Vájécé - ויצא

Hetiszakaszunk első versében (28:10) ez áll:

„És elment Jákov Beér-Sevából és ment Choronba”. 

Ezúton közöljük Jehudó Aszód rabbi (elhunyt 5626/1866) az említett szöveghely kapcsán elmondott szavait. Jehudó Aszód a dunaszerdahelyi rabbi és a helyi jesiva vezetője is volt, egyúttal számos könyv szerzője, korának egyik legjelentősebb rabbinikus vezetője * és háláchikus döntéshozója Magyarországon, illetve hazánk határain túl is.

A midrás (B’résisz Rábbó 68. fejezet) a következőt írja:

Rabbi Pincḥász Rabbi Huná bár Páppá nevében így kezdte mondandóját: „Utadon biztonságban jársz (...) Ha lefekszel, nem rettensz fel” (Példabeszédek 3:23–24). „Utadon biztonságban jársz” – ez Jákovra vonatkozik, amint írva van: „És elment Jákov”. „Ha lefekszel, nem rettensz fel” – pedig Ézsaura és Lábánra. Majd a folytatás: „Hanem fekszel, és édesen alszol” (Példabeszédek 3:24) a következő versre utal: „és lefeküdt azon a helyen” (1Mózes 28:11).

Magyarázhatunk szerint a midrás célja az, hogy tudassa velünk, miért kell egyáltalán megemlíteni Jákov távozását, hiszen nyilvánvaló, hogy ha Choronba ment, akkor el kellett indulnia arról a helyről, ahol eredetileg tartózkodott, azaz Beér-Sevából. Rási ennek megfelelően fel is teszi ezt a kérdést, és a midrás további megállapításai alapján a következőképpen válaszol rá: 

„És elment Jákov” – Elég lett volna azt írni: „És elment Jákob Choronba”, miért említi meg azt is, hogy kiment Beér-Sevából? Azért, hogy elmondja, mikor egy igaz ember elmegy valahonnan, az nyomot hagy a helyen is: mikor az igaz ember a városban van, ő annak a dísze, ő a ragyogása, ő a fensége, de amikor elmegy onnan, akkor a várost elhagyja a dísz, a ragyogás és a pompa. És ugyanezt találjuk az „És elment arról a helyről...” (Rút könyve 1:7) idézetnél, amely Naomira és Rútra vonatkozik (B’résisz Rábbó 68:6).

Úgy tűnik tehát, hogy a fent említett midrás, amelyet Aszód rabbi idézett, szintén foglalkozik ezzel a kérdéssel, és válaszol is rá, igaz, eltérő módon.

Ez a midrás azt mondja nekünk, hogy Jákov ősatyánk mádrégója מדרגה, spirituális szintje magasabb, mint szent őseié, atyjáé és nagyapjáé. Ezt abból az ígéretből vezetjük le, amelyben I-ten részesítette a létra látomása során (28:15): „És íme, én veled vagyok és megőrizlek, bárhol jársz”.

Ugyanis az őseinek (Ávrohomnak és Izsáknak) szükségük volt a Szentföldön tartózkodás érdemére, ezért Isten azt mondta Ávrohomnak (12:1): „Menj el a te országodból, a te szülőföldedről és a te atyádnak házából azon országba, melyet én neked mutatok”, Izsáknak pedig azt mondta (26:2-3): „Ne menj le Egyiptomba, lakjál az országban, melyet mondok neked. Tartózkodjál ebben az országban”. Ám az Örökkévaló nem ezen az úton vezeti Jákovot, aki megbecsüli a helyét, és minden helyre, ahová száműzetésbe kerül, elkíséri a S’chinó, az Isteni Jelenlét. Az mindvégig vele is marad, és ez jelzi számára, hogy tőle kezdődően, majd az utódain keresztül a K’dusó, a Szentség tovaterjed, és az egész Föld megtelik I-ten dicsőségével, áldott legyen Ő!

A Tóra azt kívánja megértetni velünk, hogy „elment Jákov Beér-Sevából”, amely megszentelt hely, mivel a Szentföldön van, elhagyta szent őseinek házát is, és elment Choronba, egy tisztátalan helyre, a gonosz Lábán házába, ami atyánk, Jákov nagyságára tanít bennünket, béke legyen vele! Felfedi előttünk Jákov emelkedett szellemi szintjét, melynek ismeretében az Örökkévaló tudta, hogy képes lesz helytállni még gyalázatos körülmények között is. 

Ezért idézi a midrás a verset: „Utadon biztonságban jársz”, hogy világossá tegye, Jákov szellemi szintje oly magas, hogy bárhová mehet anélkül, hogy szüksége lenne Erec Jiszroél érdemére, ahogy írva van: „És elment Jákov” – az összes hely egyenértékű számára.

Majd a midrás így folytatja, idézve a verset: „Ha lefekszel, nem rettensz fel”, ami azt jelenti, hogy még száműzetése idején sem fog félni ellenségeitől, ahogy írva van: „És íme, én veled vagyok”. Ez pedig jel a fiai, a zsidó nép számára, hogy a S’chinó őket is elkíséri a száműzetésük földjére.

Végezetül a „Hanem fekszel, és édesen alszol” vers azt jelenti, hogy Jákov tudomással bírt a kibuc gálujojszról, a száműzöttek összegyűjtéséről. Történjék meg ez hamarosan, a napjainkban!

Itt érnek véget Aszód rabbi szavai, ahogyan azok a Divré Máhária דברי מהרי"א („Mesterünk, Rabbi Jehudó Aszód szavai”) című könyvben megjelentek.

Ezeken a szent szavakon keresztül felismerhetjük a száműzetés hatalmas erényét, amely bizonyos értelemben még nagyobb is, mint Izrael földjén való tartózkodás, mivel a száműzetés hatására a szentség minden földre szétterjed. A breszlevi Náchmán rabbi ezt hódításnak nevezi, természetesen nem a katonai hódítás kontextusában, sokkal inkább abban az értelemben, hogy a Szentség ereje olyan helyekre is hatással lesz, amelyek mindaddig a legkisebb jelét sem mutatták az emelkedettségnek.

Amikor egy zsidó a K’dusótól, a Szentség hatásától távol eső helyre érkezik, és ott a Tóra szerint viselkedik, felmagasztosítja új környezetét, és közelebb hozza azt a Mindenhatóhoz.

I-ten, áldott legyen, már Ávrohom atyánkat is megismertette a száműzetéssel a részek közötti szövetség alkalmával. A száműzetés már a Teremtés kezdő pillanatában benne foglaltatik, Bölcseink szava szerint. ** A száműzetés egyrészt a bűneink miatt járó büntetés, másrészt viszont számos előnnyel is jár, és a javítás, a helyrehozatal lehetőségét rejti magában, saját lelkünk és az egész világ számára egyaránt.

A száműzetés emellett emberi életeket is megment, megakadályozva a gonosz felé hajló nemzeteket abban, hogy kiirtsák a zsidó népet, I-ten ments, ami könnyen megtörténhetett volna, ha egy helyre koncentrálódnak. Ahogy a Talmud (P’száchim traktátus 87b) írja: „Rabbi Osájá azt mondta: Mi a jelentése annak, ami meg van írva: »Az Ő uralkodóinak [pirzono] igaz tettei Jiszroélben» (Bírák 5:11)? A Szent, áldott legyen Ő, jótékony cselekedetet hajtott végre Jiszroél számára azzal, hogy szétszórta [pizrán] a nemzetek között; ha egy helyre száműzte volna őket, mindannyian egyszerre pusztulhattak volna el”.

Vannak olyanok, akik visszaélnek a Szentföld ügyével, és folyamatosan azt propagálják, hogy mindenkinek oda kell mennie. Az ilyesfajta propagandát eretnekségnek kell tekinteni, mivel I-ten szétszórt bennünket a nemzetek között, és mi várjuk azt a napot, amikor Ő fog visszavezetni minket a Szentföldre, ami akkor fog megtörténni, amikor megbánjuk bűneinket. *** Ám amíg száműzetésben vagyunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az Áldott I-ten, küldött minket ide, és mi ezt szeretettel és odaadással fogadjuk, várva, hogy Ő egyedül gyűjtsön össze bennünket csodálatos módon a Szentföldön.

Természetesen azoknak is, akik a Szentföldön élnek, kötelességük elfogadni a nemzetek közé történő száműzetés terhét (ol hágolusz), ellentétben a Szentföldet elfoglaló hitetlenek által ránk rótt terhekkel, amelyeket el kell utasítani és lázadni szükséges ellenük.

Mindig is az volt az igazság, hogy türelmesen és hűségesen kell várnunk a száműzetésben, ahelyett, hogy tömegesen a Szentföldre mennénk. Még inkább így van ez jelen korunkban, amikor e föld egyes részeit sajnos olyan hitetlenek kormányozzák, akik nem titkolják végső céljukat: megváltoztatni a zsidó nép lényegét, elválasztani a Tórától és a hittől, és olyan néppé tenni, mint az összes többi nép. Mindez a biztos katasztrófához vezető út, azzal, hogy képes kitépni a zsidó népet ebből és az eljövendő világból egyaránt, I-ten ments meg minket!

————————

* Aszód rabbi az egyike volt a Ferenc József császárt felkereső delegációnak, amely azért könyörgött az uralkodónak, hogy szabjon gátat a neológok azon szándékának, hogy átvegyék a hatalmat a magyarországi zsidó közösségek felett.

** Simon ben Lákis rabbi így értelmezte a négy királyságról szóló verseket: „A föld puszta volt” – ez a babiloni királyság. „És kietlen [vávohu]” – ez a médek királysága. „És sötétség” – ez a görög királyság, amely elsötétítette Jiszroél szemét rendeleteivel, miként azt mondták nekik: „Írjátok fel egy bikaszarvra, hogy nincs részetek Jiszroél Istenében”. „A mélység színe fölött” – ez a gonosz királyság [Edom], amely kiszámíthatatlan, mint a mélység; ahogy a mélység kiszámíthatatlan, úgy a gonoszok gonoszsága is. (B’résisz Rábbó 2:4)

*** Mojse Ben Máimon rabbi szavai: „Jiszroél egyedül a t’shuvón (megtérés) keresztül nyerhet megváltást”. (Rámbám (Máimonidész) Hilchosz T’suvó 7:5)