Lech Lecha - לך לך
Az aktuális hetiszakaszban ez áll (13:7-11):
„És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között; a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt. És mondta Ávrom Lótnak: Ne legyen, kérlek, civakodás közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között; hisz atyafiak vagyunk mi. Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek, ha pedig te jobbra mész, én balra megyek (...) és elvonult Lót keletről; így elváltak egymástól”.
Íme Jiszroél Ávrohom Álter Landau, Edelény és a helyi jesiva vezető rabbijának, illetve számos kötet szerzőjének (elhunyt 5702/1942) szavai, ahogyan azok a „Choszon Jesája” * חתן ישעיה című könyvében szerepelnek:
Úgy tűnik számomra, hogy ezeket a verseket ugyanúgy lehet magyarázni, ahogyan a Pirké Ovojsz következő misnája kapcsán (1:12) kifejtettem: „Hillél szokta mondani: „Légy Áron tanítványai közül való: békeszerető, békére törekvő...”
A kommentátorok különböző megoldásokat javasolnak a „békére törekvő” kifejezés értelmezésére, és én a nyomdokaikat követve kicsit bővebben kifejtem a kérdést:
A Pinchasz hetiszakaszban (4Mózes 25:12) olvashatjuk, miként utasítja Mózest az Örökkévaló Pinchasz felől: „Azért mondd: Íme, adom neki békeszövetségemet!” – hiszen a tömegek jellemző szokása, hogy még a gonoszokra vonatkozóan is így kiáltanak: „békesség, békesség!”, jóllehet valójában „a bűnösöknek nincs békességük! – mondja az Úr” (Ézsaiás 48:22).
Márpedig Pinchasz azért cselekedett az ismert módon, mert látta, hogy Zimri megromlott, azaz áthágta a törvényt. Odament tehát hozzá és megölte, ám ezen a tömeg felháborodott – ahogy Rási magyarázza –, mondván, helytelenül járt el, hiszen a véleményük szerint a gonoszokat azáltal szükséges a helyes útra visszatéríteni, hogy közelebb kerülünk hozzájuk. A tapasztalat azonban az ellenkezőjét mutatja: aki közel kerül a gonoszokhoz és társul velük, az maga is hajlamos lesz eltanulni viselkedésmódjukat.
A Teremtő viszont, áldott legyen, egyetértett Pinchasz választásával, és így intett: „Azért mondd: Íme, adom neki békeszövetségemet”, mert éppen az vezetett békéhez, amit Pinchasz tett. Az tehát, hogy megölte a gonoszokat, és nem hízelgett nekik.
Cáfolhatatlan bizonyítékul szolgál számunkra az előttünk élő nemzedék igazainak és rabbinikus vezetőinek döntése, akik elszakadtak a gonosz neológok csoportjától, mert, ha nem így cselekedtek volna, I-ten ments, akkor most nem létezhetne a mi vallásunk. Az említett gonoszok ugyanis valójában el akarják törölni a vallást, amint az a Reszponza Máhárám Schik könyv Orách Cháim részében, illetve a Reszponza Bész Seárimban is szerepel **, lásd ott.
Ez tehát a fent említett misna értelmezése: „Légy Áron tanítványai közül való”, azt jelenti, hogy legyél olyan, mint Pinchasz, aki Áron tanítványa (és unokája) volt. Szerette a békét, ám egyben törekedett is rá. A misna a „törekedni”, „keresni” szó megfelelőjeként a „rojdef” kifejezést használja, ami úgy is értelmezhető, hogy üldözni, elutasítani, zaklatni stb. Tudniillik gonoszokkal szembekerülve az embernek el kell utasítania a békét, hiszen a bűnösöknek nincs, nem lehet békességük.
Találtam továbbá a Tórában egy példát, amely alátámasztja az ilyen jellegű különválást, és így értelmeztem:
Mert íme, Ávrom, aki maga is prozelita volt, elvezette az igaz hithez a férfiakat, a szintén prozelita Sára pedig a nőket térítette meg. Megtanították nekik a Tórát és a parancsolatokat. Lót is Ávrom útját követte, számos vagyontárgyat birtokolt, férfiak és nők csatlakoztak hozzá, de Lót bizonyos értelemben a neológok táborába tartozott, akik egyszerre akarták megszerezni „ezt” is és „azt” is. Nevezetesen elemi és nagyobbaknak szóló iskolákat épített a gyermekek számára, hogy ezekben tanulhassák a zsidó vallást, de közben a többi nép vallását, világlátását és a nyelvét is, mert úgy érvelt, hogy miután jelenleg a kánaániak és a perizzik földjén élünk, és ők uralkodnak e földön, ezért meg kell tanulnunk a vallásukat és a nyelvüket is.
Ennek megfelelően Lót vezetőket és pásztorokat *** vett magához a nyája élére, vagyis a gyermekekhez és az általa megtérített emberekhez, ám olyan pásztorokat választott, akiknek a vallási meggyőződése meglehetősen gyenge volt, annak érdekében, hogy hajlandóak legyenek a többi nép nyelvét és kultúráját is megtanítani nekik.
Viszont Ávrom szent nyájának pásztorai és vezetői istenfélők voltak, hitükben szilárdak, és kizárólag a Tórát, illetve annak parancsolatait tanították, ugyanakkor nem merültek bele a többi nép bölcsességébe.
A magyarázat ezért az a „És civakodás volt Ávrom nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között” mondatrészre, hogy viszály támadt Ábrahám szent nyájának vezetői és Lót nyájának vezetői között, a konfliktus forrását pedig a folytatásban találjuk meg: „a Kánaáni és a Perizzi akkor az országban volt”.
Lót nyájának pásztorai ugyanis így érveltek: követnünk kell a népek szokásait, és szükséges megtanulnunk a bölcsességüket is, mivel jelenleg ők uralkodnak a földön, és nem Ávrom. Meg kell tanulni „ezt” is és „azt” is: a zsidó vallás mellett a kánaániak és a perizzik hagyományait, szokásait és nyelvét is, hiszen jelenleg ők uralkodnak a földön – hangsúlyozták.
Ávrom pásztorai és vezetői viszont azt állították, hogy nem szabad megtanulnunk a bölcsességüket, mert végül ez a szent nyáj megromlásához vezet majd (olyanná válik, mint a chámec, amelynek szintén ez a természete), azaz letér a helyes útról. Amikor Ávrom tudomást szerzett Lót és a nyáját vezető pásztorok álláspontjáról, melynek értelmében úgy döntöttek, hogy a többi, pogány nép útjait fogják követni, hogy azok nyáját és vallását közelebb hozzák a sajátjukhoz, Ávrom azt mondta Lótnak, közösségével el kell váljanak tőle és vezetőitől, mert, ha nem így történik, akkor saját szent nyája is romlottá válik, ugyanis „az eretnekség csábító” (Babilóniai Talmud, Ávodá Zárá traktátus 27b). Továbbá, mivel Jiszroél népének valamennyi tagja testvére egymásnak, ezen egység azt eredményezné, hogy a táborába tartozó gyermekek Lót fiatal követőinek a cselekedeteiből tanulnának.
Így Ávrom azt mondta Lótnak: „Ne legyen, kérlek” – ami a Loson Hákojdesben két szóval van leírva: „ál no” אל נא, ami lefordítható úgy is, hogy „ne (legyen), kérlek”, de úgy is, hogy „nem kérlek”, vagyis most olyan helyzet állt elő, amikor nem tudlak a „kérlek” formulával megszólítani. A jelen pillanat nem alkalmas udvariaskodásra, amikor kéréssel fordulhatnék feléd, egyedül az számít, hogy „civakodás (van) közöttem és közötted, az én pásztoraim és a te pásztoraid között”, aminek az az oka, hogy „atyafiak vagyunk mi”. Ha nem lenne vita közöttünk, a szent nyájam tanulna a te nyájadtól és pásztoraidtól. Éppen ezért: „Nemde az egész ország előtted van? Válj el, kérlek, tőlem! Ha te balra mész, én jobbra megyek...” stb.
És valóban, „elvonult Lót keletről”, ahogy az áldott emlékű Rási magyarázza: Lót eltávolodott a Világ Teremtőjétől (מקדמונו של עולם), mondván: „Nem akarom sem Ávromot, sem az ő I-tenét”, mivel az olyan utak, mint amilyet ő választott magának, rendre úgy érnek véget, hogy mind a nyáj, mind a felnőtt emberek elvesztik a hitüket a Szentben.
„Így elváltak egymástól” – szétvált Ávrom és Lót, hogy sikerüljön megőrizni az igaz vallást, épp ahogyan a mi szent géniuszaink tették, amikor kezdeményezték a neológok és az ortodoxok különválását, ami a zsidóság javát szolgálta. Ezt szükséges megértenünk!
Eddig tartanak Landau rabbi szavai, amelyek a Tóra nézőpontját tükrözik az ortodox rabbik és közösség körében, egy olyan véleményt, amelyet máig büszkén vallanak, és örökké vallani is fognak a vallásukhoz ragaszkodó zsidó emberek szerte a világon.
Szégyenletes és fájdalmas, hogy éppen itt, Magyarországon, árulták el az ortodox közösséget azok, akiknek a „véleménye” szöges ellentétben áll az ortodoxia valódi lényegével, akik sokkal inkább „Lótok”, mint Ávrohomok. Ők azok, akik a status quo közösséghez tartoznak, és akik Magyarország nagy és igazságos rabbijai szerint rosszabbak, mint a neológok. Saját szemünkkel láthatjuk, hogy amit a neológok nem voltak képesek megtenni, ők véghezvitték. I-ten óvjon és védjen bennünket!
* Landau rabbi a híres bodrogkeresztúri Jesája Steiner rabbi veje volt, ezért adta munkájának a „Choszon Jesája” címet, ami Jesája vejét jelent.
** Reszponza Máhárám Schik: rabbinikus kérdésekre adott válaszok gyűjteménye a Sulchán Áruch mind a négy részére vonatkozóan, Mojse Schick rabbi tollából.
Reszponza Bész Seárim: Ámrám Blum, több közösség, utoljára Berettyóújfalu rabbija, sírja is ott található.
*** A Pinchász hetiszakaszban (4Mózes 27:17) ez áll: „hogy ne legyen az Örökkévaló községe, mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk”, mert Jiszroélt szent nyájnak nevezik, vezetőjüket pedig a szent nyáj pásztorának.
*
"ויהי ריב בין רעי מקנה אברם ובין רעי מקנה לוט והכנעני והפרזי אז ישב בארץ. ויאמר אברם אל לוט אל נא תהי מריבה ביני וביניך ובין רעי ובין רעיך כי אנשים אחים אנחנו. הלא כל הארץ לפניך הפרד נא מעלי אם השמאל ואימנה ואם הימין ואשמאילה וכו' ויסע לוט מקדם ויפרדו איש מעל אחיו".
ונ"ל לפרש כל המקראות האלו ע"ד שפירשתי המשנה באבות פרק י"א משנה י"ב 'הלל אומר הוי מתלמידיו של אהרן אוהב שלום ורודף שלום' וכו', ועיי' בספרים מה שפירשו בזה לשון 'רודף שלום', ואני אלך בעקבותיהם ונרחיב הדבר קצת.
דהנה מצינו בפרשת פנחס בפסוק "לכן אמור הנני נותן לו את בריתי שלום", דהנה נוסח המון עם שצווחים שלום שלום, אף עם הרשעים, ובאמת "אין שלום אמר ד' לרשעים" (ישעיהו מ"ח כ"ב), וזה מעשה פנחס יוכיח כי הלך והרג את זמרי שראה אותו שהחמיץ, והמון עם הי' מתרעמים עליו כמבואר ברש"י, והיו אומרים עליו שהוא לא עשה כהוגן, כי צריך לקרב הרשעים ולהחזירם למוטב ע"י התקרבות. והנסיון מעיד להיפך כי מי שמקרב ומתחבר לרשע לומד הוא ממעשה הרשע. וזה שהסכים הקב"ה עם פנחס ואמר "לכן אמור הנני נותן לו את בריתי שלום", כי זהו השלום, מה שפנחס עשה - להרוג הרשע ולא להחניף לו.
וראיה ברורה יש לנו ממה שעשו הגאונים הצדיקים בדורות שלפנינו, שהתפרדו עצמם מכת הרשעים הנעאלאגן, ולולא זאת, חס ושלום, לא היה כעת שום תקומה לדת שלנו, כי הרשעים רוצין לעקר הדת, כמובא בספר שו"ת מהר"ם שיק חלק אורח חיים ושו"ת בית שערים עיין שם.
וזה הפירוש במשנה 'הוי מתלמידיו של אהרן', דהיינו כפנחס שהוא תלמיד של אהרן, אוהב שלום - ורודף שלום, עם הרשעים צריך להיות רודף שלום ואין שלום לרשעים וכו'.
ואני מצאתי לדוגמא ראיה וסמך מן התורה להפירוד הזה, ופירשתי כך: דהנה אברם היה מגייר אנשים ושרה מגיירת הנשים, ולמדו אותם תורה ומצוות. והנה לוט הלך גם כן בדרך אברם והיה לו רכוש אנשים ונשים, אבל היה לוט מכת ה"נעאלאגן" שרצה לאחוז בזה ובזה, דהיינו שעשה שוהלען וחדרים לטף ללמוד שם דת יהודית, וגם דת העכו"ם ולשונות העכו"ם גם כן, כי אמר, כמו שהם אומרים, כי לעת עתה הוא בארץ הכנעני והפרזי, והם מושלים בארץ, על כן צריך ללמוד דת ולשונם גם כן. ועל כן (כאשר) לקח לוט מנהיגים ורועים לצאן שלו, דהיינו הטף והעם הישראלי שגייר, בחר ברועי עדרי צאן קלים בדת, כדי שילמדו להם גם כן לשון עכו"ם ודתם. ורועי ומנהיגי צאן קדשים של אברם, היו יראים ושלמים והיו לומדים רק תורה ומצוות, ולא בחכמת עכו"ם חלקם. ועיין בפסוק פרשת פנחס "ולא תהיה עדת ד' כצאן אשר אין להם רועה", הרי דישראל נקרא צאן קדשים, והמנהיג שלהם נקרא רועה צאן קדשים.
וזה הפירוש ויהי ריב בין רועי מקנה אברם ובין רועי מקנה לוט, שהיה ריב בין מנהיגי צאן קדשים של אברם ובין מנהיגי צאן עם של לוט, ומה היה הריב, "והכנעני והפריזי אז יושב בארץ", כי רועי מקנה לוט אמרו כי צריך להם ללכת בדרכי עכו"ם, וללמוד גם מחכמתם, כי לעת עתה הם מושלים בארץ, ולא אברם, על כן מוכרחים ללמוד זה וזה, עם הדת היהודית ילמדו דתם של כנעני ופרזי ולשונם, כי לעת עתה הם מושלים בארץ, וזה והכנעני והפרזי אז יושב בארץ, על כן מוכרחים ללמוד חכמתם, כך אמרו רועי ומנהיגי לוט.
אבל רועי ומנהיגי אברם טענו כי אין לנו ללמוד חכמתם כי סוף מזה שהצאן קדשים יתחמצו. וכשראה אברם דברי רועי מקנה לוט וטענת לוט שהולך בדרך העכו"ם לקרב לדתם המקנה והצאן עם שלו, אמר לו אברם כי מוכרח הוא וכת שלו להפרד מאתו וממנהיגיו, כי אם לא יפרד אז ח"ו יתחמצו גם כן צאן קדשים שלו של אברם, כי שאני מינות דמשכה, וכל ישראל אחים זה לזה, וכשיש אחוה ואחדות אז ילמדו הקטנים ממעשי בני לוט.
וזה הפירוש "ויאמר אברם אל לוט אל נא", פירוש, כי עתה הוא עת שלא אוכל לדבר עמך בלשון "נא", שהוא לשון בקשה, שלא טוב לדבר עמך כעת בלשון נא ובקשה, רק "תהי מריבה ביני וביניך ובין רועי ובין רועיך", והטעם למה מוכרח להיות עמך במריבה, "כי אנשים אחים אנחנו", ואם לא תהיה מריבה בינינו, ילמדו הצאן קדשים שלי מצאן ורועים שלך, ועל כן, "הלא כל הארץ לפניך, הפרד נא מעלי אם השמאל ואימינה" וכו', "ויסע לוט מקדם", כמו שפירש רש"י ז"ל שנסע מקדמונו של עולם, שבדרך שלו סוף הוא שהצאן והעם שנתגדלו נעשו כופרים בהקב"ה, "ויפרדו איש מעל אחיו", שנעשה פירוד בין אברם ללוט בעבור הדת, כמו שעשו גאונים וצדיקים שלנו שעשו פירוד בין הנעאלגען והארטאדאקסען וזה טובת הדת ודו"ק.
ספר חתן ישעיה
להרה"ג רבי ישראל אברהם אלתר לאנדא זצ"ל אב"ד עדעלין
חתן הרה"ק רבי ישעילע מקערעסטיר זי"ע
יארצייט י"ב שבט תש"ב
