Naszoj - נשא
Az igazi áldás, avagy hogyan biztosítják az apák és az anyák együtt a jövő generációinak jövőjét?
Az alant következő eszmefuttatást Mordecháj Efrájim Fischel Zussman-Szajfer tanításai alapján közöljük, aki Csúz Csúzer Rávként emlegetett főrabbija volt, majd élete későbbi szakaszában Budapest egyik legnagyobb vallási tekintélye, a városi rabbinikus bíróság elnöke (Áv Bész Din) és a magyarországi ortodox zsidó közösség egyik vezetője is lett. 5702/1942-ben hunyt el. Ez a tanítás a Tóra-magyarázatokat és prédikációkat tartalmazó könyvében, az Áteresz Pázban található.
A papi áldásról szóló szövegrészben I-ten megparancsolta Mózesnek, hogy tanítsa a papoknak: „כה תברכו” – „Így (koj) áldjátok meg Jiszroél fiait”. E parancsolatot követően a Tóra közli az áldás pontos szövegét.
A midrás (az 1Mózes 43-hoz) azt kérdezi: Mely erényével érdemelte ki Jiszroél ezt a különleges áldást?
Rabbi Jehudó azt mondta: Ávrohom érdemelte ki, amint meg van írva: „Így (koj) lesz a te magzatod” (1Mózes 15:5).
Rabbi Nechemió így felelt: Jichok érdemelte ki, amint meg van írva: „Én és a fiú elmegyünk oda (koj)” (1Mózes 22:5).
Bölcseink azt mondták: Jákojv érdemelte ki, amint meg van írva: „Így (koj) szólj Jákojv házához” (2Mózes 19:3) – amit a Tóra átadásának bevezetőjeként hangzott el, hogy bemutassák azt Jiszroél népének. Bölcseink magyarázata szerint a „Jakojv háza” kifejezetten a nőkre utal, azzal a céllal, hogy őket értesítsék elsőként a Tóra átvételéről.
Az ok, amiért ezek a versek összekapcsolódnak, az, hogy mindegyik pontosan ugyanazt a szót használja: „כה” (koj), amelynek a jelentése „így” vagy „tehát”. Ebből a valamennyi idézett szöveghelyen egyaránt megjelenő szóból a Bölcseink mélyebb tanulságokat vonnak le az áldás valós természetére vonatkozóan.
A központi üzenet:
Ezeknek a kapcsolatoknak a középpontjában az az elv áll, hogy Jiszroél népe csak akkor érdemel meg „igazi áldást”, ha aktívan a Tóra és az Úr félelme felé tereli gyermekeit. Ősatyánk, Ávrohom nagysága nem csupán személyes hitében rejlett, hanem elsősorban abban, hogy elkötelezte magát amellett, hogy utódai számára is megtanítsa, miként kövessék az általa kitaposott utat. Ahogy a vers mondja: „Mert megismertem őt [Ávrohomot], így arra tanítja gyermekeit és háza népét, hogy kövessék I-ten útjait” (1Mózes 18:19). Ez Jiszroél létezésének alapja.
Ezért az első válasz a „mivel érdemeljük ki az áldást?” kérdésre a következő: azzal, ha követjük Ávrohom útját, akiről írva van: „Így (koj) lesz a te magzatod”.Ez magában foglalja annak a kötelességét, hogy gondoskodjunk arról, hogy gyermekeink ragyogjanak, akár a csillagok az égen.
Az első feltétel: személyes példa
Egy apának saját magatartásával kell élő példaként szolgálnia gyermekei számára. Nem elég, ha elküldi fiát egy tanítóhoz, hogy tanulja a Tórát, miközben ő maga „savanyú szőlőt eszik” (a bibliai vers alapján: „Az atyák savanyú szőlőt ettek, és a fiak foga vásott el tőle” [Jeremiás 31:28, Ezékiel 18:2], ami azt jelenti, hogy a Tóra értékeivel ellentétesen cselekszik). Ha a gyermekek nem látják, hogy apjuk az Örökkévaló útján jár, a másoktól elsajátított tanulmányok sem lesznek hatékonyak. A gyermeknek saját otthonában kell megtalálnia a Tórát, az erkölcsi útmutatást és az Örökkévaló iránti tiszteletet.
Ez az ismert vers mélyebb értelme is: „Neveld az ifjút a maga útja szerint” (Példabeszédek 22:6). Ahogyan az ember megtanítja a gyermekét az első lépésekre – nem úgy, hogy előadást tart a járás mechanikájáról, hanem azzal, hogy megfogja a kezét, vezeti és támogatja minden egyes lépésénél –, úgy kell a gyerekeket a parancsolatokra is tanítanunk. Az embernek „együtt kell járnia” a gyermekkel. Ez tükröződik Ávrohom szavaiban is: „Én és a fiú elmegyünk oda (koj)”. Az apának magának kell „mennie”, és pontosan ugyanazon az úton szükséges járnia, amelyen a fiát neveli.
A képen középen Szajfer Zussman rabbi látható, jobb oldalon pedig Steif Jonatán rabbi, Budapest és Magyarország egyik legjelentősebb rabbija.
A második feltétel: az anya tisztasága
A második követelmény: „Ne hagyd el anyád tanítását” (Példabeszédek 1:8). A forrásnak tisztának kell lennie; a gyermek nevelésének és életének szentségben kell kezdődnie. Ennek mélyreható példáját látjuk I-ten angyalának Manoách a születendő gyermeke neveléséhez útmutatást kereső kérdésére, „Ha majd beteljesedik az ígéreted, milyen legyen a gyermek élete, és hogyan bánjunk majd vele?” (Bírák 13:12) adott feleletében. Az angyal azt válaszolta, hogy az elsődleges tényező a forrás, vagyis az, hogy tisztán jöjjön ki anyja méhéből: „Tartózkodjon az asszony mindattól, amit megmondtam (...) semmiféle tisztátalant ne egyék” (Bírák 13:13).
Éppen ezért a Bölcseink Jákojv érdemeit is hangsúlyozták: „Így (koj) szólj Jákojv házához”, a nőkre utalva, akik a család alapkövei. Csak, amikor az anyák szentséggel, szemérmesen és az Örökkévaló iránti félelemmel viselkednek, zárhatjuk le a verset ekképpen: „Így (koj) áldjátok meg”. Az anyák érdemei révén a gyermekek áldottak lesznek, és folytatni fogják őseink útját, fenntartva a nemzedékek örök láncolatát.
Ezzel érnek véget Zussman-Szajfer rabbi gondolatai.
Legyen a Mindenható akarata, hogy energiánkat és szívünket a gyermekeink Tóra, hit és odaadás útján történő nevelésének szenteljük! Ezáltal érdemesüljünk igazi lelki örömre (náchász) a gyermekeink és valamennyi jövőbeli nemzedék által, ámen!
————
כה תברכו
ובמדרש רבה (לך לך פרשה מ"ג) מהיכן זכו ישראל לברכת כהנים, רבי יודא אומר מאברהם שנאמר כה יהיה זרעך. רבי נחמיה אמר מיצחק שנאמר ואני והנער נלכה עד כה, לפיכך אמר המקום כה תברכו את בני ישראל. רבנן אמרי מיעקב שנאמר כה תאמר לבית יעקב וכנגדו כה תברכו את בנ"י
הכוונה, כי לא יזכו ישראל לברכה אמיתית רק כשמדריכים בניהם לתורה וליראה. גדולתו של אברהם אבינו ע"ה לא הי' רק בזה שהוא הי' מאמין, אלא בעיקר בזה שהדריך את בניו אחריו, ללכת בדרך בה הלך הוא. לכן נאמר כי ידעתיו, לא מפני שהוא הולך בתמימות, כי אם למען אשר יצוה את בניו ואת ביתו אחריו ושמרו דרך ה', ועל יסוד זה עומד עם ישראל
על כן בראש וראשונה, מהיכן זכו ישראל לברכת כהנים, התשובה, אם ילכו בדרכו של אברהם אבינו, שנאמר (לו) כה יהיה זרעך, שישתדלו כי בניהם אחריהם יאירו ככוכבים
אבל שני תנאים לזה, האחד שהאב בעצמו ישמש דוגמא לבניו ע"י התנהגותו, ולא כאשר עושים האבות במסרם את בניהם למלמד שילמדו תורה והאבות בעצמם אוכלים בוסר. אם הילדים אינם רואים את אביהם הולך בדרך ה' לא יועיל מה שלומדים מאחרים, בביתו הוא צריך למצוא תורה מוסר ויר"ש. וכן נאמר "חנוך לנער על פי דרכו" (משלי כ"ב, ו'), הכוונה, כמו שמלמדים את הילד לצעוד את צעדיו הראשונים, לא על ידי שמביאים לו תכלית ואופן ההליכה, אלא אוחזים בידו, מוליכים אותו ותומכים בו בפסיעותיו הראשונות, כן על דרך זו תחנך את הילד: על פי דרכו, כמו שאתה מלמדו ללכת כן תרגילו למצות. וזה שכתוב ביצחק, ואני והנער נלכה עד כה
והתנאי השני, אל תטוש תורת אמך (משלי א', ח'), גם המקור יהיה טהור, הורתו ולידתו בקדושה. ומה נכבד מה שכתוב, כאשר שאל מנוח את המלאך מה יהי' משפט הנער ומעשהו, כלומר איך יתנהג עם הילד לגדלו ולחנכו, השיב לו המלאך, כי העיקר הוא מקורו, שמבטן אמו יצא טהור, "וכל אשר אמרתי אל האשה תשמר" "וכל טומאה אל תאכל" (שופטים י"ג י"ג-י"ד) על כן הוסיפו רבנן מיעקב כה תאמר לבית יעקב אלו הנשים, ואז כה תברכו. והבן
הרב מרדכי אפרים פישל זוסמאן סופר זצ"ל ראב"ד בודאפעסט, ספר עטרת פ"ז
