Bámidbar - במדבר

Aktuális hetiszakaszunkban ez áll (4Mózes 1:20): „Nemzetségeik, családjaik szerint, atyáik háza szerint, a nevek száma szerint, minden férfiszemély koponyánként (l’gulg’lojszom), húsz évestől fölfelé, mindaz, aki hadba vonul”.

Alant közöljük Smuél Rosenberg, Hunfalva (a zsidó világban inkább Unszdorf néven ismert) 5679-ben (1919-ben) elhunyt rabbijának és a helyi jesiva vezetőjének gondolatait, amint azok a Bé'ér Smuél című könyvében szerepelnek:

---

A verset a következőképpen lehetséges magyarázni: Érdemes megfigyelni, hogy az emberi természettel és körülöttünk élő népek gyakorlatával szemben, miként járnak el I-ten seregei és Jiszroél tábora, amikor harcba vonulnak. Ugyanis az emberek szokásai szerint minden hadra fogható esetében meg kell vizsgálni, nem jellemzi-e valamely végtagját gyengeség, vagy olyan fogyatékosság, ami miatt nem tudná sikeresen ellátni a feladatait a hadseregben.

Nem így van ez Jiszroél seregében! Jiszroél minden fia, valamennyien egyként, és már ifjúságuktól fogva harcosok voltak. Egyetlen törzs esetén sem találkozunk olyasvalakivel, akit miután a népszámlálás során a származásának megfelelő helyre soroltak, mégsem bizonyult volna alkalmasnak arra, hogy azok sorát gyarapítsa, akik „hadba vonulnak”. Szükségképpen mindannyian képesek voltak tehát arra, hogy elvégezzék az Ég munkáját és megvívják I-ten háborúit. 

Ennek az az oka, hogy a háborújukat nem emberi erővel vagy vasszekerekkel vívták, hiszen „senkit sem tesz hőssé a maga ereje” (1Sámuel 2:9), sokkal inkább lelkük tisztaságával, érdemeikkel és jócselekedeteikkel – legyenek azok nagyok vagy kicsik –, merthogy ezen áll, illetve múlik minden.

Márpedig valóban úgy áll a helyzet, hogy az akkori nemzedék izraelitái igazak voltak. A sivatagi generációt a „tudás nemzedékének” (dojr déó) tekintik, valamint tudni lehet, hogy egytől-egyik makulátlan származásúak voltak. Családjaik történetében a legkisebb hiba nyomát sem lehetett felfedezni, amint azt a Szentírás is tanúsítja: „Rubén fiai, Simon fiai”, jelezve, hogy származásukat egészen a törzseik alapítóiig vezették vissza. A versek egyszerű jelentése Simon fiaira és így mindannyiukra vonatkozóan a következő: a „leszármazottaik” (tojldojszom) valójában azt jelenti, hogy valamennyien az alapító atyáik lelkéből származnak és kivívott érdemeiket örökítik tovább; „családjaik szerint” – azaz nemzetségük tisztasága alapján; az „atyáik háza szerint, a nevek száma szerint” pedig arra utal, hogy a neveikbe foglalt Szent Név tanúságul szolgál Jiszroél számára, mennyire erényesek és szemérmesek.

Ennek következtében nem az erejük, a lábaik és a többi végtagjuk szerint számolták meg őket, hanem „a nevek száma szerint, minden férfiszemély koponyánként (l’gulg’lojszom), húsz évestől fölfelé”. A koponya és a benne lévő értelem lakóhelye alapján történt a számbavételük, lényük szellemi és intellektuális oldala határozta meg a hozzájuk való viszonyulás mikéntjét. Éppen ezért amikor ezzel a fogalmazásmóddal találkozunk, szembesülünk azzal, hogy egyetlen ember sem hiányzott.

De mégiscsak hogyan lehetséges, hogy egyetlen fizikailag gyenge férfit sem találtak? Helyesebb, ha úgy közelítünk a témához, hogy felismerjük, nem a fizikai gyengeség okoz kárt, ugyanis a harc kimenetele valójában a jócselekedetek bőségétől és a mögöttük meghúzódó szándékok érdemétől függ. Ezzel érthetővé válik, ami a népszámlálással foglalkozó szakasz végén olvasható: „És cselekedtek Jiszroél fiai mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek, úgy cselekedtek” (4Mózes 1:54). Ugyanis az ebben foglaltak első látásra érthetetlennek tűnhetnének, mivel e szakasz nem Jiszroél egészéhez szólt, csupán azokhoz, akik megszámlálták és nyilvántartásba vették Jiszroélt.

A fentiek alapján tisztává válik: nem érdemes csodálkoznunk azon, hogy minden férfiember alkalmas volt elvégezni az Ég munkáját, és azok sorába tartozott, „aki hadba vonul”. Inkább értsük meg, mindez azért lehetséges, mert „cselekedtek Jiszroél fiai mind aszerint, amint parancsolta az Örökkévaló Mózesnek”, és nem tértek el az Ő szavaitól. Miután „egész néped igaz lesz, örökre birtokában marad az ország” (Ézsaiás 60:21), valamennyien méltónak és alkalmasnak bizonyultak a feladatra.

Ezzel érnek véget Rosenberg rabbi szavai.

---

Látjuk tehát, hogy a Tóra szerint a hadsereg sikereit nem a fizikum vagy a nyers erő határozza meg, hanem a lelki érdemek. Még annak is, aki a kézre való t’fillin és a fejre szolgáló t’fillin felhelyezése között megszólal, haza kell térnie a csatatérről (Babilóniai Talmud, Szojtó traktátus 44b), mivel megszakította a szent cselekedetet. A vers: „Fogaid olyanok, mint a megnyírt juhok” (Énekek éneke 4:2) a midianiták ellen folytatott harcra utal (Rási, ibid), ahol Jiszroél fiai olyannyira igazak voltak, hogy egyetlen bűn sem találtatott a köreikben. A történelem során Jiszroél sosem vonult háborúba a Szánhedrin irányítása nélkül (Misnó, Szánhedrin 1:5).

Mit lehet tehát mondani egy eretnekek által vezetett hadseregről, illetve az olyan személyekről, akik Maimonidész szerint (A királyok törvényei 1:6) alkalmatlanok bármilyen vezetői pozícióra Jiszroélben? Egy olyan államról beszélünk, amelynek már maga a megalapítása is egy vétekből következett, mivel az un. három eskü tiltja azt. Még ha egy ilyen hadsereg csupa igaz emberből állna, akkor is tilos lenne már a puszta létezése is. Ez különösen igaz a következő versre tekintettel: „azért legyen a te táborod szent, hogy ne lásson benne szemérmetlen dolgot és elforduljon tőled” (5Mózes 23:15). Nincs a világon a mostaninál szennyezettebb vagy tisztátalanabb hadsereg; mi sem fogjuk beszennyezni mondanivalónkat azzal, hogy részletezzük a benne naponta előforduló sokkoló eseményeket.

Ők maguk is elismerik, hogy a hadsereg célja az, hogy „olvasztótégelyként” szolgáljon „új nemzetük” formálásához, azzal a céllal, hogy megfosszák a zsidó lélek veleszületett szentségétől. Arra törekednek, hogy a „papok népének” kifinomult tulajdonságait – melyeket az együttérzés, a szemérmesség és a jóság jellemez – egy vulgáris, militarista és kegyetlen szellemiséggel váltsák fel. Ez a zsidó által megtestesítendő szent lényeg abszolút ellentéte; szent örökségünk teljes antitézise.

Továbbá, ha egy másik ország állampolgára bevonul „Izrael államának” hadseregébe, az a zsidó népet súlyosan veszélyeztető cselekedet. Arra készteti a nemzeteket, hogy megkérdőjelezzék hűségünket, és azt a hamis és veszélyes benyomást kelti, mintha a zsidók ehhez az államhoz tartoznának, ahelyett, hogy azoknak az országoknak hű alattvalói lennének, ahol élnek. Míg az ott lakókat „ánuszimnak” (kényszer alatt cselekvőknek) lehet tekinteni – és valóban, sokan közülük mindent kockára tesznek, hogy elkerüljék az ilyesfajta szolgálatot –, azok számára, akik távoli országokból utaznak Erec Jiszroélbe, hogy saját akaratukból csatlakozzanak egy ilyen haderőhöz, lehetetlenség bármiféle igazolást vagy mentséget találni.

Évek óta üldözik a jesiva tanulókat, és megpróbálják őket erőszakkal besorozni a hadseregükbe. Hatalmas tüntetések zajlanak, és a jesivák tiszta, szelíd lelkű tanulóit börtöncellákba zárják, mert megtagadják a szolgálatot az eretnekség államának hadseregében.

A cionista eretnekség idővel elhalványul és eltűnik a világból. Jiszroél népe, amely I-ten népe és a Tóra népe, örökké fennmarad! Szerencsés az, aki méltó arra, hogy elmeneküljön a hazugságtól, és az Igazság táborának tagja maradjon.

„Elszárad a fű, elhervad a virág, de I-tenünk igéje örökre megmarad” (Ézsaiás 40:8).