Vájigás - ויגש

A héber Bibliában, a Tánáchban vannak olyan mondatok vagy kifejezések, amelyek több helyen is megjelennek. A meszojra (מסורה), a zsidó vallási hagyomány, illetve a maszoréták, a Tánách szövegének ókori és kora középkori értelmezői mindegyiküket számontartják, és tájékoztatnak bennünket a pontos előfordulási helyükről.

Egyes magyarázók azt a módszert alkalmazzák, hogy megkeresik az összes hasonló szöveghely közös eredőjét, és felmutatják a mögöttük meghúzódó elképzelést, valamint a kontextust, amelyben ugyanazok a kifejezések vagy szóösszetételek megjelennek.

Az alább következőkben Mojse Deutsch rabbi (elhunyt 5691/1931) szavait olvashatjuk, aki több mint 55 évig volt Salgótarjánban vallási vezető, ahogy azok a „Drusé Ve'Chidusé HáRámbá"d” (דרושי וחידושי הרמבא"ד) című könyvben szerepelnek. Műve címének jelentése: Áron Dovid rabbi fia, Mojse rabbi Tóra-magyarázatai.

Hetiszakaszunkban a következő felszólítással találkozunk (46:34):

„Akkor mondjátok: Baromtenyésztő emberek voltak szolgáid ifjúságunktól kezdve”.

A Tóra az „ifjúságunktól kezdve” kifejezésére a mineurénu – מנעורינו szót használja. E szó megjelenésére még két alkalommal lehetünk figyelmesek a Tánáchban. Egyszer Jeremiás próféta könyvében (3:24): „A gyalázatos bálvány emésztette ifjúkorunk óta őseink szerzeményét”, a másik alkalommal pedig a következő versben: „Fetrengünk a gyalázatban, szégyenpír a takarónk, mert vétkeztünk Istenünk, az Úr ellen, mi is, atyáink is, ifjúkorunk óta” (Jeremiás 3:25).

Deutsch rabbi így ír:

Az említett forrásokat összekötő jelentés nem más, mint, hogy József megparancsolta testvéreinek, mondják azt, ők állattenyésztők, hogy Gosen földjén élhessenek távol, elszigetelve az egyiptomiaktól. Emellett a fáraó elé a leggyengébb testvéreit állította, hogy az uralkodó ne akarja őket harcosokká tenni a seregében. *

Mindez tanulságként szolgált a következő generációk számára a száműzetés alatt, hogy vigyázzanak, ne mutassák ki nagyságukat és vitézségüket a nemzetek előtt, valamint ne vágyakozzanak a királyok asztalához, ** hanem inkább cselekedjenek úgy, ahogy Jákov fiai tették, amikor azt mondták a fáraónak, nincs egyéb törekvésük, minthogy állattenyésztők legyenek, mert ez a foglalkozás nem jár nagysággal, illetve becsülettel, és a szegénység bizonyosan jól áll Jiszroélnek (ahogy a Bölcseink mondják a babilóniai Talmud Chágigó traktátusa 9b oldalán). Mindezt azért, hogy a nemzetek ne irigyeljék és ne rágalmazzák őket, I-ten ments, irigységből, mint Egyiptomban tették. Amikor ugyanis Jiszroél hatalmassá vált, az egyiptomiak hamar koholt vádakkal kezdték illetni őket, ami hozzáadódik a már meglevő ellenérzésekhez, *** és irigységük miatt „a gyalázatos bálvány emésztette (...) őseink szerzeményét” és „fetrengünk a gyalázatban”, ahogy a próféta, béke legyen vele, mondja. A jó I-ten bocsássa meg tévelygéseinket!

*

Helyénvalónak tartjuk, hogy itt idézzünk egy tanulságos történetet arról, hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez a bodrogkeresztúri Jesája Steiner rabbi.

A történet a „Mé beér Jesáájahu” מי באר ישעיהו című könyv 112. oldalán található:

Rabbink szokása volt, hogy mindenkit üdvözölt, még a nem zsidókat is az utcán, ahogy azt a Bölcseink Jojchonon Ben Zákáj rabbiról mesélték nekünk. Jesája rabbi még a kisgyerekeket és a társadalom perifériájára szorult embereket is üdvözölte. Egyszer veje, Jiszroél, Bárdfalva rabbija megkérdezte tőle, mi a szokatlan viselkedése oka. Jesája rabbi kedves szavakkal válaszolt:

Az az ember, aki békében ül a helyén, békésen eszik és iszik, miféle száműzetés igáját érezheti? Márpedig Jiszroél száműzetésre van ítélve, meg kell kóstolnia a száműzetés igáját! Természetesen azokkal a zsidókkal, akik többet érintkeznek nem zsidókkal a megélhetésük érdekében, és például vonattal utaznak és hasonlók, néha előfordulhat, hogy valaki némi kellemetlenséget okoz nekik. Nos, ezek a zsidók több lehetőséget kapnak arra, hogy érezzék a száműzetés súlyát. De hogyan tudom én átérezni a száműzetés terhét? Ezért szokásom, hogy mindig üdvözlöm a nem zsidókat, hogy emlékeztessem magam a száműzetés igájának súlyára. Reméljük, hogy hamarosan teljes megváltást érünk el, még a napjainkban, ámen!

———————————-

* Ahogy írva van (47:2): „És gondosan kiválasztotta néhány testvérét, és bemutatta őket a fáraónak”, amit Rási így magyaráz: „NÉHÁNY TESTVÉRÉT” – „A gyengébbek közül választott, akik nem látszottak erősnek, mert ha harcosoknak látja őket a fáraó, akkor katonának nevezi ki mindannyiukat. 

** Ovojsz traktátus 6:5

*** Azaz az olyanok esetében, akik egyébként sem szeretik zsidó népet, az erő és a gazdagság nyilvánvalóvá tétele csak olajat öntene a tűzre.

Hozzá kell tenni, hogy a világ nem senki földje. I-ten a legapróbb részletekig számon kéri mindenki tetteit, megjutalmazza a jót cselekvőket és megbünteti a gonoszságot elkövetőket – senki sem mentesülhet a büntetés alól az ítélet napján, olyan üres ürügyekkel, mint például, hogy ő azért üldözte a zsidókat, mert azok irigységet keltettek benne.

A Teremtő számon tart mindent, Ő a „megtorlás I-tene” (Zsoltárok 94:1). Nekünk azonban tudnunk kell, hogy mit várnak el tőlünk: hogy feltünésmentesen éljünk, bölcsen cselekedjünk, ne mutassuk ki gazdagságunkat, ne lépjünk fel erőszakosan bármely nemzet és egyén ellen, és természetesen ne indítsunk háborúkat, amit a híres három eskü is megtilt számunkra, illetve ellentétben áll a száműzetés alatt tanúsított viselkedés Tóra által elfogadott módjával.

Azok felé, akik hangosan kiabálják, hogy „soha többé”, és a karjuk erejére és fegyvereikre támaszkodnak, a Tóra így fordul: „Miért hágjátok át az Örökkévaló parancsát? Az bizony nem fog sikerülni” (4Mózes 14:41). Lázadni az I-ten által elrendelt száműzetés ellen, háborúkat indítani, fegyverekre támaszkodva, rendkívül veszélyes a zsidó lelkekre és testekre nézve, a Szentföldön és az egész világon egyaránt. Emellett nem is praktikus, hiszen valóban az lenne a legfőbb megoldás a zsidó nemzet számára, hogy egy olyan apró országban gyűljön össze, amelyet hitetlenek vezetnek, akik alig törődnek a zsidók és más népek lelkével és életével? Az, hogy rendszeresen új ellenségeket teremtsen önmaga számára? Hogy örökre fegyverekre és háborúkra támaszkodjon? Ezenközben pedig veszélybe sodorja a zsidókat világszerte? Ez az, amit 2000 éve reméltünk és amiért imádkoztunk?

Emlékeznünk kell arra, hogy száműzetésben vagyunk, és ennek megfelelően kell cselekednünk. Jobb, ha kedvezőbb módon emlékezünk erre, mint ha nehéz úton kell megtanulnunk, I-ten ments! A száműzetés addig tart, amíg a Mindenható csodálatos módon meg nem vált minket, miután visszatértünk hozzá, ahogy a Rámbám (Maimonidész) írja: „A Tóra megígérte, hogy a száműzetés vége felé Jiszroél végül megbánja bűneit, és azonmód megváltatik” (Hilchojsz Tsuvó 7:5). Reméljük, hogy mindez hamarosan bekövetkezik, és mi is részesei lehetünk, ámen!

"ואמרתם אנשי מקנה היו עבדיך מנעורינו" מסורה. ירמי' ג' "והבושת אכלה את יגיע אבותינו מנעורינו", ושם, "נשכבה בבשתנו כי לה' חטאנו וכו' מנעורינו". פי' דמכאן למדנו שצוה להם יוסף לאמר אנשי מקנה היו כדי שישבו בארץ גושן ויתרחקו מן המצרים, וגם העמיד לפני פרעה מן החלשים שבאחיו שלא יעשה אותם פרעה לאנשי מלחמה

מזה נלמוד על העתיד, שנהיה נזהרים מלהראות לפני העמים גדולתנו וגבורותינו, וגם לא נתאוה לשלחן מלכים, רק נעשה כמו שעשו בני יעקב באמרם אל פרעה שאין להם שום עסק כי אם אנשי מקנה המה, שבעסק זה אין שום גדולה וכבוד, ובוודאי יאה עניותא לישראל כמאמר חז"ל, כדי שלא יקנאו בהם האומות ויעלילו עליהם ח"ו מחמת קנאה, כמו במצרים שעצמו ישראל במאוד מאוד ומיד העלילו עליהם, ונוסף גם הוא על שונאינו, וע"י קנאתם ח"ו יאכל הבושת את יגיעם וישכבו בבשתם כמאמר הנביא ע"ה. וה' הטוב יכפר.

(דרושי וחידושי הרמבא"ד פרשת ויגש)

סיפר לי חתנו הרב הגאון בנן של קדושים מורנו הרב ישראל, אב בית דין קהילה קדושה בערבעשט, שדרכו של רבינו היתה להקדים שלום לכל אדם, ואפילו לגוי שבשוק, כמו שסיפרו חז"ל על ריב"ז. ואפילו לגוי קטן היה מקדים שלום, ואפילו לפחות שבפחותים. ופעם אחת שאל אותו חתנו הנ"ל על טעמו, והשיב לו רבינו במתק לשונו: אדם שאוכל ושותה בנחת ויושב על מקומו בשלוה, וכי מה עול גלות הוא מרגיש? והלוא כל ישראל חייבים להיות בגלות ולטעום טעם עול גלות! בשלמא אלו היהודים הבאים בין הגוים לצורך פרנסתם, ונוסעים בבא"ן (מרכבת מסילות הברזל) וכדומה, הם מרגישים עול גלות הרבה כשהגוים מצערים אותם. אבל אנו במה נרגיש עול גלות? ולכן אני רגיל לדרוש בשלום הגוים כדי להמשיך על עצמי עול גלות. ונזכה לגאולה שלמה במהרה בימינו אמן.

(מי באר ישעיהו דף קי"ב)