Smojsz - שמות'

A hetiszakaszunkban ezt olvassuk (5:14):

„És megverettek Izrael fiainak felügyelői, akiket tettek feléjük Fáraónak a hajtói, mondván: Miért nem végeztétek el kiszabott részeteket, téglát vetve, mint tegnap tegnapelőtt, sem tegnap, sem ma”? 

A „miért nem” szóösszetétel eredetije, a „máduá loj” מדוע לא egy további alkalommal is megjelenik a Tánáchban, méghozzá Sámuel könyvében: „Ezt kérdezte Saul a fiától, Jonátántól: Miért nem jött el Jisáj fia se tegnap, se ma az étkezésre?” (1Sámuel 20:27).

Jól ismerjük azt a módszert, amellyel a Tánách különböző helyein megjelenő azonos szavak közötti összefüggésre rátalálhatunk: meszojrónak nevezik. User Anschel Weiss rabbi (5704/1944), Szilágynagyfalu rabbija szintén ezt a mintát követi, mi pedig ehelyütt közöljük a Tóráról és az ünnepekről szóló gondolatainak gyűjteményéül szolgáló Semen L'minchó שמן למנחה című könyvben olvasható szavait.

Úgy tűnik, helyes, ha úgy próbáljuk értelmezni a meszojrót, hogy először bemutatjuk, amit a Bovó Bászró traktátusban (73b) olvashatunk:

Rabbó bár bár Chanó azt mondta: Egyszer hajóval utaztunk, és láttunk egy nagy halat, amelyre homok rakódott és fű nőtt rajta. Azt hittük, szárazföld, felmentünk rá, sütöttünk és főztünk a hal hátán, de amikor a háta felmelegedett, megfordult. És ha a hajó nem lett volna a közelben, megfulladtunk volna.

Még ha Rabbó bár bár Chanó szavai talányosként is tűnnének, az igazság az, hogy ezek igazából csodálatos köntösbe öltöztetett erkölcsi intések.

Hiszen észre kell vegyük, hogy a jeruzsálemi templom pusztulását követően a látomások és próféciák megvonattak Jiszroél fiaitól, legfeljebb hamis próféták tűntek fel időről-időre, akik talmi látomásokkal tévesztették meg Jiszroél gyermekeit, és váltak az ellenségeinkké, késleltetve megváltásunkat mind a mai napig, ahogyan látjuk is: „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg!” (Jeremiás 8:20).

Éppen ellenkezőleg, minden alkalommal, amikor hamis reményeket keltenek Jiszroél fiaiban, szemtől szembe találjuk magunkat a szent Tóra szavaival:

„Ha pedig azt mondod szívedben: Miként ismerjük meg az igét, melyet nem az Örökkévaló mondott? Amit szól a próféta az Örökkévaló nevében és nem történik meg a dolog és nem következik be, az az ige, melyet nem mondott az Örökkévaló; gonosz szándékból mondta azt a próféta ne félj tőle” (5Mózes 18:21-22).

Rási így kommentálja a szöveghelyet:

Amikor valamely dologról szól a próféta az Örökkévaló nevében és az nem történik meg, és nem következik be az az ige, melyet nem mondott az Örökkévaló – öld meg őt! De mia helyzet akkor, ha azt mondod: Csakhogy ez arra utal, aki a jövőről prófétál. De tegyük fel, hogy valaki jön és így szól: „Csináld ezt és ezt, és ezt a Szent, áldott legyen Ő utasítására mondom”? Hogyan tudhatjuk akkor, hogy ezt I-ten mondta-e vagy sem? A válasz: Ilyen esetre vonatkozóan már megparancsolták nekünk, hogy ha valaki el akar téríteni téged az isteni parancsolatoktól, „ne hallgass annak a prófétának a szavára” (5Mózes 13:4). Hacsak nem vagytok meggyőződve arról, hogy tökéletesen igaz emberről van szó, mint amilyen például Illés volt a Kármel-hegyen történtek alkalmával, amikor áldozatot mutatott be egy rögtönzött oltáron egy olyan időszakban, amikor a magánoltárokon való áldozat bemutatása tilos volt, ám ezt azért tette, hogy megvédje Jiszroélt a bálványimádás bűnétől. Így minden az adott pillanat támasztotta igénytől és a szabályszegés elleni megelőző intézkedések szükségességétől függ. Egy ilyen esetre hivatkozásul olvassuk a következőt: „Őrá hallgassatok” (5Mózes 18:15). Ezzel ér véget Rási magyarázata.

Weisz rabbi így folytatja:

Rási szavaiból arra következtethetünk, hogy amikor valaki a Tóra ellen szóló dolgot mond, az már önmagában is annak a jele, hogy hamis próféta.

És ha valóban hittünk volna ebben a Templom lerombolásának napjától kezdve egészen mostanáig, akkor nem történt volna meg velünk az, hogy ezrek és tízezrek hagyták el a zsidó közösséget: a nazarénus és tanítványai, Cádok és Bájtusz, a karaiták, Sábszáj Cvi és a ramaditák – Moses Mendelssohn és követői hittagadása miatt. Éppen ellenkezőleg: a világ legnagyszerűbb népe válhatott volna belőlünk azóta.

Ám mivel nem vertük kellőképp magunkba Rási szavait, a felbujtók és csábítók, a szőlőültetvények rombolói, tízezernyi embert választottak le sikeresen Jiszroélről karddal, különféle rendeletekkel, sok bűnünk miatt. Mindez azzal kezdődött, hogy mindegyikük előnyöket, egyenlő jogokat és hasonlókat ígért, csakhogy végül mindebből csupán gonoszság és vallásgyűlölet nőtt ki, és megtörtént, ami megtörtént, sok bűnünk miatt. Ez azonban nem alakult volna így, ha a zsidó nép a legkisebb eltévelyedés nélkül hitt volna a Szent Tórában, ha a Tóra legapróbb részleteiért is képes lett volna teljes mértékben feladni önmagát, akkor megdicsőültünk volna a világ szemében.

Erre utalt Rabbó bár bár Chanó, amikor így fogalmazott: „egyszer hajóval utaztunk”. A világunk egy hajóhoz hasonlatos, „és láttunk egy nagy halat, amelyre homok rakódott és fű nőtt rajta”, ami azokra vonatkozik, akik új, nem kívánatos utakat követnek, amelyek idegenek a Tórától. „Azt hittük, szárazföld, felmentünk rá, sütöttünk és főztünk a hal hátán”, vagyis elkezdtünk úgy viselkedni, mint ők, új utat építettünk, hogy előnyökhöz jussunk és jogokat kapjunk tőlük. Azonban „amikor a háta felmelegedett, megfordult”, vagyis amikor a világ nemzetei látták, hogy kellemesen „meleg” és jó lett nekünk, ellenünk fordultak. Szívüket gyűlölet öntötte el, és új rendeleteikkel kezdtek el ártani nekünk. „És ha a hajó nem lett volna a közelben, megfulladtunk volna”, azaz mivel nem tértünk le teljes mértékben a szent Tóra útjáról, megmenekültünk. Viszont azok, akik teljesen eltávolodtak a szent Tórától, itt és ott is kopaszok lettek, * mély és viharos vizekbe merültek, és nem volt menekvésük.

Ezt a korunk cionistáiról mondom, akiket hiú látomások csábítottak el, például a Balfour-nyilatkozat és a brit kormány ígéretei. Különösen, amikor meglátták a zsidó főbiztost Jiszroél földjén, úgy gondolták, ez elég is ahhoz, hogy egyfajta megváltásnak tekintsék. Biztosak voltak abban, hogy megváltásuk közel van és hamar elérkezik, de látjuk, hogy ez üres képzelgés volt. Nem elég, hogy a brit miniszterelnök nem tartotta meg azon ígéretét, hogy jót tesz a zsidókkal, hanem egyenesen romlott testvéreink, Jiszroél fiainak helyzete a Szentföldön. Éhezés és szomjúság miatt gyötrődnek, a sok bűnünk miatt. Valójában a törökök idején sokkal jobb volt a helyzetük, mint most, a sok bűnünk miatt!

Mindebből láthatjuk, hogy „hiába vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk” (Jeremiás 2:30), és amit a gonoszok adnak, mind rossznak ** tűnik azok számára, akik félnek I-tentől és tisztelik az Ő nevét.

Nem szabad egyetlen emberben sem bízni, egyedül I-tenben, áldott legyen az Ő neve!

A legfontosabb, hogy ne képzeljük azt, hogy az igazi megváltás természetes módon fog bekövetkezni, hanem emlékeznünk kell arra, amit a próféta ígért nekünk: „Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból” (Mikeás 7:15), hiszen prófétáink szavai igazak. Sőt, minél inkább természetes módon közelítünk a megváltásunkhoz és üdvösségünkhöz, annál távolabb kerülünk attól. 

Ez tehát a fenti meszojró jelentése, a két vers közötti kapcsolat, amelyekben ugyanaz a kifejezés jelenik meg: „miért nem jött el Jisáj fia se tegnap, se ma az étkezésre”, azaz miért nem áldott meg még minket Dávid, a Messiás, Jisáj fia, hogy megváltassunk? Az ok, válaszolja a meszojró, az, hogy: „miért nem végeztétek el kiszabott részeteket?”

A Tóra által használt szó a „kiszabott részeteket” kifejezésre az eredetiben a „cháchem” חקְכֶם, amelyet úgy is lehet értelmezni, mint, hogy „bevésésetek”, „bemetszésetek” chákikó חקיקה. Ebben a kontextusban a megváltás késedelmének oka az, hogy az emberek elméjében a megváltás folyamatának e megközelítése egyre inkább természetes dolognak kezdett számítani, amelyben az események formálása és mértékeinek meghatározása világi, praktikus megoldásokat igényel. Ezt a gondolkodásmódot azonban ki kell irtsuk, ahogyan az a versben is szerepel: „miért nem végeztétek el”, azaz miért nem vetettetek véget e hozzáállásnak, miért nem fejeztétek be ezt a „bemetszést” „vésést”? A természetes úton kijelölt határvonalak és mértékek, amelyekkel a megváltáshoz közelítettetek, hogy egy korlátozott koncepcióba szorítsátok bele, azt eredményezték, hogy Dávid fia még mindig nem jött el. Ugyanis a megváltás csodálatos és korlátokat nem ismerő jelenség, nem pedig olyasvalami, ami megmarad az természet általános törvényei közepette: „Hamar eljön a templomába az Úr, aki után vágyódtok” (Malakiás 3:1), anélkül, hogy bármiféle „segítséget” igényelne tőled.

Eddig tart az idézetünk a Semen L'minchóból.

Az elmúlt hetekben magyar rabbik tanításait mutattuk be a Tóráról, amelyek a száműzetés igájának szeretettel és Isten iránti hűséggel való elfogadásáról, valamint azokról szóltak, akik a Tóra útjával ellentétes módon cselekszenek, hamis megváltásokat és álmessiásokat követve.

Kifejezetten azért ismertetjük ezeket a tanításokat, mert máshol nem olyan könnyű megtalálni őket – főleg nem magyarul –, és mert rendkívül szükségesek és fontosak a mi korunkban: meg kell hallgatni valamennyit, és a bennük foglaltak szerintük szükséges cselekedni.

A Tóra álláspontja, és a Rámbám által felsorolt tizenhárom hitelv egyike, hogy a Tórát nem lehet megváltoztani. Ez volt a nagy Tóratudósok és a Tóra őrzőinek alapállása a korábbi generációkban, és hála Istennek, a mi nemzedékünkben is több tíz-, vagy százezer ember osztja e nézetet – még ha az igazságot természetesen nem az alapján mérik is, hogy hányan tartják magukat hozzá.

Különösen a magyarországi rabbik harcoltak hevesen a cionizmus ellen, és még az Águdosz Jiszroélhez való csatlakozást is ellenezték, annak ellenére, hogy azt kifejezetten a cionizmus elleni küzdelem céljából hozták létre. 

Kövessük az előző nemzedékek által kijelölt nyomvonalat, ahogyan azt a vers is javasolja: „Ha nem tudod, ó, asszonyok szépe, indulj a nyájam nyomán” (Énekek éneke 1:8), és ahogyan Rási gyönyörű magyarázata kifejti:

„Ez az allegória: Ha nem tudod, gyülekezetem és közösségem, ó, asszonyok szépe, a többi nemzet között, hol legelhetnél és miként menekülhetnél meg azok kezéből, akik elnyomnak téged, hogy közöttük lehess, és gyermekeid se vesszenek el, gondolkodj el őseid útjain, akik elfogadták a Tórámat, és megtartották rendeleteimet és parancsolataimat, és kövesd az ő útjaikat”.

Azok útján szükséges járnunk, akik mindig hűségesek voltak és maradtak I-tenhez és a Tórához, és tartsuk távol tartjuk magunkat azoktól, akik letértek az Örökkévaló és a Tóra útjától, így áldottak leszünk, itt és az örökkévalóságban!

Gut Sábesz

——

* Azaz semmilyük sem maradt. Ebben az esetben azok, akik elhagyták a Tóra útját, elvesztették zsidóságukat, miközben a nem zsidók is elutasították őket. A kifejezés eredete a következő gyönyörű talmudi példabeszéd: élt egy férfi, akinek két felesége volt, egy fiatal és egy idős. A fiatal feleség kitépte a fehér hajszálait, hogy férje fiatalabbnak tűnjön. Az idős feleség viszont férje fekete hajszálait tépte ki, hogy az öregebbnek látszódjék. Ennek eredményeként végül feleségei cselekedetei nyomán megkopaszodott. Itt és ott is, azaz teljesen kopasz lett (Bovó Kámó traktátus 60b).

** „Minden jócselekedet, amit a gonoszok az igazak számára hajtanak végre, az igazak szemében gonosznak számít” (Jevamosz traktátus 103b).