Nojách - נח

A pársában a következőt olvassuk (6:11):

„De megromlott a föld I-ten színe előtt és megtelt a föld erőszakossággal”. 

Cháim Szojfer rabbi (Sajószentpéter és Munkács vallási vezetője, majd a budapesti ortodox közösség első rabbija, eltávozott 5646/1886-ban) ír erről a Divré Sááré Cháim című könyvében.

E vers jelentése úgy magyarázható, hogy a Dojr HáMábul, az özönvíz nemzedéke, mindenféle gonoszságot elkövetett, méghozzá I-ten nevében, azaz az Ég akaratával indokolta gyalázatos tetteit. Azonban a káros szokások idővel természetessé váltak, és „megtelt a föld erőszakossággal”.

Egy másik gondolat:

Igazi jóság, irgalom és testvéri szeretet csak az istenfélő emberben található meg. Előfordulhat, hogy a bűnös is segít másoknak, de csak addig, amíg minden szükséglete bőségesen ki van elégítve. Ám abban a pillanatban, mihelyt éhséget érez, hajlamos elárulni másokat, és elárulja I-tent is.

Márpedig éppen ez az, ami a versben is megjelenik: először romlottá váltak a Teremtővel való viszonyukat illetően, ami azt jelenti, hogy vétkeztek olyan ügyekben, amelyek az ember és I-ten közötti kapcsolatra vonatkoznak (בין אדם למקום), majd ez oda vezetett, hogy megtelt a föld erőszakossággal, vagyis az olyan ügyekre is a becstelenség lett jellemző, amelyek az emberek közötti interakciók alkalmával merülnek fel (בין אדם לחברו). I-ten parancsolatainak elhanyagolása ugyanis szükségképpen a többi emberrel összefüggő parancsolatok semmibevételéhez vezet.