Slách - שלח'

Világi dolgok miatt ne fájjon a fejünk, az Ég kedvéért az első sorban a helyünk! 

A héber Bibliában, a Tánáchban vannak olyan mondatok vagy kifejezések, amelyek több helyen is megjelennek. A meszojra (מסורה), a zsidó vallási hagyomány, illetve a maszoréták, a Tánách szövegének ókori és kora középkori értelmezői mindegyiküket számontartják, és tájékoztatnak bennünket a pontos előfordulási helyükről.

Egyes magyarázók azt a módszert alkalmazzák, hogy megkeresik az összes hasonló szöveghely közös eredőjét, és felmutatják a mögöttük meghúzódó elképzelést, valamint a kontextust, amelyben ugyanazok a kifejezések vagy szóösszetételek megjelennek.

Az alább következőkben Mojse Deutsch rabbi (elhunyt 5691/1931) szavait olvashatjuk, aki több mint 55 évig volt Salgótarjánban vallási vezető, ahogy azok a „Drusé Ve'Chidusé HáRámbá"d” (דרושי וחידושי הרמבא"ד) című könyvben szerepelnek. Műve címének jelentése: Áron Dovid rabbi fia, Mojse rabbi Tóra-magyarázatai.

Azonban mielőtt rátérnénk szavai tárgyalására, ismerkedjünk meg egy bevezető gondolattal:

Mivel a jelen dvár Tojrónkban kifejtett Tóra-koncepció, a „má hi” szavakkal "מה היא" kapcsolatos kérdéseket járja körül, érdemes hangsúlyozni, hogy a „mi ő” jelentést hordozó szóösszetétel valójában nőnemű alakban áll, ám fontos tudni, hogy e szavak hordozhatják a szó szerinti jelentést is: „mi ez?”, azaz milyen ez, méghozzá semleges nemben, mint amikor például a pársánkban a Szentföldről beszélünk – „milyen az a föld”? Ugyanakkor a fordulat kifejezésként is használható, valamely dolog jelentőségének lekicsinylésére, mintha azt mondanánk: „mi ez?!?”, vagyis ez mit sem ér, ne csináljunk belőle nagy ügyet.

Ehelyütt érdemes áttérnünk Deutsch rabbi szavaira:

A pársaban (13:18) olvassuk, amit Mózes a kémeknek mondott: „Nézzétek meg, hogy milyen az (má hi) a föld”.

A meszojro szerint négy helyen szerepelnek a má hi szavak. Az egyik a mi pársánkban.

A második hely Mózes első könyvében található (23:15), amikor Efron Ávrahamhoz a következő szavakat intézte: „Négyszáz ezüst, mi az, közted és köztem”.

A harmadik hely a Zsoltárokban található (39:5), ahol David király ekképpen fohászkodik I-tenhez: „Add tudtomra Uram, életem végét, és napjaim számát, mi az”.

Az utolsó helyen, Zakariás könyvében (5:6-8) ez áll: „Én azt kérdeztem: Mi ez? Ő így felelt: Egy véka közeledik itt (...) Ez a gonoszság”.

A négy vers közötti kapcsolatot így magyarázhatjuk:

Ismert, hogy a béke nagy erény és mindenek felett áll. Ez azonban csak a világi dolgokra vonatkozik, mint például a becsület vagy a pénzügyek stb. Ha ezekről a témákról van szó, akkor az az ember, akinek van szíve, lemond a másokkal szembeni számvetésről (még akkor is, ha igazságtalanság történt vele), és nem lesz túl szigorú, hogy ne kerüljön viszályba társaival, mivel életünk színtere nem más, mint a hazugságok és illúziók világa (Ojlam HáSeker), emiatt az esetleges sérelmeinknek sincs akkora súlyuk, hogy miattuk megérné veszekednünk testvéreinkkel.

Ám nem ez a helyzet, ha a viszály oka I-ten dicsőségével (K’vojd Samájim) kapcsolatos, például amint az a mászkilimtól („felvilágosodott” zsidóktól) és a vallás rombolóinak a társadalmától való elszakadás ügye kapcsán az elődeinkkel történt, békesség nyugodjék rajtuk, a Kongresszus idején *, amikor a Tóra törvénye és a parancsolatok betartása súlyos veszélybe került, ugyanis az újítók rengeteg micvót (tórai parancsolatot) próbáltak meg kiirtani, illetve a szent Tóra alapjait igyekezték megsemmisíteni.

Nagy vezetőink az oroszlán erejével álltak ki ellenük, és a Tóra igazságával felvértezve vonultak a csatatérre, mígnem a Teremtő, áldott legyen, segítségével sikerült elszeparálniuk magukat a tévelygőktől, és vissza tudták állítani a Tóra koronáját eredeti helyére.

Ilyen módon, egy hasonlóan szent és félelmet keltő ügyben bizonyára Jiszroél egyetlen fia sem maradhat ki a klálból (a közösségből), és nem mondhatja: „Nem akarok máchlojkeszbe (vitába, megosztottságba) keveredni. A béke kedvéért inkább figyelmen kívül hagyom a gonosztevők tetteit”. Ó, nem, éppen ellenkezőleg, nagy és hatalmas micvo (parancsolat) az, hogy támogassuk az istenfélő embereket egy máchlojkeszben, amelyet Isten nevéért folytatnak, amint fentebb említettük.

Ennek megfelelően ez a kapcsolat a négy vers között, amelyekben a má hi szavak szerepelnek:

„Négyszáz ezüst sékel, mi az, közted és köztem”, azaz a világi dolgokat, mint például a pénzt, nem szabad nagyra tartanunk, nem éri meg veszekedni miattuk. A „napjaim számát, mi az?” szintén a jelen világunkra vonatkozik, az élet napjaira, amelyek semmit sem érnek – ezért nem szabad nagy ügyet csinálni a világi dolgokból.

Csakhogy a „nézzétek meg, hogy milyen az a föld”, Erec Jiszroélről beszél, amelynek jelentősége a szentségében és abban rejlik, hogy ott magas szintű istenszolgálatra lehet eljutni, ahogy bölcseink mondják: aki Erec Jiszroélben él, az olyan, mintha I-tene lenne.

Tehát amikor olyan, Erec Jiszroél szentségére utaló témákkal találkozunk, mint az istenfélelem, a Tóra tanulása és a gonoszság megszüntetése a földjén, akkor: „Én azt kérdeztem, mi ez?” – alaposan meg kell vizsgálni a kérdést, és ha valaki úgy találja, hogy a jécer horo (a rossz ösztön, kísértés, általánosan a gonosz erők) mesterkedései bújnak meg az ügy hátterében – még ha első pillantásra nem is észrevehető „ez a gonoszság” –, akkor ezt tartsuk a szemünk előtt és emlékezzünk I-ten parancsaira. Harcoljunk is az Ő és a Tórája nevében, ahogy írva van (Zsoltárok 45:4) „Övezd fel karddal oldalad, te hős,
indulj fönségesen hatalmad teljében”!

———-

* Kongresszus: A magyar hatóságok arra irányuló kezdeményezése az 5627-5631-es (1867-1871) években, hogy létrehozzanak egy szervezetet, amely képes az összes magyarországi zsidó törvényes és kizárólagos képviseleteként működni. Mivel a neológok aljas eszközökkel próbálták magukat a magyar zsidóság kizárólagos képviselőiként pozícionálni, és még a legminimálisabb követeléseknek sem voltak hajlandók eleget tenni: annak, hogy a kongresszus minden döntése a Sulchán Áruchon alapuljon, az igazi Tóra-vezetőknek és a tömegeknek nem maradt más lehetőségük, mint elszakadni tőlük (teilung), és egy, a hagyományoknak és szokásoknak megfelelő, I-tenhez és a Tórához maradéktalanul hű közösséget alapítani. Ez a közösség ortodoxiaként vált ismertté. Az elszakadás jogi elismerést kapott.

Borítókép: Salgótarjáni ortodox templom, 5729/1969-ig állt.

פרשת שלח

"וראיתם את הארץ מה היא"

מסורה, הכא, ואידך ארץ ארבע מאות שקל כסף ביני ובינך מה היא, (חיי שרה), ומדת ימי מה היא (תלים) ואומר מה היא ויאמר זאת הרשעה (זכריה).

ויש לפרש, כי ידוע מעלת השלום אשר עולה על כלנה. אבל זה אינו רק בעניני עולם הזה כמו כבוד או ממון וכדומה, ובאלו יעבור על מדותיו איש הנלבב, ולא יהיה קפדן ביותר למען לא יבוא לידי מריבה עם חברו, כי האי עלמא דשקרא אינה כדאי לחרחר ריב עם אחיו.

אולם אם ענין הקטטה נוגעת בכבוד שמים, למשל ענין התפרדות מחברת המשכילים ומהרסי דת שאירע לאבותינו ע"ה בימי הקאנגרעסס וכדומה, שהיתה אז בסכנה גדולה הדת של תורה עם קיום המצות, שאלו המתחדשים רצו לעקור כמה וכמה מצות וקיום יסוד תוה"ק, וקמו גדולינו ז"ל נגדם בגבורת ארי ויצאו על שדי המערכה בכח תורתם וצדקתם, עד שעלה בידם בעזהי"ת להפרד מאתם ולהחזיר העטרה על יושנה.

והנה בענין נורא וקדוש כזה בוודאי אין לו לבר ישראל להוציא את עצמו מן הכלל, ולומר שלא ארצה להכניס עצמי במחלוקות, ולמען השלום אעלים את עיני ממעשיהם של פועלי און, אדרבא ואדרבא, מצוה גדולה ונשגבה היא להחזיק את ידי היראים, במחלוקה שהיא לשם שמים כנ"ל.

וזה כתב המסורה, ארבע מאות שקל כסף ביני ובינך מה היא, דהיינו ענין ממונות מה הוא נחשב, ואינו כדאי להתקוטט עבורה. ומדת ימי מה היא, כי העוה"ז עם החיים שלה במה הוא נחשב כמאמר הכתוב וחלדי כאין נגדך. אולם וראיתם את הארץ מה היא דהיינו חשיבות ארץ ישראל מצד סגולתה הנפלאה לעבודת השם, כמאמחז"ל הדר בא"י כאילו יש לו אלוק, אם נראה את זה והדומה לזה בענין יראת שמים ולימוד תוה"ק ולהעביר זדון מן הארץ, אז ואומר מה היא, צריך לדרוש ולחקור מה היא ענינה, ויאמר זאת הרשעה, וכשישמע שמעשי יצר הרע טמונים בתוכה, אז בוודאי וראיתם אותו וזכרתם את כל מצוות ה', כמאה"כ חגור חרבך על ירך גבור הודך והדרך.

ספר דרושי וחדושי הרמבא"ד

מאת הרב משה בן הרב אהרן דוד דייטש אב"ד שאלגאטאריאן