Legyen fény!
A Hanuka több okból is a fény ünnepe. Egyrészt, a hasmónesus felkelés felszabadította Jeruzsálemet és a Szentélyt, így újra meg lehetett ott gyújtani a szent lámpást, a menórát. A kevés olaj pedig sokkal tovább égett, mint amit a fizika törvényei előírnák, nyolc teljes napig. Másrészt, ez az időszak az év legsötétebbje, ekkor minden kis fény is nagy erejű, a zsidó otthonok lámpásai a fény örömét sugározzák. De van egy harmadik ok is, a csoda, minden csoda fényt mutat, a teremtés rejtett ősfényét.
Nézzük meg ezt a három okot külön-külön is. A hanukai felkelés csodája a győzelem, a polgárháborús győzelem. Az ókor két legjelentősebb szellemi mozgalma eddigre már bő évszázada találkozott. A hellenizmus, ami ellen lázadt a zsidó szellem: görög szellemi befolyás zsidók általi kritikátlan elfogadása. Ez a kritikátlan befogadás hatalmas belső feszültséget okozott a zsidóságban a hellenizálódó és a zsidó hagyományhoz erősebben ragaszkodó rétegek között. A feszültség pedig (ahogy a fizikában se) nem fokozódhat akármeddig, valamilyen formában ki kell sülnie. A villámot itt a fegyveres felkelés jelentette. A hellenizálódott túlerő ezt eleinte nem vette komolyan. Így a felkelők győzelemről győzelemre erősödtek és a hozzájuk csatlakozókkal együtt egyre nagyobbra nőttek, végül elérték céljukat, az állami és vallási autonómiát.
A halakha előírja, hogy amikor a gyertyákat meggyújtjuk, a második áldásnál a harcra is kell gondolni. A harcnak két lényeges eleme volt. Az első, hogy elkezdték. A második, hogy fokról fokra erősödtek. Az elsőnek az felel meg, hogy egyáltalán lángot gyújtunk. A másodiknak az, hogy minden nap többet. A Talmud szavaival, ez a micva legszebb módja. Gondoljunk minden nap az egyre erősödő győzelemre a sötétség felett.
A kabbala szerint a Mindenható a Tórát sötét tűzzel írta világos tűzre. A tűz önmagában is alapszimbólum, az egyik legszebb példája az égő, de el nem emésztődő csipkebokor. De még inkább az a fény! Az első napi teremtés fókusza a "Legyen fény!" Utána a Teremtő szétválasztotta a fényt és a sötétet, ez a szétválasztás aztán a látás alapja, a tájékozódásé. A Tóra jelentése: tan, tanítás, ami alapján tájékozódni tudunk a szó legszellemibb értelmében is. A micva lámpás, a Tóra fény, írja a Példabeszédek. A fizika spektrálvizsgálattal próbál belehatolni a különböző jellegű fények világába, de szabad szemmel mi is látjuk, ahogy a gyertya lángja sötét, világos és kékes fénnyel ég. A láng olyan fény, amelynek belső szerkezete, szinte belső élete van. A fényt viszont kívülről látjuk, nem belülről. Sőt, a forróság központja sem magában a lángban van, hanem valamivel fölötte, oda sugárzik ki leginkább. Amikor gyertyát gyújtunk, akkor a csodára való emlékezés komplex szerkezetét is megjelenítjük. Nem csak egyféle emlékezés, nem csak egyféle ünneplés van. És a mai emlékezésünk se ugyanaz, mint tavaly volt.
A halakha előírja, hogy a gyertyagyújtással hirdessük a csodát. Ha lehetséges, legyen látható az utcáról is. Vagyis az emlékezés célja az emlékeztetés, kívül áll a gyújtón, a többi zsidót is bevonja a körébe. Gondoljunk minden nap a fény és a láng belső szerkezetére és a kisugárzására.
A csoda mindig előre bejelentett jelenség. Ha nincs bejelentve, akkor legfeljebb különleges. Különlegesnek érezzük, ha három 6-os dobunk egymás után, de semmivel sem csodálatosabb, mint az 1,2,5 sorozat. De ha valaki előre megmondja, hogy egy 6-ost fog dobni és tényleg az, akkor joggal ámulunk el. Ha fürjek hullanak az égből az is azért csoda, mert el nem tudtuk képzelni, honnan lenne a rengeteg beígért hús. Mitől csoda hát az olaj 8 napig égése? Senki nem mondta előre, hogy addig fog égni. De talán mégis, volt ennek előjele. Ott volt a bizalom, hogy annak ellenére, hogy még több mint egy hétig nem lesz új olaj, mégis neki kell fogni a Szentélybeli szolgálatnak. A hitük onnan származott, ahogy a harcba fogtak bele. Nem tudták, meddig bírják erővel, de azt tudták, hogy el kell kezdeni. Elértek arra a pontra, ahonnan már egy tapodtat sem hátrálhattak. A Talmudban a bölcseink úgy írják, hogy csak néhány tilalom van, amit az életünk árán sem szabad megtennünk.
Viszont, a halakha előírja, hogy abban az esetben, amikor ellenségeink példát akarnak statuálni velünk, hogy lám, milyenek a zsidók, akkor egy jottányit sem szabad engednünk a legapróbb minhágból se. Hát ne is engedjünk. Olyan világban élünk, ami száz módon asszimilál minket. Nem csak, mint zsidókat, de mint független gondolkodókat is. Felelősek vagyunk magunkért, a családunkért és a barátainkért, hogy ne hagyjuk magunkat bedarálni. Amikor a gyertyákat meggyújtjuk, gondoljunk arra, hogy tudatosan szemben úszunk az árral. Egy olyan hagyományláncolat örökösei vagyunk, akik nem hagyják magukat kicsinálni.
A freilichen Hanike, Szép Hanukát!
Hegedűs Saul
———
Hanukához kapcsolódó korábbi cikkeink:
