejezetében), hogy a Sojcher Tojv midrásban az áll, hogy Illés próféta rámutatott, a földrengések „Jeruzsálem irigységéből” származnak. Ezért I-tenünk igazságos, és Jeruzsálem irigysége okozta a tragédiát, mert ott van az Ég Kapuja, „szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz” (Zsoltárok 122:3), ott található a Mória hegye és ott történt Izsák feláldozása, ott feküdt Jákov, mikor próféciájában látta a földre állított lajtorját. Ott van az Úr házának hegye, amely felé minden ajak fordul, és az Isteni Jelenlét soha nem hagyta el a Nyugati Falat. Mégis, körülbelül száz évig Jiszroél egyedül Cfász felé fordította arcát – mert az isteni tannaita, Simon bár Jojcháj rabbi sírja Meronban van, és az Árizál Cfászban nyugszik. Mindazok, akik feljutottak Jiszroél földjére, csak Cfász és a Tibériás felé fordultak, ám Jeruzsálemet teljesen elfelejtették. Ezért a Legfőbb féltékeny lett Jeruzsálemre, és „Igazságos az Úr, ha letekintet a földre, az megremeg” (Zsoltárok 104:32 alapján). Ezek a Chászám Szojfer szavai; lásd az említett helyen. 

Mennyivel inkább így van ez most, amikor gonosz cselekedeteikkel bemocskolják Jiszroél egész földjét a színházakban és a tisztátalan iskolákban, megfertőzve a fiúkat és a lányokat a „héber nyelvvel”, eretnekséggel és hűtlenséggel teli tanulmányokkal, valamint a férfiak és nők keveredésével valamennyi összejövetelükön. Az utcák mindig tele vannak egymással keveredő férfiakkal és nőkkel, fiúkkal és leányokkal, és a föld telítődött erkölcstelenséggel.

A nők fedetlen bőrrel és fedetlen hajjal járnak az utcákon és a piactereken. Nem csoda, hogy bajok érik Jiszroélt, ha ezt látva hallgatunk, és hagyjuk, hogy az egész Szentföldet bemocskolják. Azok, akik „sékeleiket” az alapjaiknak adományozzák, hozzájárulnak a Szentföld megtisztátalanításához. Felmerülhet-e ezek után megalapozottan bárkiben is, hogy a Szent, áldott legyen Ő, mindezt annyiban hagyja, és nem torolja meg a Szentföldön esett sérelmet?

Nemcsak ők maguk vetik meg a Tórát, lábbal taposva azt, hanem apránként még az istenfélők gyermekeit, „a nyáj ifjait” is csapdába ejtik hálójukkal. Mert „színméz csepeg a más asszonyának ajkáról” (Példabeszédek 5:3), és a fiúk és lányok, akik állami törvények alapján működő iskolákba járnak, férfi és női tanárokat hallgatva, eretnekekké vagy hitüket részlegesen elhagyókká válnak. Megtanulják a „héber nyelvet”, amely idegen nyelvekkel keveredik – asdódival, („És gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek” [Nehemiás 13:24]) egyiptomival, göröggel – és olyan újságokat olvasnak, amelyek tele vannak eretnekséggel és torz nézetekkel. Ezáltal eltávolodnak Jiszroél, őseink útjától, és átveszik a tévelygők visszatetsző szokásait.

Továbbá, mivel a diaszpóra tömegei belefeledkeztek a „tisztátalan sékelek” küldésébe, a kojlelek ** számára rendelkezésre álló források jelentősen csökkentek. Ez arra kényszeríti a kojlelek tanulóit, hogy elhagyják a bész midrást, a tanházat, és betevőt keressenek családjuk számára, mivel Méir Báál Hánesz rabbi pénzeszközei nem elegendőek, különösen most, hogy a devizaárfolyam zuhanórepülésbe kezdett. Így a Tóra feledésbe merül a Szentföldön, I-ten ments.

Tudjátok meg, testvéreim, hogy nincs különbség a cionisták, a mizráchisták és az Águdó frakció között ***. Egy nagyszerű, becsületes és hithű jeruzsálemi tóratudós a következőket írta nekem: „Itt az Águdónak van egy »Hojrév» nevet viselő iskolája, ahol a fiúk és a lányok 13–14 éves korukig együtt tanulnak, a telepeken található iskoláik pedig pontosan olyanok, mint a cionistákéi; az egyetlen különbség köztük a cégtáblán szereplő név és a márkajelzés, semmi más”.

Az Águdó titokban és nyíltan egyaránt szorosan együttműködik a cionistákkal. Jeruzsálemben közösségi ügyekben egy platformra kerültek. A jeruzsálemi bölcsek nyomtatásban is megjelentették az ezzel szembeni tiltakozásukat, amit lelkem fájdalmára el is olvastam. Az Águdó vezetői még arra is képesek voltak, hogy az eretnekekkel kart karba öltve meneteljenek Londonba, hogy kormányzatot könyörögjenek ki a Szentföldre. Hát nem intettek Bölcseink az Ovojsz traktátus első fejezetében: „ne barátkozz a gonosszal”? Az Ovojsz de-Rabbi Noszonban kifejtik, hogy ez még abban az esetben is érvényes, ha jó célból történik – amint az látható Jehosafát, Júda királya esetében, amikor Aháziással szövetkezett, és hasonlóképpen, amikor Áhábbal lépett szövetségre, hogy megmentse Rámót-Gileádot Árám kezéből, és a próféta így szólt (2Krónikák 20:37): „Mivel társultál Aháziással, összezúzza művedet az Úr”.

Mennyivel inkább tilos összeállni nyíltan eretnekekkel, akik nyilvánosan megszentségtelenítik a szombatot és tiltott ételeket esznek, és akiknek célja a zsidóság teljes megsemmisítése.

I-ten ments, ha sikerülne nekik királyságot létrehozni Jiszroél földjén, kitörölnék a Tóra parancsolatait és a tóratanulást Jiszroélből. Kétségtelen számomra, hogy „reformot” vezetnének be a zsidóság egészében, hasonlóan ahhoz, amit az eretnekek akartak Braunschweig városában 5605-ben (1845), amint az köztudott. Mert a Szent Tóra olyan, mint egy tüske a szemükben (...) és rövid időn belül a „Régi Jiszroél” (ישראל סבא, Jiszroél Szává) neve eltűnne a Földről, és az rosszabb lenne az Oroszországban vagy Németországban történteknél.

De a Teremtő segítségével „a lusta a vadászzsákmányt sem süti meg” (Példabeszédek 12:27), mert „nyelve alatt romlás és gazság rejtőzik” (Zsoltárok 10:7). Az Égből beleplántálta az angol királyság minisztereinek szívébe – dicsőségük növekedjék –, hogy utasítsák el kérésüket. És most, hogy lázadnak a kormány ellen, és erőszakkal akarják elfoglalni a Földet, a Bölcseink által lefektetett, rájuk vonatkozó törvényt megtalálhatjuk a Talmudban (Keszubojsz traktátus 111a): „Én [I-ten] megengedem, hogy testeteket vadásszák, mint a mező állatait”, lásd ott. Mi több, a lenyűgöző géniusz, mesterünk, Jehonoszon Eybeschutz rabbi figyelmeztetett és így parancsolt bennünket az Áhávosz Jehonoszon című könyvében a Vo'eszchánán hetiszakasz haftarája kapcsán): „Még ha a királyok is úgy kívánják, hogy nekünk adják Jiszroél földjét, nem szabad beleegyeznünk, mert az még nagyobb gonoszság lenne, amely a két előzőnél is rosszabb harmadik száműzetéshez vezetne”, lásd ott.

Ezért felemelem hangomat Jiszroél Tóra-vezetői felé – tudom, hogy a nemzedék óriásai közül is vannak, akik belekeveredtek a fent említett frakciók támogatásába, egyesek így, mások úgy – kérlek, könyörüljetek rajtunk és Jiszroél egészén! Kiáltsatok hangosan, és távolítsátok el a bűnt, amelyet eddig elkövettetek ebben az ügyben. Ébredjetek és keljetek fel, vonuljatok ki minden hasonló frakcióból és csoportosulásból! Meddig lesznek még ezek a frakciók csapdáink? Hát nem tudjátok, hogy ezeken a frakciókon keresztül a „Régi Jiszroél” neve elvész, I-ten ments? Mert aki nyitott szemmel figyel, az látni fogja, hogy apránként a „nyáj ifjai”, akik az iskoláikban nőnek fel, az eretnekség és romlott nézetek csapdájába kerülnek.

Nem szabad semmilyen szervezetet támogatnunk, inkább a régi jisuvot kell segítenünk – vagyis a régi kojleleket –, hogy ott tudjanak élni, a Tórával és istenszolgálattal foglalkozva, és imádkozzanak értünk, mert ők a mi erkölcsi iránytűink (Ánsei Má'ámád). Nem kereskedelemmel kellene foglalatoskodniuk, hanem a Szent Tórához ragaszkodva elkerülniük, hogy belesétáljanak a nekik állított csapdába.

A Szentföld „építése”, amelyet ezek a frakciók végeznek, igazából nem építés, hanem rombolás. „Mert rövid lesz az ágy, nem tudtok kinyújtózni” (Ézsaiás 28:20), és jóllehet a kérdést nem tudom ehelyütt teljes mértékben tisztázni, az igazság világosan látszik: a városok, falvak és települések levetik magukról a Tóra és a parancsolatok igáját, és gyermekeiket bűnösökké nevelik. Márpedig, ha ez így van, akkor bizony nem építik a Szentföldet, inkább rombolják és bemocskolják azt.

Ráadásul nem csupán azt „érték el”, hogy rengeteg baj ér bennünket Európa valamennyi országában, hanem a gonoszságuk is nőttön-nőtt. Mert ha a cionisták nem üvöltötték volna hangosan: „A Föld a miénk”, miközben arra törekedtek, hogy a Föld valóban az övék legyen, és hogy a Messiást és Tóra nélkülöző Földön királyságot hozzanak létre Jiszroél számára – az arabok sem okoztak volna nekünk semmiféle kárt. Éppen ellenkezőleg, a Szentföld most, ebben a nehéz időben, menedékhely lenne mindazok számára, akiket elűztek otthonaikból. Mert az arabok jók voltak az ott élő zsidókhoz; egy zsidó éjszaka félelem nélkül sétálhatott egyedül az úton. Sok éven keresztül nem tettek semmi rosszat Jiszroélnek. Soha nem jutott eszükbe, hogy ne fogadják be zsidókat, vagy hogy ártsanak nekik. De attól a pillanattól kezdve, hogy az arabok látták a cionistákat, akik azt mondták: „Ez a Föld az enyém”, és uralkodni akartak rajta, az arabok felkeltek, hogy üldözni kezdjenek minket. Így minden gonoszság és baj kizárólag a cionisták miatt van.

Ehrenreich rabbi szívből jövő könyörgéssel folytatja:

Hallgassátok meg a társaság legkisebb tagjának szavait, melyeket a szívem mélyéről mondok! Hallgassatok és figyeljetek, kedves testvéreim, fogadjátok meg szavaimat az Örökkévaló kedvéért: mostantól ne adjatok pénzt semmilyen szervezetnek! Ne adjátok tovább a „gonosz Hámán sékeleit”, amelyek a zsidóság teljes megsemmisítésére, megölésére és kiirtására szolgálnak, testben és lélekben egyaránt. Se a mizráchistáknak, se az águdistáknak! Inkább törekedjetek arra, hogy Méir Báál Hánesz rabbi alapjából támogassátok a kojlel férfi tagjait, hogy leülhessenek a Szent Tórát tanulni, és szolgálhassák a világ Szent Teremtőjét, áldott legyen az Ő neve! Ezek az emberek tartják fenn és építik Jeruzsálemet és a Szentföldet. Ugyanakkor a fent említett szervezetek nem építenek; inkább rombolnak, tönkreteszik a Szentföldet és a Szent Várost, Jeruzsálemet. Minden baj, amit elszenvedünk, kétségkívül ezektől a szervezetekből származik.

Tudnotok kell, hogy amit itt mondok és írok, azt rajtam keresztül ezernyi Tóratudós, istenfélő és reszkető zsidó mondja Jeruzsálemből és külföldről. Ezért, kedves testvéreim, maradjatok szilárdak a hitben, és tartsatok ki, amíg a világ Teremtője meg nem könyörül rajtunk! Csak tartsatok ki; a Megváltás már nincs messze. Ki kell állnunk a megpróbáltatásokat, és nem tágíthatunk addig. Még ha csak néhányan is követnek engem, hallgatva a szavaimra, már megérte, hogy erre a világra jöjjek, és akár csak kis mértékben is hozzájáruljak mindehhez.

Legyen áldott az Ő áldott Neve örökké, és mondja I-ten a bajainkra: „elég”! Irgalmazzon nekünk, tisztítsa meg szívünket, és szenteltessék meg az Ő nagy Neve az egész világon! Lássák ezt és szégyelljék magukat ellenségeink, mert Te, Uram, segítettél nekünk és vigasztaltál minket! És érdemeljük meg, hogy hamarosan látni tudjuk a Messiás koronáját és szálljon örökké fennmaradó öröm reánk, Ámen!

---

Ezeket a szavakat később Ehrenreich rabbi önálló kiáltványként is közzétette „Kol Jiszroél Szává” (A régi Jiszroél hangja) címmel. Előszavában a következő beszédet is idézte, amely a fent említett, a Tijul BáPárdész című művében már ismertetett eszmefuttatáshoz vezet.

Kol Jiszroél Szava: (A régi Jiszroél hangja)

Béke és nagy üdvösség barátaimnak és szeretteimnek, a nagy rabbiknak, a föld óriásainak és Jiszroél háza fényességeinek, valamint a fontos, istenfélő és tiszteletteljes családfőknek, az adományozóknak és nemeseknek, akárhol éljenek is; adjon nekik az Mindenható életet és védje meg őket mindörökké!

Bár pontosan tisztában vagyok alacsony rangommal, és ki vagyok én, hogy idejöjjek és tanítsam vagy megfeddjem a tömegeket, továbbá beszéljek Jiszroél óriásai és I-ten népe előtt, akik a szeretet kötelékeivel kapcsolódnak Hozzá, áldott legyen a Neve, azonban „beszéljenek a korosabbak” (Jób 32:7)? Ám ha bölcsesség nincs is, idős kor biztosan van. Mesterem, nagyapám és tanítóm, az igaz Bölcs, az Úr szentje, a nemzedék csodájaként nagy tiszteletnek örvend és, a „Kol Árje” responsumot szerző Ávrohom Jehudó HáKojhen Schwartz rabbi áldott emlékű árnyékában nőttem fel. I-tennek hála, több éven át szolgáltam őt, valamint más szent Bölcseket, száműzetésünk jelzőfényeit – érdemeik védjenek minket és egész Jiszroélt! Ezért bátorságot merítettem lelkemben, hogy afelé forduljak és elmondjam, ami jelenleg a szívemben van, e Jákov számára páratlan megpróbáltatást jelentő nyomorúság idején. Itt ismételten közlöm azt, ami a Tijul BáPárdész című könyvemben leírtam és nyomtatásban olvasható (...) a לחם הפנים Lechem HáPonim címszó alatt...

Aki a szíve mélyéről

és Jiszroél iránti szeretetből szól,

A másoló, aki a megváltásra vár,

Ma, hétfőn, Chukász hetiszakasz idején, 5699-ben [1939],

Itt, Szilágysomlyó szent közösségében (ק"ק),

Slojmó Zálmán Ehrenreich

A Sulchán Áruch Ojrách Chájim és Jojre Déó részeihez írt „Lechem Slojmó” responsa szerzője 

Összefoglalás és záró megjegyzések

A fent említett szavak élesnek tűnhetnek, mégis tükrözik a Tóra igazi bölcseinek mélyreható meglátását – különösen a magyarországi rabbikét, a „csata veteránjaiét”, akik tudták, hogyan kell felismerni a gonosz gyökerét és a benne rejlő veszélyt. Míg másokat elcsábított a Föld újjáépítésének külsősége, a nemzedék óriásai keserűen figyelmeztettek arra, milyen következményekkel jár, ha a zsidó nép vezetését azok kezébe adjuk, akik tagadják a Tórát, és megengedjük nekik, hogy a nevünkben beszéljenek, miközben eretnekséggel és utálatos dolgokkal töltik meg a Szentföldet.

Ezek a szavak még azelőtt lettek leírva, hogy a cionista vállalkozás állam formájában hivatalos elismerést kapott volna. Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy ilyen állam puszta létezése – még ha vallásos módon is irányítanák – a „Három Eskü” (Solojs S’vuojsz) miatt törvénybe ütközik; mennyivel inkább igazak ezek a szavak ma, amikor az állam a szellemi pusztítás (smád), az eretnekség, a vérontás és I-ten neve meggyalázásának gépezeteként működik.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy Ehrenreich rabbi nézete nem elszigetelt vélemény volt; hanem minden ország Tóra-bölcsei, és különösen a magyarországi rabbik osztották azt, akik hevesen ellenezték a cionista eszmét és mindazokat, akik kapcsolatba kerültek velük.

Érdemes elolvasni Oser Ánsel Jehudó Miller, Petrozsény rabbijának tanúságtételét „Ojlamoj Sel Abbó” című könyvében. Bár Miller rabbi maga nem ezen nyilvános csaták valamely főszereplőjeként volt ismeretes, ezekben a szavakban látta a Tóra nézőpontjának legtisztább formájú, valódi kifejezését, és az erdélyi rabbik egyikeként ő is egyetértett velük.

Így írt Miller rabbi erről az időszakról:

„5697-ben [1937-ben], két évvel a második világháború kitörése előtt, egy »Tijul BáPárdész« című könyv jelent meg Erdélyben. Szerzője a Gáon, Slojmo Zálmán Ehrenreich, Szilágysomlyó rabbija volt (I-ten bosszulja meg a vérét). Ebben a műben a szerző heves támadást indít mind a „Mizráchi”, mind az „Águdász Jiszroél” mozgalmak ellen. Jiddis nyelven „Kol Kojrét” (nyilvános felhívást) adott ki Siebenbürgen [Erdély] összes zsidójának, arra buzdítva őket, hogy ne a cionistákat támogassák a Szentföldön, hanem inkább Méir Báál HáNesz rabbi alapítványának kojleljeit. A könyvet kedvezően fogadta és támogatta Erdély összes rabbija, annak ellenére, hogy az európai zsidóság helyzete akkoriban nehéz volt”.

Legyen az Ő akarata, hogy a Mindenható eltávolítsa a tisztátalanság szellemét a földről, és érdemesüljünk arra, hogy teljes megtéréssel visszatérhessünk Hozzá, és tanúi lehessünk az Igaz Megváltó eljövetelének és a mennyei dicsőség gyors kinyilatkoztatásának! Ámen.

____________

* Megjegyzés a „cionista sékelről” és a „Hámán sékeleiről”

A „cionista sékel” a cionista mozgalom által létrehozott ravasz pénzügyi és politikai eszköz volt. Ez a „sékel” tagsági díjként szolgált azok számára, akik csatlakoztak soraikhoz; e zsetonok eladásával a mozgalom meghatározta a kongresszusi küldöttjeinek a számát. Ezt a rendszert használták arra, hogy széles körű támogatás látszatát keltsék, és pénzt szerezzenek a nyilvánosságtól.

Míg a cionisták arrogánsan gúnyolták a „régi jisuvot” – a Szentföld hagyományos zsidó közösségét – és annak Tóra-tudósait, gonoszul „snorrereknek” (koldusoknak) bélyegezve őket, és szándékosan megkísérelve aláásni és tönkretenni a hagyományos életmódot – maguk váltak a történelem legtermékenyebb „snorrereivé”. A mai napig hatalmas összegeket szednek ki minden lehetséges forrásból: kormányoktól és globális szervezetektől kezdve magánalapítványokon át ártatlan zsidókig, sőt az un. „keresztény cionistákig” bezárólag. „Bármitől, ami mozog”, elfogadnak, ám ezeknek a milliárdoknak a végső rendeltetése és felhasználása továbbra is a rejtélyek ködébe burkolódzik.

Fájdalmas történelmi valóság, hogy a második világháború évei alatt a cionista sékelként és más cionista kampányok révén összegyűjtött pénzeszközöket elsősorban nem a zsidók gázkamrákból való azonnali megmentésére fordították. Ehelyett a vezetés rendszerint ahhoz ragaszkodott, hogy ezeket a pénzeket elsősorban politikai célokra és palesztinai földvásárlásra használják fel. 

Ehrenreich rabbi a „cionista sékeleket” „Hámán sékeleivel” azonosítja. Ahogyan Hámán tízezer ezüsttalentumot ajánlott fel a zsidó nép megsemmisítésének elősegítésére, úgy a „sékelüket” a cionisták is arra használták, hogy finanszírozzanak egy olyan mozgalmat, amely a Tóra kiirtására és annak világi nacionalizmussal való felváltására törekedett. A „sékel” befizetésével az ember lényegében egy olyan mozgalmat erősített, amely I-ten és Tórája ellen harcol – ez a modern párhuzama az amálékita Hámán által Jiszroél népének károsítása érdekében kimért ezüsttalentumoknak.

---

** A Szentföld intézményei: a Kojlel Rabbi Méir Báál Hánesz és az Ánsé Máámád

A Kojlel Rabbi Méir Báál Hánesz intézményei a Jisuv Hájoson (a régi jisuv) alapját jelentik – az autentikus zsidó közösségét, amely jóval a modern politikai mozgalmak felemelkedése előtt már virágzott a Szentföldön. Ezeket a kojleleket azért hozták létre, hogy támogassák a Szentföld lakóit, akik életüket a Mindenható szolgálatának és a Tóra szent tanulmányozásának szentelték.

Mivel ez a közösség teljesen mentes volt minden politikai vagy nacionalista törekvéstől, nemzedékek óta tényleges békében és nyugalomban élt szomszédaival. Csak a cionista mozgalom megjelenésével és annak politikai provokációival tört meg ez a történelmi béke.

Az ebből az alapból támogatott lakosokat a mű későbbi részében Ánsé Máámád néven említik. Történelmileg az Ánsé Máámád tagjai Jiszroél valamennyi törzséből származó férfiak voltak, akik a Szent Templomban az egész zsidó nép hivatalos képviselőiként szolgáltak (ahogyan azt a babilóniai Talmud Táánisz traktátusának 26. fejezete leírja). E cím használatával Ehrenreich rabbi hangsúlyozza, hogy a Jisuv Hájoson istenfélő zsidói a nemzet valódi szellemi képviselői, akik imádsággal és tóratanulással állnak a vártán, ellentétben azokkal, akik világi vagy akár „vallási nacionalizmus” révén kívánják képviselni Jiszroélt.

---

*** Megjegyzés ezekről a mozgalmakról:

Cionizmus: Olyan világi mozgalom, amelyet eretnekek alapítottak, hogy a Teremtő által elrendelt száműzetést „nemzeti otthonnal” váltsák fel. Elutasították az isteni megváltásba vetett hitet, ragaszkodva ahhoz, hogy a nemzetnek saját kezébe kell vennie a sorsát, emberi erőfeszítéssel, a Tóra és a megtérés helyett.

Mizráchi: Kísérlet a cionizmus „kóserré” tételére azáltal, hogy vallási köntösbe öltöztetik – olyan cselekedet, amelyet a Bölcsek ahhoz hasonlítottak, mintha jármulkát tennének egy disznó fejére. Ezt a mozgalmat a legnagyobb Tóra-óriások a világ minden táján hevesen ellenezték.

Águdász Jiszroél: Ez már egy bonyolultabb megtévesztés. A cionisták által okozott hatalmas lelki pusztítás – több tízezer zsidót fordítottak el a hittől – hatására néhány nagy vezető kezdetben abban reménykedett, hogy az Águdó eszközként szolgálhat a széles körben elterjedt smád elleni küzdelemben. Sokan azonban óvatosak maradtak, és nem voltak hajlandók csatlakozni hozzájuk. A magyar bölcsek – az eretnekség ellen vívott háborúk tapasztalt veteránjai – azonnal felismerték a veszélyt, és szigorúan megtiltották a velük való bármiféle kapcsolatot, figyelmeztetve, hogy csupán egy strájmlit tesznek ugyanarra a disznóra.

„Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr tervei valósulnak meg” (Példabeszédek 19:21).

Az emberek politikai kísérletei mind kudarcot vallottak; egyedül a Tóra ősi, kompromisszummentes útja marad örök igazságunk.

לחם הפנים. בפ' אמור ושמת אותם שתים מערכות שש המערכת, נלע"ד לומר טעם שהיו ב' מערכות של ששה לחמים דבפרשת שופטים והיה כשבתו על כסא ממלכתו וכתב לו את משנה התורה הזאת על ספר והיתה עמו וקרא בו כל ימי חייו ואחז"ל דנכנסת ויוצאת עמו כמ"ש רש"י שם כי המלוכה צריך להתנהג הכל עפ"י התוה"ק ואם אינו עפ"י התוה"ק אין זה מלוכה של ישראל רק מלוכה של כופרים כעין הציאנים שבזמנינו והכתות שעמהם שרוצים שיהי' מלוכה של ישראל דהיינו נאציאנאלעס יודענטהום בלא תורה ובאמת אין זה יודענטהום רק מינים טהום והם אינם לא גוים ולא ישראלים

והנה התורה שבכתב בלא תורה שבע"פ הוא כגוף בלא נשמה דאין יודעין מאומה בתושב"כ בלעדי התורה שבע"פ ע"כ על השלחן דהוא מורה למלכות ואחז"ל דהזר שהי' על הארון הוא כתר תורה והזר על המזבח הפנימי הוא כתר כהונה וזר על השלחן הוא כתר מלכות כמ"ש רש"י בפ' תרומה שהשלחן שם עושר וגדולה כמו שאומרים שלחן מלכים לכן על השלחן דהוא מלכות הי' המצוה ליתן שני מערכות של ששה ששה דתורה שבכתב בכללה הוא ששה כדברי דהע"ה בתהלים י"ט תורת ה' תמימה משיבת נפש עדות ה' נאמנה מחכימת פתי פקודי ה' ישרים משמחי לב מצות ה' ברא מאירת עינים יראת ה' טהורה עומדת לעד משפטי ה' אמת צדקו יחדיו הרי דכלל התורה הוא ששה דהיינו תורת עדות פקודי מצות יראה משפט ע"כ מצד אחד הי' ששה לחמים נגד התורה שבכתב וששה השניים הי' נגד תורה שבע"פ שהוא ששה סדרי משנה וכלל תושבע"פ אף טרם שסידרם רבינו הקדוש בכתב הי' תמיד בכלל ששה, זרעים מועד נשים נזיקין קדשים טהרות, ואחז"ל בשבת ל"א דמרומז בפסוק והי' אמונת עתך חוסן ישועות חכמת ודעת והוא להראות ולהורות אותנו שהמלכות בישראל אז תכון אם הוא מקושרת יחד עם התורה שבכתב והתורה שבע"פ כמו שיהי' בעת שנזכה להגאל מגלות החושך הארוך הזה ע"י משיח צדקינו בב"א

ואותן הרשעים לא לבד שמרחקין את גאולתינו ופדות נפשנו אלא שכל הצרות שאנו סובלין כהיום הוא על ידם וע"י מעשיהם, וחלילה חלילה להחזיק אותם ליתן להם שקליהם והנותן להם שוקל שקלי המן מחזיק ידי מינים וכופרים וגורמין צרות ישראל ועונם גדול מנשוא, והוא ברור כשמש למי שלא טחו עיניו מראות

צאו וראו מש"כ רבינו שבגולה הקדוש החת"ם סופר זי"ע בהספידו על מיתות צדיקים וחורבן באה"ק בארץ הגליל שהי' ביום כ"ד טבת שנת תקצ"ו ונחרבו העיירות ונהרסו הבתים ע"י רעש ונהרגו אלפים נפשות מישראל ובהם גאוני חכמי ארץ ונחרבו צפת טבריא שכם ואש עלה מים טבריא והרעיש טבריא וחומותיה ושלשים כפרים, ואמר מרן זי"ע, נדפס בתורת משה פ' אמור, דמבואר במדרש שוח"ט שאליהו אמר דרעש ורעידת הארץ בא מקנאת ירושלים וע"כ צדיק הוא אלקינו וקנאת ירושלים עשתה זאת כי שם שער השמים עיר שחוברה לה יחדיו שם הר המוריה עקידת יצחק שם שכב יעקב וראה בנבואה סולם מצב ארצה כו' שם הר בית ה' ותל שכל פיות אליו פונים ולא זזה שכינה מכותל מערבי וזה כמאה שנה שמו ישראל פניהם לצפת יען במירון קבר התנא אלקי רשב"י ובצפת האריז"ל וכל העולים לא"י לא שמו פניהם אלא לצפת טבריא אבל ירושלים נשכח לגמרי ע"כ קינא העליון קנאת ירושלים וצדיק ה' המביט לארץ ותרעד אלו דבריו יע"ש

ועל אחת כמה וכמה עתה שמטמאים את כל ארץ ישראל במעשיהם הרעים בבתי טרטיאות ובבתי לימוד הטמאים ומטמאים את הנערים והנערות בלשון עברית ובלימוד שמלא מינות וכפירה ותערובות אנשים ונשים בכל האסיפות שמתאספים יחד והחוצות מלאים תמיד בתערובות אנשים ונשים בחורים ובתולות ומלאה הארץ זימה והנשים הולכות בגילוי בשר ופרועי ראש בחוצות וברחובות ואין חידוש שצרות באות על ישראל אם אנחנו רואים ומחשים לזה ומניחים לטמאות כל ארץ הקדושה והנותנים שקליהם לקופות שלהם מסייעים לטמא את הארץ הקדושה. היעלה על הדעת שיניח הבוב"ה זאת שלא ינקום נקמת אה"ק

ולא לבד שהם עצמם מבזים את התורה ודורכים אותה ברגליהם אלא מעט מעט יתפסו ברשתם גם את בני החרדים צעירי הצאן כי נופת תטופנה שפתותיהם שפתי זרה ונערים ונערות ההולכים בבתי ספר עפ"י חוקי המדינה ע"י המלמדים והמלמדות נעשים כופרים או מודה במקצת ולומדים שפת עברית המעורבת בלשונות זרות אשדודית מצרית יונית כמ"ש בהקדמתי לס' הראב"ן וקורין את מכתבי העתים שמלאים מינות ודיעות נפסדות ממילא יסירו מדרך ישראל סבא ואוחזים דרכי התועים המכוערים בידיהם

וגם מחמת שהמון עם בחו"ל נתפסו לשלוח את השקל הטמא נתמעט מאד מעות רמב"ן ע"כ ההכרח מביא את אנשי הכוללים שיעזבו את הבהמד"ר לבקש טרף לביתם כי מעות הרמב"ן אינו מספיק כלל ובפרט עתה שירדו כספי חו"ל עד מאד ע"כ תפוג תורה מאה"ק חלילה וחלילה

ודעו אחיי שאין נפ"מ בין הציאנים ובין המזרחים ובין חבורת האגודה, וכתב לי ת"ח גדול ישר ונאמן מירושלים תובב"א בזה"ל, כאן האגודה יש להם בית ספר חורב" שלומדים נערים וילדות ביחד עד בני י"ג-י"ד שנים ומה גם במושבות בית ספריהם ממש כשל ציונים ואין חילוק אלא בשמא על השילד והפירמא לא יותר וכו' ע"כ. וגם עושין האגודה יד אחת עם הצואנים בסתר ובגלוי, ובירושלים נתחברו יחד בעניני הקהלה ונדפס מחאה ע"ז מחכמי ירושלים וקראתיה לדאבן נפשי וגם הלכו ראשי האגודה ביחד עם הכופרים יד ביד רגל ברגל לעיר לונדון לבקש ממשלה בארץ והלא חז"ל אמרו בפ"א דאבות ואל תתחבר לרשע ומבואר באבות דר"נ אפי' אם הוא לדבר טוב דיהושפט מלך יהודה שהתחבר עם אחזי' וכן בהתחברו עם אחאב להציל רמות גלעד אחת מערי ישראל מיד ארם ואמר הנביא (דה"י ב' כ') בהתחברך עם רשע פרץ ה' את מעשיך וכ"ש עם כופרים גלויים מחללי שבת בפרהסיא אוכלי נבילות וטריפות ותכליתם לאבד את כל היהדות

וחלילה וחס אם הי' עולה בידם להשיג מלוכה בא"י הי' מבטלין מישראל מצות התורה ולימוד התורה ובלי שום ספק אצלי שהי' עושין רעפארם בכל היהדות כעין שהיו רוצין הכופרים בעיר ברונשווייג בשנת תר"ה כידוע. כי התוה"ק הוא כקוץ בעיניהם והמה ממש כמ"ש בתוכחה בפ' בחקותי בפסוק הראשון והשני ע"ש. ועוד מעט קט הי' נאבד ח"ו שם ישראל סבא מן הארץ והי' גרוע ורע יותר ממדינת רוסיא ואשכנז

ובעז"ה לא יחרכו רמיה צידתם כי און ועמל תחת שפתם ומן השמים אשר נתן בלב שרי המלוכה בענגלאנד יר"ה לדחות את בקשתם. ועתה שהמה מורדים נגד הממשלה ורוצים בחזקת היד דינם מפורש בדחז"ל כתובות קי"א אני מתיר את בשרכם כו' ע"ש וגדולה מזו הזהיר וצוה לנו הגאון הנורא רבינו יהונתן בעל האו"ת ופלתי זי"ע בספרו אהבת יונתן על הפטרה פ' ואתחנן שאפי' אם ירצו המלכים לתת לנו א"י לא נתרצה כי עוד רעה יותר יהי' שיהי' גלות שלישית עוד גרוע משנים הראשונות יע"ש

לכן אשא קולי לחוקקי ישראל ידעתי שנתפסו גם איזה מגדולי הדור שהן מחזיקין בכתות הנ"ל זה בכה וזה בכה חוסו נא ורחמו עלינו ועל כל ישראל לזעוק בקול גדול ולהסיר את חטאתכם שחטאתם בזה עד הנה קומו והתעוררו להסתלק מכל הכתות והחבורות כאלה ועד מתי יהיו הכתות האלה לנו למוקש הטרם תדעו כי ע"י הכתות האלה תאבד שם ישראל סבא ח"ו כי המסתכל היטב בעינים פקוחות יראה שמעט מעט יתפסו במינות ודיעות נפסדות צעירי הצאן שיתגדלו בבית הספר שלהם. ואנו אין לנו להחזיק שום ארגאניזאציאן אלא להחזיק את הישוב הישן דהיינו הכוללים כמו שהי' מקדם למען יוכלו לישב שם על התורה ועבודה ויתפללו עלינו שהם אנשי מעמד שלנו ולא יצטרכו לעסוק במשא ומתן רק יהיו דבקים בתוה"ק ולא יתפסו ברשתם

ובנין ארץ הקדושה אשר הכתות האלה בונים אינו בנין רק סתירה וקצר המצע מהשתרע לברר פה הענין היטב אבל האמת נגלה כי העיירות והכפרים והמושבות פורקים מעליהם עול התורה והמצות ומגדלין בניהם לפושעים גמורים א"כ אין בונים את אה"ק רק מחריבין אותה ומטמאין את הארץ, ולא די שהם גרמו לנו הצרות הרבות הבאות עלינו בכל מדינות אירופה עוד רבתה רשעתה כי אלו לא היו הצואנים שואגים בקול גדול לנו הארץ ולבקש שיהי' הארץ שלהם ולעשות מלוכה לישראל בארץ בלי משיח ובלתי התורה לא היו הערביים עושים לנו שום רעה אדרבה אה"ק הי' עתה בעת צרה מקום פליטה לכל הנדחים ממושבותיהם כי עם הערביים הי' טובים עם ישראל שדרו שם ויהודי הלך בלילה יחידי בדרך בלי שום פחד ולא עשו שום דבר רעה לישראל רבות בשנים ולא הי' על דעתם שלא לקבלם או לעשות להם רעה, אך מאת אשר ראו הערביים כי הצואנים אומרים לי הארץ ורוצים להיות אדונים שם מזה נתעוררו הערביים לרדוף אותנו א"כ כל הרשעה והצרות הוא רק ע"י הצואנים

שמעו לדברי זעירא מן חבריא המדבר מעומק הלב שמעו והאזינו טהייערע ברידער פערנעהמעט מיינע ווארטען למען השם איהר זאלט פאן נון אן פיר גאר קיינער ארגאנאזאציאן געלד געבען ניכט דיא שקלים של המן הרשע להשמיד להרוג ולאבד את כל היהדות בנפש ובגוף. ניכט פיר דיא מזרחיסטען ניכט פיר אגודיסטען נור בעשטרעבט אייך צו אונטערשטיצען דיא אנשי הכולל מיט מעות ר' מאיר בעל נס דאמיט זיא זאללען קענען זיצען אונד לעהרנען די תורה הקדושה אונד דיענען דען הייליגען בורא עולם ית"ש. דיעזע ערהאלטען אונד בויען ירושלים אונד ארץ הקדושה אבער דיא גענאננטען ארגנזאציאנען בויען ניכט זאנדערן מאכען חרוב אונד טהוען צו גרונד ריכטען דאסס הייליגע לאנד אונד דיא הייליגע שטאדט ירושלים. אללע צרות וואס וויר ליידען קאמט פאן דיעזע ארגנזאציאנען בלי שום ספק

איהר זאללט וויסען דאסס וואס איך דא זאגע אונד שרייבע רעדען אויס מיר הערויס טויזענדע תלמידי חכמים יראים וחרדים מירושלים ומחוץ לארץ. דאהער טהייערע ברידער בלייבעט פעסט בייא דער אמונה אונד זאללט אויסהאלטען ביז דער בורא עולם ווירד זיך מרחם זיין איבער אונס. נור אויסהאלטען דיא ישועה איזט שאן ניכט ווייט. וויר זאלען עומד בנסיון זיין אונד אויסהאלטען ביז דאהין. ווען אויך נור וועניגע ווערדען מיך פאלגען אונד אכטען מיינע ווארטען איזט כדאי דאסס איך בין געקאממען אויף דיעזען עולם דאס איך ווערדע אויך עטוואס וועניג דאצו בייטראגען

יהי שמו יתברך מבורך לעולם והשי"ת יאמר די לצרותינו וירחם עלינו ויטהר לבבינו ויתקדש שמו הגדול בכל העולם, יראו שונאינו ויבושו כי אתה ה' עזרתנו ונחמתנו, ונזכה בקרוב לראות עטרת משיחינו ושמחת עולם על ראשינו אכי"ר. - (טיול בפרדס, מהדורא קמא, מע' ל', אות ט"ו, לחם הפנים)

את הדברים האלה הדפיס אח"כ בקול קורא בפני עצמו, [אח"כ הוסיפו עלי' קול ישראל סבא"] וז"ל

ב"ה

קול ישראל סבא

שלום וישע רב לידידיי ואהוביי הרבנים הגדולים גאוני ארץ ומאורי בית ישראל ובעלי בתים האלופים החשובים יראים וחרדים נגידים ושועים בכל אתר ואתר השם יחיים וישמרם נצח

אם אמנם ידעתי מך ערכי ומי אנכי לבא להורות ולהוכיח את הרבים ולדבר נגד גדולי ישראל ועם ה' הקשורים בעבותות אהבה אליו ית"ש אבל ימים ידברו אם חכמה אין כאן זקנה יש כאן ונתגדלתי בצל אא"ז מו"ר הגאון אמתי קדוש ה' מכובד מופה"ד בעל שו"ת קול אריה ז"ל ושמשתי אותו ב"ה כמה שנים ועוד גאונים קדושים מאורי הגולה זכותם יגן עלינו ועכ"י. לזאת הרהבתי בנפשי עוז לגשת לדבר את אשר עם לבבי לעת הזאת אשר הוא עת צרה ליעקב בעוה"ר אשר כמעט כמהו לא נהיתה. והנני להעתיק מה שהוא כתוב ונדפס בספרי טיול בפרדס אשר אני מוציא לאור כעת, מסודר על אותיות הא"ב באות לחם הפנים כתבתי כדברים האלה לקמן

בפרשת אמור כתיב ושמת אותם שתים מערכות שש המערכות וכו'... ונזכה לראות עטרת משיחינו ושמחת עולם על ראשינו אכי"ר

הכ"ד המדבר מעומק הלב ומאהבת ישראל המעתיק ומצפה לישועה, היום יום ב' לסדר זאת חקת התורה תרצ"ט לפ"ק, פה ק"ק שאמלויא יע"א

הק' שלמה זלמן עהרענרייך אבדפ"ה

בעהמ"ח שו"ת לחם שלמה חאו"ח וחיו"ד