Ékev - עקב

A pársánknak a Smá olvasása második részeként naponta elmondott verseihez kapcsolódó gondolatait Jehudá Greenwald, Bonyhád és további városok, végül Szatmárnémeti rabbija, az 5657/1896 évi Ros Hásonó (zsidó újév) előestéjén osztotta meg híveivel (elhunyt 5680/1920). 

A pársában (11:19-21) ez áll:

„Tanítsátok (többes szám) meg azokra gyermekeiteket, beszélvén azokról, mikor ülsz (egyes szám) házadban, mikor jársz az úton, mikor lefekszel és mikor fölkelsz (...) Hogy sokasodjanak napjaitok (többes szám) és gyermekeitek napjai a földön, melyről megesküdött az Örökkévaló őseiteknek, hogy nekik adja, mint az ég napjai a föld fölött”.

Greenwald rabbi kérdése a következő:

A „tanítsátok azokra a gyermekeiteket” szavak többes számban van írva, míg a „mikor ülsz házadban” és az utána következő szavak egyes számban. Ezt követően a „hogy sokasodjanak napjaitok és gyermekeitek napjai a földön” szavak ismét többes számban szerepelnek. Mit tanítanak nekünk ezek a különbségek?

Úgy tűnik – válaszolja a rabbi – a válaszhoz érdemes visszatérnünk egy gondolathoz, amelyet a Nicávim hetiszakasz kapcsán ismertettem. A szavaim tartalma a következő volt:

Igaz, amit Joszi ben Kiszmá rabbi mondott (Ovojsz 6:9): „Még ha a világ összes ezüstjét, aranyát, drágakövét és gyöngyét nekem adnád, akkor sem laknék másutt, mint ahol a Tórát művelik”. Ugyanígy meg van írva (Zsoltárok 119:63): „Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat”. Minden józan gondolkodású ember képes megérteni a tetemes különbséget annak a helyzete között, aki ízig-vérig spirituális emberek között él, olyanokkal körülvéve, akik szüntelen a Tórával és a parancsolatokkal foglalkoznak, és aközött, aki olyan helyen tölti a mindennapjait, ahol nincsenek igaz emberek, sem inspiráló szellemi közeg, ezért arra kényszerül, hogy „Üljön magányosan, és maradjon néma” (Jeremiás siralmai 3:28).

Ugyanakkor, bár kétségtelen, hogy nagy és valóban nehezen teljesíthető próbatétel olyan helyen élni, ahol nincs Tóra, ám az erre való hivatkozás nem ment fel senkit az Ítélet Napján. Az embernek jelentős mértékben fel kell áldoznia önmagát és a vagyonát annak érdekében, hogy a körülményei ellenére érdemeket szerezzen önmagának és utódainak, és kiérdemelje a Tóra koronáját, valamint a micvók betartásának gyümölcseit.

Ígéretet kaptunk Bölcseinktől (Ovojsz 4:9), hogy „aki szegény ember létére megtartja a Tórát, a végén jómódúként fogja megtartani”. A szegénység azonban nem csupán anyagi nehézségeket jelent, hanem az érdemteli társaság jótékony hatásának hiányát is. Ha az ember szegénységgel küzd, azaz nehézségekkel kényszerül szembenézni, ám ennek ellenére komoly erőfeszítéseket tesz és elmélyül a Tórában, akkor okkal bizakodhat a fenti ígéret beteljesülésében, hogy helyzete végül visszájára fordul, és áldásokban részesül, vagyis „gazdag” lesz ebben az értelemben.

Az ilyen ember, aki a megfelelő közösség hiányában is tanulni igyekszik, bizonyosan bőkezű áldásokra érdemesül a környezetével együtt. Miként Bölcseink kijelentik (uo. 4:5): „Aki azért tanul, hogy aszerint cselekedjen, annak megadatik, hogy tanuljon, tanítson, valamint, hogy a Tant megtarthassa és gyakorolhassa”.

Arra int bennünket a Tóra: „Tanítsátok meg azokra gyermekeiteket”, és vésd a szívükbe, hogy a „beszélvén azokról, mikor ülsz (te, egyes számban) házadban” rájuk is vonatkozik, és ugyanígy intsd őket: Te pedig, fiam, ismerd meg atyád Istenét, és szolgálj neki teljes szívvel * a Tóra tanulásával, még akkor is, ha elszigetelten élsz az igaz emberek társaságától, és nincsenek körülötted olyanok, akik hasonlóképpen viselkednek, mint te, akikkel együtt tanulhatnál, hogy Isten szolgálatában felemelkedj.

De tudd meg, hogy ha ilyen módon neveled gyermekeidet, és ebben a szellemben tanítod nekik a Tórát, akkor végül kiérdemled, hogy „sokasodjanak napjaitok és gyermekeitek napjai a földön”. Ráadásul a vers egyszerű jelentése mellett, amely arra utal, hogy érdemessé teszed magad és a nemzedékedet egyaránt, hogy a Tóra tanulása okán hosszú életben részesüljetek, azzal is számolhatsz, hogy végül a tágabb közösség is irigyelni fog benneteket pozitív értelemben, és okulnak a tetteitekből. Ők is tanulni fogják tehát a Tórát, és ennek érdemében mindannyian hosszú napokat fogtok megélni a földön.

Különösen, mert „megesküdött az Örökkévaló őseiteknek”, vagyis szüleitek érdemei segítenek benneteket, ahogy bölcseink mondják (uo. 2:2): „Akik a közélettel foglalkoznak, tegyék önzetlenül. Ez esetben atyáik érdeme mindörökké segítségükre lesz, igazuk örökké tart”.

Így ti és mi, a zsidó nép tagjaiként együttesen érdemessé válunk arra, hogy a Tóra tanulásában a lehető legjobban megerősödjünk, és jó év jöjjön rátok és ránk és valamennyi zsidóra, hosszú napokra és évekre, ámen!

* forrás: I Krónikák 28:9