Mátojsz - מטות

„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól”

A pársában (30:1) ezt olvassuk: „És szólt Mózes Jiszroél fiai törzseinek fejeihez, mondván: Ez az a dolog (szó), amit parancsolt az Örökkévaló”.

Rási a verset a következőképp magyarázza, néhány szükséges kiegészítéssel:

„Ez az a dolog” – Mózes rendszerint a következő szavakkal kezdi a próféciáját: „Így szól az Örökkévaló” (például 2Mózes 11:4). Hasonlóképpen más próféták is az „Így szól az Örökkévaló” formulát használták. Mózesnek azonban ezen felül ő a következő kifejezés segítségével is prófétált: „Ez” az a szó (amit Isten mondott).

Az „ez” kifejezés határozottabb és egyértelműbb, mint a „így” variáns. A „ez” ugyanis magára a dologra utal, míg az „így” általánosabb jelentéssel is használható.

Loson hákojdesben az „így” jelentésének a „ko” כה szó felel meg. Az „ez” kifejezésére pedig a „ze” זה hangalakot használják, ahogyan a pársánk első versében is szerepel.

Itt idézzük a székelyhídi jesivát vezető és a város rabbijaként is működő Jehuda Segál Rosner szavait, amint azok az Imré Jehuda  אמרי יהודהcímű könyvében állnak:

Képes beszédben kívánok szólni, amikor a „fogadalmak érvénytelenítése” témáját érintem, amellyel a pársánk kezdődik, egy apa és a lánya, illetve egy férj és a felesége összefüggésében.

Ismertek Jehonoszon Eybeschutz rabbi szavai, amelyeket a Jáárosz Dvás יערות דבש című könyvében fejt ki, a Sábesz kimenetelekor énekelt dal kapcsán, amelyben I-tenhez ekképpen könyörgünk: „Váltsd meg népedet a kegyetlenektől, váltsd meg juhaidat a metszőktől”.

Mielőtt továbbmennénk, némi bevezetésként engedtessék megjegyeznünk: a szent könyvek tárgyalják azt az elképzelést, hogy a Szitrá Áchrá, azaz a „másik oldal”, nevezetesen a tisztátalan szellemi erők terrénuma, a fennmaradásához szükséges „éltető erőt” a Szitrá De'Kdusából, vagyis a szentség oldaláról nyeri.

Most pedig folytassuk a Jáárosz Dvás szavaival, ahogyan azokat Rosner rabbi közli:

Néha előfordulhat, hogy a jécer horó (a rossz ösztön, kísértés, általánosan a gonosz erők mesterkedése) arra bátorítja az embert, hogy betartson egy micvót (parancsolatot), hogy abból tudjon erőt meríteni.

Mert amikor az ember olyan, mint a száraz fa, amelyből hiányzik a micvók és a szentség frissítő nedvessége, és a jécer horó számára nem hozzáférhető „szükséges mennyiségű” szentség, amit „elszívhatna” tőle, akkor a jécer nem csupán hagyja, hanem egyenesen arra utasítja, mi több, sürgeti „áldozatát”, hogy tegyen valami jót, annak érdekében, hogy energiát „csapolhasson” belőle. Hasonlóan a juhokhoz, amelyeket sóval etetnek, csak azért, hogy a gyapjuk növekedni tudjon, amit aztán levághatnak. A számukra biztosított élelem ekkor már nem a jólétüket szolgálja, hanem a tulajdonosuk profitját növeli.

Ezért arra kérjük a Mindenhatót, ne hagyja, hogy mi is hasonlatossá váljunk az olyan juhokhoz, amelyeket azért etetnek, hogy a levágható gyapjuk növekedjen, hanem mentsen meg bennünket az olyan micvóktól, amelyek megtételére valójában a Sátán késztet minket, hogy ezeken keresztül energiához juthasson!

Ehhez, mondja Rosner rabbi, hozzáfűzöm a Jáárosz Dvás szavait:

Előfordulhat, hogy néha a jécer horó pusztán azért készteti az embert arra, hogy micvót hajtson végre, hogy utána könnyebben kövessen el egy nagy ávérót (bűnt). Ez különösképp igaz a könnyelmű emberekre.

Néha azt látjuk egyes emberek esetében, hogy apáik örülnek, amikor látják, fiuk ügyvéd vagy orvos lett, és néha kész elmenni a zsinagógába – ám egy ilyen micvó hamar elszáll a szélben.

Ez már önmagában is igen kevéssé örvendetes. Végtére is, ki kívánja tőle, hogy tapossa az Örökkévaló házának udvarát? (Ézsaiás 1:12 szerint).

Csakhogy a végeredmény még ennél is rosszabb, hiszen a példája ezáltal másokat is bűnre csábít, akik azt fogják gondolni, hogy ügyvédként, orvosként is lehetséges jó zsidónak maradni, ezért egyre többen kezdenek el idegen dolgokat, eretnekségeket és ateista nézeteket tanulni, miközben beérik azzal, hogy alkalmanként zsinagógába (is) járnak.

Hasonlóképp, vannak olyan apák és anyák, akik úgy gondolják, nagy micvót hajtanak végre, amikor „kegyet gyakorolnak” a lányukkal, és engedik, hogy az utcákon sétálgasson, kezdetben legalább a barátaival, ám ki tudja, mi történik végül? Jó eséllyel nem erkölcsös zsidókhoz illő dolgok, I-éten óvjon bennünket! 

Az említett „micvók” és a további hasonlók valójában a jécer horó micvói.

Ezért a Tóra parancsot adott az apának, hogy semmisítse meg lánya fogadalmait, és a férjnek, hogy tegye semmissé felesége fogadalmait, mivel ezek néha a jécer horó micvói, amelyek bűnbe sodorják őket.

Ez segít nekünk jobban megérteni a verset, „Ezek a törvények, melyeket az Örökkévaló parancsolt Mózesnek férj és felesége között, atya és leánya között, hajadon korában, atyjának házában” (30:17), mert az eskü feloldása számos törvényt magában foglal, amelyek az apa és lánya közötti viselkedést szabályozzák, amíg a lánya az apja házában él. Ugyanez igaz a férj és feleség közötti viselkedés esetében is.

Ennek alapján pontosabban megérthetjük az „ez a dolog” („ze hádovor”) szavakat, és Rási fentebb idézett gondolatait, amikor azt mondja, hogy minden próféta az „így” („ko”) szóval prófétált, míg tanítómesterünk, Mózes a „ze” kifejezést használva is, ami magát a dolgot jelenti.

Tehát mivel a „ze hádovor” azt tanítja nekünk, hogy az maga az Örökkévaló parancsa, hogy mindazt, amit mond, azt pontosan úgy értsük meg, fogadjuk el és hajtsuk végre, amint arra a Teremtő felszólított minket, azaz „ze”-ként, mindennemű kiegészítés, vagy megnyirbálás nélkül. Teljes mértékben úgy, ahogy mesterünk Mózes, béke legyen vele, tanította nekünk. Elhagyva minden olyan micvót, amelyet az ember magának talál ki, és amelyek valójában a jécer horó micvói.

*

Bevezetés a következő sorokhoz:

Mózes első könyvében, miután rájött, hogy Jákovnak sikerült megszereznie az áldást apjuktól, Jichoktól, Észáv sírt és könyörgött Jichoknak, hogy őt is áldja meg. Ekkor Jichok többek között azt mondta neki: „És ha nyugtalanná válsz, lerázod jármát nyakadról” (27:40).

A „nyugtalanná válsz” szavakat (loson hákojdesben „tarid” תריד) Rási úgy magyarázza, hogy bánatot jelentenek. Jichok azt mondta Észavnak, hogy ha a zsidó nép áthágja a Tóra törvényeit, akkor Észávnak joga lesz bánkódni és panaszkodni, hogy helyette miért ők kapták az áldást, ugyanis, ha nem tartják be a Tórát, nem is érdemlik meg azt.

A bánat, panasz jelentésű tarid תריד szó számértéke 614.

Így a verset úgy olvashatjuk, mintha azt mondaná, hogy amikor 614 lesz, azaz tarid, akkor Észáv (aki a jécer horót szimbolizálja) lerázza Jákov jármát a saját nyakáról, ami azt jelenti, hogy Észáv kerül domináns pozícióba.

Egy másik fontos információ: a Tórában 613 parancsolat (תרי"ג מצות) van.

Most térjünk vissza Rosner rabbi szavaihoz:

Ez az, amit hallottam a következő vers magyarázatára, „És ha nyugtalanná válsz (tarid, 614)”: ha egy zsidó parancsolatokat ad a meglévőkhöz, és 614 lesz belőlük, 613 helyett, akkor te, Észáv „lerázod jármát nyakadról”, mivel ez egy olyan micvó, amely a jécer horótól származik, és amely ezáltal képes elválasztani minden valódi micvótól, ahogy mondtuk.

Mert Mózes azt tanította nekünk, amit világosan látott (mint egy kristálytiszta, ragyogó tükörben), és nem olyasvalamit, amiről az ember azt képzeli, hogy egy micvó, miközben nem, amint azt fentebb említettük.

*

Egy másik gondolat a „ze hádovor”, „ez az a dolog” szavakról, hangsúlyt fektetve a „teljes dologra”

Az embernek egy ügyet egészében kell néznie, annak érdekében, hogy teljes mértékben, az első pillanataitól a lehetséges következményekig kiterjedően megértse. Éppen ezért az otthonában is szigorúan őrt kell állnia, amíg a gyerekei kicsik, hogy a döntései jövőbeli következményeivel is számolni tudjon. Ezáltal nem csupán az aktuális állapotukra, kívánságaikra lesz képes figyelni, hanem a jövőjükre is gondolni fog, és azt is megérti, mi lehet az eredménye annak, ha „kegyet gyakorol” velük.

A Báál Sem Tov tanítványai a következő vershez, „A gyöngéd lelkű asszonyok saját kezükkel főzték meg gyermekeiket” (Jeremiás siralmai 4:10) ezt a megjegyzést fűzték: mert irgalmat mutattak, amikor nem lett volna szabad, a gyermekeik a pokolban égnek, I-ten ments!

Ezért az embernek fel kell ismernie, mi áll előtte, és a Tóra tanításai szerint szükséges nevelnie gyermekeit, hogy amikor megöregszenek, akkor se térjenek el azoktól (a Példabeszédek 22:6 alapján).

וזאת נ"ל בדרך מליצה ענין הפרת נדרים אב לבתו ואיש לאשתו

כי ידועים דברי היערות דבש על הזמר פדה עמך מעזים צאנך מיד גוזזים, כי לפעמים יביא היצה"ר את האדם למצוה למען יקבל כח, בהיותו כבר כעץ יבש בלי לחלוחית מצוה וקדושה כלל ואין לו כבר קדושה לינק מאתו, אז מניחו ומצוהו ומזרזהו לעשות איזה דבר טוב שיוכל לינק ממנו, כמו הצאן שמאכילים אותם מלח כדי שתוגדל שערם כדי לגזזם

ואני מוסיף עוד על דבריו, כי לפעמים יביאהו היצה"ר לידי מצוה, למען יוכל עשות אח"כ עבירה גרולה בנקל ובפרט בקלי הדעת, הלא נראה בעולם שישמחו האבות כשיראו בנם שהוא רופא או עורך דין (אדוואקאט) והולך לפעמים בביהכנ"ס, הנה מצוה זו תשאהו הרוח, כי לא זו בלבד, כי מי בקש זאת מידו לרמוס חצר בית ד'. עוד זאת כי בזה מביאים גם את אחרים לידי עבירה, לחשוב כי גם בדרך זה יוכל להיות יהודי, ועי"כ גם אחרים ילמדו דברים זרים ומינות וכפירה ויוצאים במה שלפעמים עוד מבקרים בביהכנ"ס

וכן מרחמים אב ואם על בתם להניחה לטייל בשווקים וברחובות, עכ"פ עם חברותיה - מקודם - אבל מה הוא סופו של דבר נעשה תערובות ורח"ל... וכן כדומה מהמצות של היצה"ר

לזאת נתנה התורה צו לאב ולבעל שיפירו נדרי בתם ונדרי אשתו אשר נדרם הוא לפעמים מצוות של היצה"ר למען יבואו עי"כ לעבירה

ומובן בזה מאי דכתיב אלה החוקים אשר צוה ד' בין איש לאשתו ובין אב לבתו בנעוריה בית אביה, הרצון שהפרת נדרים כולל חקים הרבה, בנעוריה בית אביה, כל התנהגות של אב לבתו כשהוא בנעוריה בבית אביה

ויובן עתה זה הדבר אשר צוה ד', ופרש"י ז"ל כל הנביאים וכו', הרצון כי זאת הוא הצו שצוה ד' שיהיה אצל האדם בחינת זה הדבר אשר צוה ד', שיהיה בבחינה אשר צוה ד' ממש בלא תוספות ובלי מגרעת כמו שלמדה משה רבינו ע"ה, ולא מצות שהאדם עושה לעצמו שהמה מצותיו של היצה"ר

כמו ששמעתי מפרשים על הפסוק והיה כאשר תרי"ד, להוסיף מצות תרי"ד במקום תרי"ג, אז ופרקת עולו מעל צואריך, כי זה הוא מצות היצה"ר כדי שיוכל לפרוק מעליך עול המצות כנ"ל

כי משה רבינו ע"ה למד אותנו מה שראה באספקלריא המאירה שמאיר לאדם, ולא מה שהאדם מדמה לעצמו למצוה כנ"ל

ועוד זאת, זה הדבר, שיראה הדבר עתה כאלו היה לפניו, בבחינת זה הדבר, והיינו שישים נגד עיניו מה שיהיה בסוף אם לא יעמוד איתן על המשמר בביתו בעוד הילדים קטנים, כאלו היה עתה כבר הסוף לפניו, ולומר זה הוא הסוף של החמלה והרחמים על הילדים, כמו שפירשו לנו תלמידי הבעש"ט על הפסוק 'ידי נשים רחמניות בשלו ילדיהם' בגהינום ח"ו, על כן ידע האדם את אשר לפניו, ולחנך לנער עפ"י דרכי התורה, ואז גם כי יזקין לא יסור ממנה

ספר אמרי יהודה

רבי יהודה סג"ל ראזנער

אב"ד סעקעלהיד