B'résisz - בְּרֵאשִית

Hetiszakaszunk így fogalmaz (1:5):

„És elnevezte I-ten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek”. 

A vers kapcsán a midrás (B’résisz Rábbó 3:8 és 2:5) ezt írja:

„És elnevezte I-ten a világosságot nappalnak” – ezek az igazak cselekedetei. „A sötétséget pedig elnevezte éjjelnek” – ezek a gonoszok tettei. De nem tudom, melyiket kívánja, ezek tetteit vagy azokéit. Az előző vers (1:4), „És látta I-ten a világosságot, hogy jó” azt mutatja, hogy az igazak cselekedeteit tartja kívánatosnak, nem pedig a gonoszokét.

Mojse HáLévi Pollak, Bonyhád rabbija, illetve az ottani jesiva vezetője és számos fontos mű termékeny szerzője (5649/1888) a „Vájdáber Mojse” וידבר משה című könyvében ekképpen ír:

Úgy tűnik, a midrás ezen szavai: „Nem tudom, melyiket kívánja”, talányosak – egészen bizonyos, hogy I-ten csak az igazak cselekedeteit tartja kívánatosnak?!

A bizonytalanságot azzal a jelenséggel magyarázhatjuk, hogy néha előfordulhat: az igazak a gonoszok cselekedeteit hajtják végre azzal a szándékkal, hogy közelebb kerüljenek hozzájuk, és visszavezessék őket a helyes útra.

Különösen a mi nemzedékünkben, amikor nem vagyunk képesek visszaállítani a vallást a jogos helyére, azaz nincs sem erőnk, sem eszközünk ahhoz, hogy a zsidó népet rávegyük a Tóra betartására, az ilyen emberek több kérdésben is helytelenül elhanyagolnak bizonyos dolgokat, miközben azt hangoztatják, hogy mindezt az Ég kedvéért teszik, és hogy a vétkeiket I-ten dicsőségére követik el.

Különösen a nevüket, az általuk használt nyelvet és az öltözködésüket változtatják meg a nem zsidók szokásait követve (ahogyan azt sokan az istenfélők táborában is teszik), és más hasonló, jelentékeny dolgokat.

Azonban „a végén minden kiderül” *. Semmilyük sem marad azoknak, akik azzal az ürüggyel vétkeztek, hogy ez a gonoszok visszatérését szolgálja a Tórához, csupán „a bűneik, amelyek még a csontjaikra is ránehezednek” **, ráadásul nem javítanak ki semmit. Nem így az igazság, amely örökké létezik, ahogy Bölcseink hangsúlyozták megkerülhetetlen szabályként: egyedül az igazság áll קושטא קאי *** (azaz marad fenn örökre).

Ez a midrás szavainak jelentése: a sötétség a gonoszok cselekedeteire vonatkozik, vagyis azokéira, akik ugyanúgy viselkednek, mint a gonoszok (a fent említett ok miatt), ennek ellenére nem értik, mi a baj ezzel, és miért kell tiltakozni az ilyen cselekedeteik ellen, mivel úgy gondolják, hogy ezek nem többek jelentéktelen dolgoknál, illetve szokásoknál.

Csakhogy „látta I-ten a világosságot, hogy jó”. A Teremtő látja a jövőt, és azt mondja nekünk, hogy a sötétség valóban sötétség, és rossz, még akkor is, ha egy ideig úgy tűnhet az embernek, hogy jó és nyerhetnek belőle valamit. Márpedig a vége biztosan nem lesz jó. Azoknak pedig, akik valóban tanulják és be is tartják a szent Tórát, nem szabad a gonoszok cselekedeteit utánozniuk, még akkor sem, ha ezt állítólag jó szándékkal teszik, mert amit csinálnak, lényegében sötétség.

Eddig tart Pollak rabbi okfejtése.

Látunk olyan csoportokat, amelyek hatalmas hangsúlyt fektetnek arra, hogy közelebb hozzák azokhoz a Tórát, akik távol vannak tőle, olyannyira, hogy ennek érdekében lépésről-lépésre jobban és jobban elhanyagolják saját és családjuk vallási gyakorlatát, és különböző módokon olyasmit cselekedjenek, ami a Tóra szerint helytelen és elfogadhatatlan.

Számos csoport jár ezen a téves úton, különböző szinteken. Talán a leghelyesebb, ha egy olyan, meglehetősen hangos csoportot veszünk példaként, amelyet megvizsgálva a többi csoportról is sokat tanulhatunk.

Ennek a szervezetnek láthatóan nincs problémája azzal, hogy tizenéveseket küldjön a strandra, hogy félmeztelen emberekre tegyenek t’fillint. Előszeretettel fognak kezet politikusokkal; mind zsidó, mind nem zsidó származásúakkal. Belépnek olyan helyekre, ahová tilos volna, és még számos további példát hozhatnánk. Ez a viselkedés, amelynek évtizedek óta tanúi lehetünk, szorosan összefonódik egy olyan vezetővel, aki a hagyományos zsidóság szellemének idegen utakat választott, amely, még ha jó szándékkal is indult, katasztrofális eredményeket hozott és hoz továbbra is, amikor szinte minden, beleértve a gonoszokkal és eretnekekkel való társulást, a lopást és a fosztogatást, és sok egyebet, megengedetté vált az új cél érdekében, ami „a Messiás eljövetele” szerintük. Amikor Messiásról beszélnek, akkor a vezetőjükre gondolnak, aki a fent említett idegen utakat járta, és akit a Tóra világának igazi vezetői nem fogadtak el, és akik közül sokan ellenezték mind őt, mind a torz véleményét.

A zsidó férfiaknak és nőknek egyetlen küldetésük van az életben: I-ten akaratát teljesíteni, ahogyan az a Tórában meg van írva, méghozzá az elfogadott úton. A Tóra nem a miénk, hogy kedvünk szerint játszadozzunk vele, és bizonyos dolgokat feladjuk azért, hogy ezekkel az engedményekkel más dolgokat „nyerjünk el”. Ez az út bizonytalan és katasztrofális, amelynek kedvezőtlen eredményei bizony elkerülhetetlenek, és néhány keserű gyümölcsét már ma is láthatjuk.

„Aki vigyáz magára, messze elkerüli azokat” (Példabeszédek 22:5), és akkor az Örökkévaló megment és megáld minket.

————-

* A prédikátor könyve 12:13 alapján

** Ezékiel 32:27

*** „Az igazság örök, a hamisság nem örök” (Babilóniai Talmud, Sábbosz traktátus 104a)

Kép: jewish bookshop ebay