Korách - קרח‎

A pársa tudatja velünk (16:26), hogy Mózes így szólt a zsidók közösségéhez: „Távozzatok el, kérlek, e gonosz férfiak sátraitól és ne nyúljatok semmihez, ami az övék, hogy el ne vesszetek minden vétkeik miatt”. 

5637/1877-ben Jichok Bér Bamberger rabbi a németországi Würzburgból arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a frankfurti reformközösség vezetése megígéri, hogy vallási kérdésekben kész teljes mértékben együttműködni az ortodox zsidókkal, akkor elfogadható választás nem különválni tőlük.

Mojse Schick, közismertebb nevén Máhárá"m Shick rabbi (elhunyt 5639/1879), aki egyike volt a kor legjelentősebb magyarországi rabbija, a Chászám Szojfer legközvetlenebb tanítványainak, levelet írt Bamberger rabbihoz a kérdéssel kapcsolatban, amelyben idézte a Kojrách-ról és követőiről szóló fenti verset.

A levél a Shu"t (responsum irodalom, háláchikus kérdések és válaszok) Máhárám Schick című könyv Orách Chájim részében, a 306. válaszban található. (שו”ת מהר”ם שיק, אורח חיים, תשובה ש”ו)

A levél szinte teljes egészében alább olvasható:

„...Tudomásomra jutott, hogy a nagytiszteletű [Bamberger] rabbi döntésként iránymutatást hozott, miszerint, ha a frankfurti reform közösség garantálja az I-tenfélők felé, hogy a szent Tóránkat érintő ügyekben nem távolodnak el tőlük, akkor [az I-tenfélők] egységben maradhatnak [velük]. (Az egység közös egyesületet, agudát, jelentett. Ez az állam és a vallásfelekezetek közötti viszony miatt volt lényeges. Az »egység« későbbiekben is így értendő.)

Igazság szerint fogalmam sincs, mi indította erre a nagytiszteletű rabbit. Tudomásom szerint világos és nyilvánvaló, hogy ez számunkra tilos mind a Tóra, mind a Szent Iratok, mind Bölcseink, mind a korábbi megállapodások szerint. És ez a tapasztalat is.

Mózes tanítómesterünk, béke legyen vele, így szólt a kojrách-i vita idején: »Távozzatok el, kérlek, e gonosz férfiak sátraitól és ne nyúljatok semmihez, ami az övék, hogy el ne vesszetek minden vétkeik miatt«. Ahogy az Ákédá * (78. kapu) aláhúzza, e szavakból tanulják a Bölcseink a gonoszak eltávolítását, kiközösítését és a tőlük való eltávolodást. Így magyarázza: ahogy ők eltávolodnak tőlünk és Jiszrael közösségétől, akik egy testet alkotnak, éppúgy kötelező számunkra, hogy elválasztódjunk tőlük, amíg is a vétkezők olybá lesznek, mint a testről leváló bőrke, amely elvész és eltűnik, a test pedig meggyógyul. A tulajdonukhoz érni is tilos. Lásd bővebben ott [az Ákéda 78. kapujában].

Kojrách nem volt bálványimádó, csak a Tóra egyes részeit tagadta meg, pont, mint napjaink reformerei. Kétségem sincs afelől, hogy ha ma jogunkban állna kiközösíteni, a nagytiszteletű rabbi is bizonyára kiközösítené őket, mert ez tórai parancs számunkra. Csodálkozom, hogyan és miért engedélyezte Ön a velük való közösködést.
A frankfurti ügy különbözőnek tűnik, mivel azt mondja: aki nem válik el tőlük annak a szíve nem Istenhez és Tórájához hű. Ez mégsem helyes, mivel nagy a kísértés és nem mindenki áll ellen, maga a kísértés mintegy engedélyt ad, mert az egész szinte súlytalan[nak tűnik], és maradhat az ember tetőtől talpig egyenes. A nagytiszteletű rabbi viszont engedélyezte a velük maradást, pedig ez tilos a jog és törvény szerint. Tán nem az volt Szodoma vétke – ahogy az Ákédá 20. kapuja elmagyarázza – hogy a jog és törvény szerint tilalmasat tették?

A Tóra pedig így szól: »Elválasztottalak titeket a népektől, hogy enyémek legyetek«. A Bölcsek így interpretálták: Ha elválasztjátok magatokat tőlük, enyémek lesztek, de ha nem… Még ha ez a mondat a népekről is beszél, de bizonyos, hogy a nyíltan szombatszegőkre és Isten Tórába írt parancsolatainak meghazudtolóira is vonatkozik, őket ugyanis a Bölcsek a népekhez tartozóknak tekintették. Ha pedig ez így van, akkor a Tóra figyelmeztet minket, hogy méginkább válasszuk el magunkat tőlük. A bálványimádóktól ugyanis elfogadható a fogadalmi áldozati állat, de a hittagadóktól tilos. Még azt sem mondták [a Bölcsek], hogy ezáltal esetleg megtérnének [a hittagadók]. A gonoszokét megengedték elfogadni, hátha megtérnek, de a hittagadókét, nyilvános szombatszegőkét és a hitet kigúnyolókét nem engedték. Épp azért, mert az ő megtérésükben nem bízhattak.

Mintahogy Salamon király írta a Példabeszédekben (12:12): »A bűnös a gonoszsággal szerzett zsákmányra vágyik, az igazak mégis gyökeret vernek«. A »Ne közeledj a háza ajtajához« (Péld 5:8) kifejezés az eretnekségre és a hit kigúnyolására vonatkozik, az eretnekség ugyanis vonzó (Ávojdá zárá traktátus 27b).

A Szent Iratok (a Biblia, a Tánách három része közül a harmadik) is megfogalmazzák ezt a tilalmat, Ezra könyve írja a 4. fejezetben: »Nem magunknak és nektek kell építenünk [a Szentélyt] (…) Nem lesz emlékezetetek Jeruzsálemben«. Rámbám írja a Szegények ajándékai 8. fejezetében: Bálványimádóktól elfogadhatunk adományt a zsinagóga számára, a [Sulchan Aruch] Joré Déa 252:14 kifejti, hogy hittagadóktól nem. Ez a döntés az Orách Chájim 154-ben is. A Magén Ávrohom a 118-ban hozzáteszi, hogy a hittagadóra és a nyilvános szombatszegőre is ez a törvény vonatkozik. Az Orách Chájim 153 pedig hozzáteszi, hogy ugyanaz vonatkozik a tanházra, mint a zsinagógára.

Éppígy tilos nekünk velük közös temetőt használnunk, mert hagyományunk szerint gonosz mellé nem temethetünk igazat és hatalmas vitákhoz vezetne, hogy ezt [közös temető esetén] elkerüljük.

Salamon király, béke legyen vele, a Példabeszédek 1. fejezetében írja: »Fiam, ha vétkesek sarkallnak, ne állj kötélnek«. Ezt a szent Alsich ** így magyarázza: Még ha jó célra is sarkallnak, ne hallgass rájuk. Később áll: »Tartsd távol lábad az ösvényeiktől«. »[A madár szemében] semmiség a kifeszített háló…«

A Bölcsek így tanították az Atyák Fejezeteiben (1:7): »Távolodj el a rossz szomszédtól és ne barátkozz gonosszal de ne add fel hitedet a[z égi] büntetés[ük]ben«. Így áll Jehosafátról a Krónikák második könyvében (2. fejezet): »Összebarátkoztál Achazjával (aki gonosz volt), ezért rombolta le Isten a kezed munkáját«.

A tapasztalat is ezt mutatja, mert közismert és híres, hogy aki barátkozik velük, még ha a legnagyobbak nem is romlanak meg, de a később jövő nemzedékek hozzájuk [a gonoszokhoz] idomulnak. Salamon, az emberek legbölcsebbje mondta: »A gonosz [csak] vágyja a rosszak zsákmányát, de az igazak gyökere[ből növő fa gyümölcsöt ad.]«

Múlt peszách előtt jelent meg nyomtatásban egy több, mint 200 rabbi által fogalmazott és aláírt tilalom. Ebben az áll: Még ha azzal is áltatnak, hogy béke lesz köztünk, ti a ti ügyeitekkel, mi a mieinkkel foglalkozunk, legyen olyan rabbitok és dájánotok, amilyet szeretnétek, csak maradjunk egységesek… – Ne álljunk kötélnek, ne hallgassunk rájuk, mert nem nyugszik a gonosz pálca az igazak jussán. (Zsolt 125:3)

Engem személyesen is figyelmeztetett mesterünk a zseniális Chászám Szojfer, legyen áldott az igaz emléke, hogy távolodjak el tőlük és tömegeiktől, amennyire csak lehetséges és különösen ne legyek egységben velük.

Rabbi Bamberger sírja, Höchberg Németország  (forrás: Wikipedia)

Most, hogy világossá tettem gondolatomat, kérem a nagytiszteletű rabbit, hogy ne tartson ki álláspontja mellett. Ezt látjuk Bölcseink példáján is, akik azt mondták: »Kimondott szavaink tévesek voltak, mint az uralkodó tévedése«. Zseniális mesterünk egy tévedéséről is tudok, amikor valamiről elismerően nyilatkozott, de később megtudta, hogy tévedett és sokak jelenlétében kért könyörületet a kimondott szava miatt. Nagytiszteletű rabbi is ismerje be az igazságot, nehogy – I-ten őrizz – miatta botlana meg valaki, aki egyszerűségében óvatlan. Hanem szentelődjön meg az Ég Neve Ön által, vigye sikerre Isten és lássák meg szemeink Cijónt, a Szentély felépültét, mihamarabb, napjainkban!

Ezek annak a szavai, aki I-ten nevéért és a szent Tóraért ír

Mojse Schick Brezovából".

——
* Akédász Jichok című könyv, Jichok Arama rabbi, elhunyt 5254/1494-ben

** Mojse Alsich rabbi, aki szélesebb körben Alsich Há'Kodojs néven ismert, elhunyt 5360/1600-ban