Vájikra - ויקרא

Hetiszakaszunkban az alábbi versre lehetünk figyelmesek (3Mózes 5:21):

„Ha valamely személy vétkezik és hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen, ugyanis eltagadja felebarátjának a rábízott, letétbe helyezett vagy tőle elrabolt holmiját, vagy zsarolta felebarátját”.

Menáchem Bródy, Nagykálló rabbija (elhunyt 5698/1938), a Bé’ér Menáchem című könyvében így ír:

Lehetségesnek tartom erről azt mondani, mégpedig az ismert tények alapján, hogy éppen ezzel összefüggésben nevezik a tisztességesen intézett üzleti tevékenységet „hitben való cselekvésnek” (עוסק באמונה), amint Bölcseink mondták (Babilóniai Talmud, Sábbosz traktátus 31a), hogy az ember égi ítélete a következő kérdéssel kezdődik: „Tisztességesen végezted az üzleti tevékenységedet?” Ez azért van, mert a legfontosabb az, hogy az ember teljes hittel higgyen az Isteni Gondviselésben, abban, hogy a Szent, áldott legyen Ő, mindent fenntart és mindenről gondoskodik, a tetvek tojásaitól a vadökrök szarváig bezárólag, élelmet ad minden élőlénynek, és minden apró teremtmény felett őrködik, hogy valamennyi szükségletét kielégítse.

Aki pedig hisz ebben, illetve tudja és megérti, hogy minden, amit a Szent, áldott legyen Ő, neki adott, az övé, és amit a Szent, áldott legyen Ő, a társának adott, az a társáé, ennek megfelelően nincs joga semmihez, ami a társa tulajdonába tartozik, az csalás és tolvajlás nélkül fog üzletelni. Ügyelni fog arra, nehogy elcsaljon vagy eltulajdonítson olyasmit, ami nem az övé. Hiszen miért is lenne az övé? Láthatjuk, a Szent, áldott legyen Ő, megtévesztés és rablás nélkül biztosítja számára valamennyi szükségletét.

Ám aki nem hisz a Magasságos Gondviselésében, annak minden útja csalás és rablás. Ellopja azt, ami nem az övé, és képességeihez mérten igyekszik megtéveszteni embertársát.

Mindezeken túl világossá kell tegyem mindazt, ami a szent könyvekben szerepel, jelesül, hogy vétkével az ember kárt okoz önnön tiszta lelkének, amely szent forrásból származik, fokozatosan elgyengül a hite, ekképpen nem fog hinni az Ő Gondviselésében sem, áldott és magasztalt legyen a Neve! Mindennek eredményeként végül el fogja lopni azt, ami nem az övé, ugyanis ez annak a függvénye, amit fentebb említettünk.

Ezzel vissza is térhetünk a vershez, megpróbálva megmagyarázni azt: „Ha valamely személy vétkezik”, bűneivel következésképpen azt okozza, hogy „hűtlenséget követ el az Örökkévaló ellen”, azaz elhagyja a hitet a Teremtő Gondviselésében, áldott és magasztalt legyen a Neve! Márpedig, ha nem hisz az Isteni Gondviselésben, „eltagadja felebarátjának a (...) holmiját”, vagyis fogja magát, és meglopja, illetve megtéveszti embertársát, amint azt fentebb említettük.

Bródy rabbi a következő intéssel zárja szavait:

„Vizsgáljátok meg tehát mindezt alaposan, ugyanis fölöttébb megalapozott, az Ég segítségével!”

Személyes tanulságukon túl – tudniillik, hogy erősítsük az Isteni Gondviselésbe vetett hitünket, és tartsuk magunkat távol a lopástól és a csalástól – ezeknek a szavaknak közérdekű jelentőségük is van.

Sajnálatos módon itt, Magyarországon is láthatjuk e szavak megvalósulását, például az ortodox közösség kifosztásának esetében. A valódi hittől való elhajlások és az eretnekség irányába történő eltávolodás – mint például a messianizmus, a cionizmus, a hús és vér istenítése és hasonló eszmék – lopáshoz vezetnek, amit az a vágy is hajt, hogy mindenhol ők irányítsák a zsidóság képviseletét, valamint a mi esetünkben az ortodoxia és az általa képviselt elv – a vétkezőktől való különválás (Teilung) – iránti gyűlölet is.

A cionistákkal kapcsolatban pedig: még Efraim fiairól is elmondható – jóllehet szentek és tiszták voltak, ám a megfelelő idő előtt hagyták el az egyiptomi száműzetést –, hogy: „Nem hittek I-tenben, és nem bíztak segítségében” (Zsoltárok 78:22). Miképp szólhatunk akkor azokról, akik nyíltan kijelentik, hogy céljuk az, hogy Jiszroél népének lényegétől – azaz, hogy a Tóra és a hit gyülekezete, „papok királysága és szent nép” (2Mózes 19:6) – elforgatva olyan népet faragjanak belőle, mint a többi nép, illetve eretnekséget, öldöklésre és rablásra irányuló hajlamot plántáljanak belé – ami az Isteni Név szörnyű meggyalázását eredményezi?!

Irán nem a zsidó nép ellensége, és a Chabad vagy Bibi sem a megmentői. Nincs más út, csak a visszatérés az Áldott I-tenhez és a szent Tórájához. A Tórával és a jótettekkel kell foglalkoznunk, ahogy a Talmud mondja: „Mit szükséges tennie az embernek, hogy megmeneküljön a Messiás születésének fájdalmaitól? A Tórával és a jótettekkel kell foglalkoznia” (Szánhedrin traktátus 98b). Ehhez társul a tsuvó – a valódi megtérés –, ahogyan a Rámbám írja: „Jiszroél megváltása a megtéréstől függ” (Hilchojsz Tsuvó 7:5).

Legyen az Ég akarata, hogy méltók legyünk a megváltásra, mert „Niszan (hónapjában) lettek megváltva, és Niszanban fognak megváltatni” (Babilóniai Talmud, Ros Hásonó traktátus 11a). Ámen!