Vaeszchánan - ואתחנן

Aktuális pársánk (6:6-7) a napi smá olvasásából jól ismert módon int bennünket:

„És ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a szívedben, és tanítsd azokat szorgalmasan gyermekeidnek, és beszélj róluk, amikor ülsz a házadban, amikor jársz az úton, amikor lefekszel és amikor fölkelsz”.

Jobb oldalon a második: Méir Léib Frei rabbi. Mellette: Jojszéf Cvi Duschinszky, Galánta és Huszt rabbija, majd a Szentföld ortodox közösségének főrabbija (Édá Háchárédisz). Duschinszky rabbi mellett: Jehosua Buxbaum, Galánta rabbija. A kép bal szélén Jiszroél Mojse Duschinszky, aki később a Szentföld ortodox közösségének rabbija lett.

Méir Léib Frei rabbi és a nagysurányi jesiva vezetője (5704/1944) a Sévet Misojr שבט מישור című könyvében így ír:

Ezekben a versekben azt parancsolják nekünk, hogy folytonosan a Tóra szavait hangoztassuk, mélyüljünk el bennük, és tanítsuk azokat gyermekeinknek.

Felmerülhet a kérdés, vajon a gyermekeink tanításával kapcsolatos parancsolat valóban a megfelelő helyen van-e, hiszen éppen azon, bennünket célzó parancsolat kellős közepén található, amely arra vonatkozik, hogy mi magunk miként tanuljunk? Talán jobb lett volna, ha először összefoglalták volna a felnőtteket érintő parancsolatokat, jelesül, hogy a Tóra legyen a szívünkben, tanuljuk otthon, útközben és így tovább, és csak azután került volna sorra a következő parancsolat a gyermekek tanításáról.

Csakhogy ez az elrendezés arra tanít minket, hogy ha azt akarjuk, hogy gyermekeink megteljenek a Tórával és az Örökkévaló félelmével, akkor először magunkat kell jobbá tennünk. 

Hiszen hogyan is várhatja el valaki a fiától, hogy ne vétkezzen, ha az azt látja, hogy az apja sem tartja be következetesen és precízen a Tóra parancsolatait, könnyelműen viselkedik, és inkább a közélet híreit olvassa, semmint a szent könyveket?

Ám ha a fiú azt látja, hogy apja gondosan és szorgalmasan teljesíti a Mindenható parancsolatait, szabadidejében a szent tanok tanulmányozásával foglalkozik, és folyamatosan a Tóra iránti szeretetben ég *, akkor a gyermek is arra fog törekedni, hogy minél több tórai tudást és istenfélelmet tegyen a magáévá, és szomjúhozva igya az élő I-ten szavait.

Márpedig, ha a gyermekeink fiatalkoruktól fogva a Tóra és az istenfélelem útján növekednek, akkor mi, szülők, szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen ellenkező esetben, ha a gyerekeket nem így nevelik, valószínűvé válik, hogy előbb-utóbb a szüleik hozzáállását is korrumpálni fogják. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy számos olyan szülő, „aki egyenes úton járt, aki az Úr törvénye szerint élt” **, ám a gyermekeit nem a hit útján nevelte – különösen, ha azok „tele vannak idegen szokásokkal” (Ézsaiás 2:6), azaz a nemzsidó népek iskoláiban tanultak, mígnem orvosi diplomát vagy tudományos fokozatot szereztek –, végül gyermekeik helytelen vélekedéseinek hatása alá kerülve, maguk is elfordították szívüket I-tentől.

Frei rabbi így folytatja:

Pársánkban ez áll (4:25):

„Ha nemzesz majd fiakat és unokákat és régóta laktok már az országban és megromoltok (...) és teszitek azt, ami rossz az Örökkévaló, a te I-tened szemeiben”.

A kommentátorok mind hasonlóképpen magyarázzák ezeket a szavakat: abban a kontextusban, hogy „nemzesz majd fiakat és unokákat és régóta laktok már az országban”, a „régóta” valójában azt jelenti, hogy a fiatalok az apjukat, illetve a nagyapjukat – vagyis téged – régimódinak fogják tartani, miközben magukat haladónak, felvilágosultnak tekintik. Ez pedig arra késztet majd téged, hogy „megromolj”, és azt tedd, ami „ami rossz az Örökkévaló, a te I-tened szemeiben”, mert nem csupán a szülők képesek hatással lenni az utódjaikra, hanem ez fordítva is igaz, ezért végül jó eséllyel olyasmiket fogsz cselekedni, amelyek az Örökkévaló nemtetszésével találkoznak.

Láthatjuk, hogy ez a két dolog, hogy az apák I-ten útján járnak, és a gyerekeiket a Tóra tanulására nevelik, egymástól függenek és szorosan összefonódnak, egyik nem létezhet a másik nélkül.

Frei rabbi visszatér az első kérdésre:

Helyénvaló a parancsolatok sorrendje?

Először is: „És ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a szívedben”, hogy ténylegesen figyelj rájuk, szíveddel és elméddel a Tóra szavaira koncentrálj. Ha így teszel, indokolt, hogy úgy folytassam: „tanítsd azokat szorgalmasan gyermekeidnek”, annak érdekében, hogy a Tóra szerint neveljétek a következő nemzedéket.

Márpedig, ha így cselekszel, akkor biztos lehetsz benne, hogy „beszélni fogsz róluk”, tehát a fő témád csakugyan a Tóra lesz. Mindenkor, akár „amikor ülsz a házadban”, vagyis öregkorodban, amikor már leginkább otthon töltöd a napjaidat, akár „amikor jársz az úton”, azaz amikor még fiatal vagy, és folyton lótsz-futsz, hogy megélhetést biztosíts az otthonod népének, továbbá „amikor lefekszel”, vagyis amikor a helyzeted éppen nem a legfényesebb, ahogy mondani szokás, „le vagy törve”, „és amikor fölkelsz” és szilárdan állsz, megőrizve kedvező pozíciódat. Életed valamennyi szakaszában tehát, és mindazon események ellenére, amelyek a világban történnek. Mindegy, hogy jóban vagy rosszban, mindig a Tóra lesz a beszélgetéseid fő témája és a fény az utadon.

Ezt a mintát alapul véve magyarázhatjuk a Mózes első könyvének 63. fejezetéhez kapcsolódó midras szavait. A példabeszédek könyve 23. fejezetének 24. verséhez: „Vígan örvendezik az igaznak az apja” a midras a következő megjegyzést fűzi: „az örömöt öröm követi, amikor az igaz ember megszületik”.

Hiszen amikor egy igaz ember megszületik, az apa öröme kétszeres: egyszer azért, mert érdemes arra, hogy igaz fia legyen. A boldogságának másik oka pedig az, hogy biztos lehet abban, hogy továbbra is a jó úton fog járni, amelyen eddig is haladt, mivel nem kell attól tartania, hogy fia eltérítheti a szívét I-tentől.

* A Példabeszédek 5:19 alapján: a Tóra „szeretetétől mindig mámoros leszel”

** A Zsoltárok 119:1 alapján