Behár - בהר
Hetiszakaszunkban ez áll (3Mózes 25:17): „Meg ne csaljátok egymást, hanem félj I-tenedtől, mert én vagyok az Örökkévaló, a ti I-tenetek”.
Jehuda Altman, Mezőcsát rabbija (elhunyt 5683/1923-ban), Jám Sel Jehuda című könyvében három gondolatot és a helyes viselkedésre vonatkozó gyakorlati útmutatást kínál, amelyek egyaránt az idézett versből vezethetők le.
---
Az első gondolat: a hit bizonyossága
Kijelenthetjük, hogy sokan csak a „racionális parancsolatokat” tartják be. Ezek többsége az ember és embertársa közötti kapcsolatokra vonatkozó parancsolat, olyanok, mint amelyek megtiltják, hogy valaki sérelmet okozzon társának és hasonlók. Fölöttébb valószínű, hogy „szívjóságból” nem is vetemedne ilyesmire.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a következő versről sem: „Ha valamely személy vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, ugyanis letagadja felebarátjának az ő őrizetére bízott tárgyat (...)” (3Mózes 5:21)! Ugyanis amint valakinek megfogyatkozik a hite I-stenben, ezért „vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen”, abból automatikusan az következik, hogy előbb-utóbb eljut odáig, hogy „letagadja felebarátjának (...)”, azaz hamisságot cselekszik embertársával szemben.
Éppen ezért kötelességünk, hogy még a „racionális” viselkedésmódok esetén is – mint például az arra vonatkozó irányelvek ügyében, amelyek megtiltják számunkra, hogy becsapjuk embertársainkat és hasonlók – az „Ég félelme” miatt tartózkodjuk a rosszakarattól, nem pedig a saját értelmünkre támaszkodva. Ez a jelentése a felszólításnak: „Meg ne csaljátok egymást”, ám ne a józan belátásunk okán döntsünk így, sokkal inkább a következő intelemre hallgatva: „hanem félj I-tenedtől” stb. Ez így helyes.
A második gondolat: a tisztesség mindennek az alapja
Hasonlóképpen megközelíthetjük a kérdést a Kszáv Szojfernek a Ki Szécé hetiszakasz ezen verse kapcsán adott magyarázatát alapul véve is: „Mert az Örökkévaló, a te Istened utálata mindaz, aki ezeket teszi, mindaz, aki hamisságot követ el” (5Mózes 25:16). Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ember halála után az Égi Bíróság ítélethozatala a következő kérdéssel veszi a kezdetét: „Becsületesen üzleteltél?”
Ugyanis, ha valaki nem tisztességesen megszerzett pénzt tart a kezében, akkor szinte minden parancsolat, amelyet teljesített, semmisnek számít. „Mert az Örökkévaló, a te Istened utálata mindaz, aki ezeket teszi”: még az is, aki teljesíti mindezeket a parancsolatokat, utálatosnak és provokatívnak tetszik I-ten szemében, hiszen ő maga is olyanná vált, „aki hamisságot követ el”, vagyis olyasvalakivé, aki igazságtalanságot cselekszik. Lásd a Kszáv Szojfer vonatkozó fejezetét.
Fontos észrevenni, hogy csak a „meg ne csaljátok egymást” felszólítást követi a „hanem félj I-tenedtől” kitétel, mert csak az első feltétel teljesültekor válhat valaki valóban istenfélővé. Viszont, ha igazságtalanul cselekszik másokkal, akkor minden hiábavalóság; tette egyedüli eredménye az igazságtalanság marad.
A harmadik gondolat: helyezd az igazságot a társadalmi nyomás fölé!
Ugyanígy emlékeztethetünk arra a Bölcseink tanításai alapján, hogy ne mondja az ember: „Nem vágyom a sertéshúsra”, hanem inkább azt, hogy „vágyom rá, de mit tehetek, hiszen Mennyei Atyám úgy rendelte el számomra (,hogy ne egyem)”!
Ha valaki gonosz emberek társaságába keveredik, akik döghúst és „szétmarcangolt” húst (n’vélojsz u'tréfojsz) esznek, vagy „bálványimádás során használt bort” (jájin neszech) isznak, és őt is rossz útra akarják csábítani, akkor ne érezzen szégyent a gúnyolódók előtt. Továbbá ne hozzon olyasféle kifogásokat, hogy csak azért nem eszik, mert jelenleg tele van és nem kívánja, vagy ehhez hasonlók.
Inkább nyilvánosan mondja ki az igazságot: hogy ez „az Ég rendelése”, amit „nem szabad áthágnom”! Mert ha nem így tesz, és csak hamis kifogásokat sorol, akkor a hazugság nem fogja minden esetben megmenteni.
A „meg ne csaljátok egymást” elválaszthatatlan attól, hogy „félj I-tenedtől”. Ugyanis, ha valóban félitek I-tent, mindenkor az igazat mondjátok, és nem fogjátok „megcsalni egymást” különféle kifogásokkal.
*
A Tóra e szent szavai egész Jiszroélhez szólnak, és különös jelentőséget hordoznak számunkra, magyarországi zsidók számára. Hatalmas érdemünk, hogy részesei lehetünk ennek az örökségnek, és hogy olyan zseniális és szent rabbijaink voltak, akik képesek voltak megőrizni és a Szináj-hegyről egyenesen továbbadni a tiszta Tórát a nemzedékeinknek.
Legyen az Ő akarata, hogy méltók legyünk arra, hogy teljes szívből teljesíteni tudjuk a Teremtőnk akaratát! Áldjon meg minket minden jósággal, úgy lelkileg, mint anyagilag, és váljunk méltóvá a valódi és teljes Megváltásra még a mi napjainkban, Ámen!
*
ולא תונו איש את עמיתו ויראת מאלהיך. י"ל הרבה אנשים אינם מחזיקים רק במצות שכליות רובם מצות שבין אדם לחבירו לא יעשה לו שום עולה וכדומה, ומצד הרגש לב אנושי לא יעשה לחבירו זאת. אמנם ידוע מ"ש ונפש כי תמעל מעל בה' וכחש בעמיתו, דהאדם מיד שאין לו אמונה בה' ותמעל מעל בה', ממילא היום או מחר יבא גם לידי כך שכחש בעמיתו, ע"כ החיוב שגם דברים שבאל"ח היינו שלא לרמות את חבירו וכדומה בע"כ לא יעשה עולה זו לחבירו מחמת יראת שמים ולא מצד שכלו
וז"ש אל תונו איש את עמיתו אבל לא מצד שכלך אלא משום ויראת מאלהיך וכו' וא"ש
עוי"ל עפ"י שפירש בכת"ס הקרא פ' תצא תועבת ה' כל עושה אלה כל עושה עול דתחילת דינו של אדם הוא נשאת ונתת באמונה דאם יש ביד אדם ממון גזל וכדומה אז כמעט כל המצות אשר יעשה לא נחשב לכלום, ותועבת ה' כל עושה אלה, גם מי שעושה כל אלה המצות הכתובות תועבה וניאץ הוא לפני ה' כל עושה עול מי שעושה עול עי"ש
וזה ולא תונו איש את עמיתו ורק אז ויראת מאלהיך תוכל להיות ירא שמים אבל אם תונו וכו' אז הכל הוא עול
עוי"ל דאל יאמר אדם אי אפשי בבשר חזיר אלא רצוני רק אבי שבשמים גזר, ואם אדם יבא בחבורת בנ"א רשעים אוכלי נבילות וטריפות או שותי יין נסך ורוצים גם אותו להדיחו אז בל יבוש מפני המלעיגים ואל יאמר תירוצים שונים שאינו אוכל כי הוא שבע כעת ואין לו צורך וכדומה רק יאמר בפומבי האמת כי גזירת שמים הוא ואין אני רשאי לעבור עליה דאם לא כן יעשה רק יאמר דברים תירוץ שקר אז לא בכל עת יוצלח לו השקר
וזה ולא תונו איש את עמיתו ויראת מאלהיך אם אתה ירא ה' תאמר האמת ואל תונו בתירוצים שונים.
ספר ים של יהודה רבי יהודה אלטמאנן זצ"ל אב"ד מעזא-טשאטה
