Behááloszcha - בהעלותך‎

5696-ban (1936) Jesája Spitz, Nagytarna (Tarna Mare) rabbija, kiadott egy könyvet, melynek címe „Cávé Jesuojsz Jákojv” (jelentése: „parancsodra megszabadul Jákov”, Zsoltárok 44:5). A könyvet Szatmárnémetiben nyomtatták.

A könyv elején található egy ajánlólevél, amelyet Slojmo Zálman Ehrenreich (5704/1944), szilágysomlyói rabbi írt.

Mivel ez a levél a Behááloszcha pársára eső időszakban íródott, Ehrenreich rabbi a levélben a pársával kapcsolatban is megoszt gondolatokat. A levél nagy részét (szinte az egészet) mi is közöljük jelen Dvár Tóránk keretében:

Íme az eleje:

A Mindenható segítségével

láttam egy embert, aki gyors a munkájában, mégpedig az Ég dicsőségét célzó munkálkodásában, a Tóra tiszteletreméltó tudósa, éjjel-nappal tanulja a Tórát, istenfélő ember, viselkedésében is tökéletes. Ő nem más, mint tanítónk, Jesája Spitz rabbi, ragyogjon gyertyája fénye, a nagytarnai közösségből, Isten óvja ezt a helyet!

Rászállott a tisztaság szelleme, hogy írjon egy könyvet, amelyet Cávé Jesuosz Jákojv névvel illetett, és amelyhez az én jóváhagyásomat kéri.

Nos, átnéztem ezt a könyvet, és kedves szavakat, szép magyarázatokat találtam benne, a bölcsesség és muszar (a Tóra erkölcsi kódexe) szellemében.

Különösen a könyv második részében, amelynek címe „Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek” (Zsoltárok 102:19), a szerző fontos hozzájárulással segíti népét, amikor tisztázza Jiszroél fiai előtt a cionisták, a Mizráchi (a nemzeti vallásosok) és a (háredi) Águdász Jiszrael párt vezetőinek ügyét és tetteit. Márpedig ez szükséges annak érdekében, hogy távol maradjunk az említettek véleményétől, és a jesivákban tanuló fiatalok se essenek a csapdájába az általuk megfogalmazott álláspontoknak. 

Véleményem szerint minden szava teljes mértékben igaz. Én is több éve igyekszem felhívni a figyelmet a dolgaikra, hasonló gondolatokat hangoztatok a közösség és a nyilvánosság előtt, és a Mindenható segítségével sikerült is kiirtanom ezeket a véleményeket a közösségemből, a Mindenható óvja és áldja őket!

Mindezzel kapcsolatban a mi urunk, David király szavaira hívtam fel a figyelmet, béke legyen vele, amelyeket a Zsoltárokban (32:6) jegyzett fel: „Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el őt”. A Loson Hákojdes (Szent Nyelv) eredeti szavai a „szorongattatás idején” fordulatra a „le'ész mecoj” kifejezés, ami így íródik: לעת מצא.

Bölcseink (Brochojsz traktátus 8a) a „szorongattatás idején” szavakra többféle magyarázatot is adnak, többek között azt, hogy azok a halál idejét jelentik. Egy másik magyarázat szerint a temetés idejét. *

Márpedig a mecoj, megtalálás szó, az említett három csoport, a mizráchisták, a cionisták és az águdisták (מצא, מזרחים ציונים אגודים) rövidítése, és imádkoznunk kell, hogy „a vizek áradata”, azaz a nemzetek, ne érjék el a Szentföld zsidó lakosságát – vagyis ne támadjanak ellenük, hogy megöljék, elűzzék és menekülésre kényszerítsék őket onnan. Ezzel kapcsolatban mondja a fent említett vers: „a szorongattatás (megtalálás) idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el őt”. Mivel e három csoport létezik, félnünk és imádkoznunk szükséges, hogy ne történjenek miattuk szörnyű dolgok.

A pársával kapcsolatban, amelyben háromszor van leírva (9:18-23), hogy „az Örökkévaló parancsa szerint táboroztak és az Örökkévaló parancsa szerint vonultak”, ami feleslegesnek tűnhet, eszembe jutott, hogy a Tóra itt a három álijojszról (a Szentföldre való felmenetelről) beszél. Az első alkalommal az álijo Egyiptomból történt a Szentföldre, I-ten parancsára, és egy próféta, Mojse tanítónk, béke legyen vele, majd utána Jehosuá, Nun fia által.

A második alkalommal a babiloni száműzetésből a Szenföldre, szintén I-ten szavára történt, és az ő felkentje, Ezra Hászojfer (az írnok) közvetítésével. Ebben az időben még léteztek próféták, Ezra maga is próféta volt, amint az a Megilla traktátus 15. oldalán olvasható: Málachiban valójában Ezrát tisztelhetjük.

Így lesz a jövőbeli álijo, a harmadik esetében is, amelyet várunk, és reméljük, hogy még a napjainkban bekövetkezik, hamarosan, mégpedig az Örökkévaló szava szerint, prófétái, a Messiás és Élijahu vezetésével! Ellentétben a hitehagyottak állításával, akik a jelenleg is zajló folyamatot, miszerint sokan mennek Palesztinába, „harmadik álijának” címkézik, ez valójában nem álija (felmenetel), sokkal inkább jerida, azaz leereszkedés. Az álija I-ten felszólítására, a Messiás és Élijahu irányításával fog bekövetkezni.

(...) Kétszer volt szerencsém a Szentföldön járni, és mindkét alkalommal néhány hetet töltöttem ott. Saját szememmel láttam a szent Tóra-tanítók nagy nyomorúságát, és azt is, milyen nehéz ott fiút vagy lányt nevelni a hagyományainknak megfelelő módon.

Az apáknak még a legszükségesebb kenyér és víz sem áll a rendelkezésükre, hogyan is tudnák tehát arra irányítani a gyermekeiket, hogy maradjanak a tanházakban, és ne az utcákon csámborogjanak olyan fiúk és lányok között, akiket már megfertőzött mindaz a romlottság, amely az ott naponta megjelenő újságokból árad? E sajtótermékek szinte mindegyike tele van eretnekséggel, idegen nyelven írva, méztől csepegve **, amelyet szent nyelvnek neveznek (holott valójában modern héber), tömérdek bűnünk miatt. Erről a nyelvről már beszéltem a Rááván könyv ספר הראב"ן általam írt bevezetőjében, ahol mindez elolvasható, itt nincs helye e téma részletes kifejtésének.

Ezért, testvéreim, Jiszroél fiai, akiknek szívében még nem aludt ki a zsidóság tüzének szikrája, keljetek fel és ébredjetek! Ne forduljatok I-ten ments, a hiábavalóságok, a különböző szervezeteik felé, bármilyen néven is illessék azokat, mert az egész célkitűzésüknek nincs semmiféle alapja vagy gyökere!

Ügyeljetek arra, hogy Méir Báál Hánesz rabbi *** jótékonysági egyletét az eddigieknél is nagyobb méltósággal és erővel támogassátok, mert így Jeruzsálemben és további szent városokban mind több istenfélő Tóra-tudós lesz, a mi saját ánsé máámadjaink ****, akik imádkoznak értünk, ahogyan a Templom idején történt, a szent könyveink szerint! Ennyit tegyetek, semmi mást! 

Megítélésem szerint, aki nem osztja ezt a véleményt, bárki is legyen az – még az igazak és a parancsolatokat szigorúan betartók is, akik a cionizmus nézeteinek csapdájába estek –, annak el vannak vakítva a szemei, és nem látja, mit okoznak ezek az olim (bevándorlók), mi történik, és mi fog történni – I-ten ments – a jövőben miattuk, ha I-ten őrizzen, a Messiás késik eljövetelével, pontosan azért, mert ők letelepedtek Palesztinában.

Megszegik a smitá év parancsolatát (tudniillik, hogy a földet minden hetedik évben pihentessék, ahogy arra a pársász Behár int), néhány olyan engedéllyel, amelyet a maguk számára találtak ki; a szentet profánná, a tisztaságot tisztátalansággá változtatják, ez itt nem a megfelelő hely, hogy erről hosszasan beszéljünk.

Bár figyelembe venné a Teremtő alázatos helyzetünket, és nagy irgalmával siettetné megváltásunkat és üdvösségünket, és elküldené számunkra az igaz Messiást, a valódi Megváltót, hamarosan, a közeljövőben, hogy saját szemeinkkel láthassuk, és örüljön neki a szívünk!

Nagy micvo mindenkinek, hogy megvegye a rabbi könyvét, és ezzel is támogassa az istenfélő, elszegényedett tudós szerzőt, majd elolvassa azt.

Ezek a szavai annak, aki az igazság és az igazságosság érdekében ír, és aggódva várja az általános megváltást, ma, csütörtökön, azon a héten, amikor a Tórában olvassuk a következő szavakat (Behááloszcha, 10:36): „Térj vissza Örökkévaló, Izrael ezreinek tízezrei közé”, 5696 (1936), Szilágysomlyón, I-ten óvja ezt a helyet!

Slomo Zálman Ehrenreich

Áv Bész Din (főrabbi és a rabbinikus bíróság elnöke) ugyanitt.

_______________________

* A Talmud úgy értelmezi ezt a verset, hogy az embernek folyamatosan imádkoznia kell, hogy amikor eljön az ideje, és elhagyja ezt a világot, az békésen történjen, és ne szenvedéssel és fájdalommal, I-ten ments!

A temetéssel kapcsolatban a Talmud elmagyarázza, hogy az embernek imádkoznia kell azért, hogy méltó búcsúztatást kapjon, zsidó temetőben.

** A Példabeszédek 5:3 szerint

*** A „jisuv hájoson” – a régi jisuv, azaz az 1880-as évek előtt Erec Jiszroélben létező zsidó közösség – kolel intézményei, a szent tannaita Rabbi Méir nevében és emlékére, amelyek a Szentföldön élő régi, hiteles zsidó népesség támogatásáért feleltek. E közösség túlnyomórészt olyan zsidókból állt, akik életüket az Örökkévaló szolgálatának és a Tóra szent tanulmányozásának szentelték – természetesen mindennemű politikai vagy nacionalista indíttatású törekvés nélkül.

****Az ánsé máámad tagjai Jiszroél összes törzséből származó férfiak voltak, akik 24 csoportra osztva, csoportonként egy-egy héten keresztül, a közösségi áldozatok bemutatásakor álltak a szent Templomban, a zsidó nép képviselőiként szolgálva (lásd: Táánisz traktátus 26).