Vájésév - וישב

Hetiszakaszunk első versében (37:1) ez áll:

„És Jákob lakott atyja tartózkodásának, Kánaán országában”. 

Alant közöljük Chájim Slomo Moskovits rabbi, a tokaji Bész Din (rabbinikus bíróság) vezetőjének a Gé Chizájojn גיא חזיון című könyvében írt szavait. A rabbi 5696/1936-ban hunyt el.

A midrás (84:1) így ír:

„És Jákob lakott” – így van írva: „Gyülekezeted megment téged, amikor segítségért kiáltasz” (Ézsaiás 57:13). Imígy tanuljuk: saját és fiai gyülekezete mentette meg Jákovot Ézsautól.

Chájim Szojfer rabbi a Divré Sááré Chájim című könyvében azt írja, hogy amit e midrás sugallni kíván, az az, hogy a Jiszroél * közepette megjelenő egység mentette meg őket ellenségeik kezétől. Eszter azt mondta: „Menj, és gyűjtsd össze minden zsidót” (Eszter könyve 4:16), Jákov pedig ekként utasított: „Gyülekezzetek (...) Jákov fiai” (1Mózes 49:2). Bölcseink a Tánchumá midrás gyűjteményben (Nicávim 1) azt mondják, hogy ha valaki megragad egy köteg nádat, azt nem fogja tudni egy csapással eltörni. Viszont, a nádakat egyenként kézbe véve, akár egy csecsemő is eltörheti azokat – olvassuk a Divré Sááré Chájim című könyvben.

Majd Moskovits rabbi úgy folytatja, hogy ez a midrás olyan módon is magyarázható, ahogyan azt Ézsaiás könyvében (26:20) találhatjuk: „Rejtőzz el egy rövid pillanatra”. Nevezetesen, hogy Jákov elrejtette gazdagságát, vagyis nem mutatta magát tehetősnek, sokkal inkább nincstelen nyomorgónak.

Miként az Imré És könyv írja Bölcseink szavait alapul véve, hogy „A szegénység olyan jól áll a zsidó népnek, mint a vörös kantár [barza] a fehér lónak”. ** A kantár ugyanis csak abban az esetben ékíti a lovat, ha az a szabad ég alatt van, akkor nem, amikor az istállóban áll. Ugyanígy a szegénység is jó a zsidó népnek, amikor közösségi térben jelenik meg, és példának okáért dölyf és hencegés nélkül visel szerény ruházatot, hogy ne keltse fel a környező népek irigységét és gyűlöletét. Ám az otthonaikban a szegénység, a nyomorúság már nem tesz jót a zsidó népnek, éppen ellenkezőleg, ott minden jót megérdemelnek – szól az Imré És megállapítása.

Így ehelyütt is kijelenthetjük – folytatja Moskovits rabbi –, hogy Jákov és fiai összegyűlése azt jelenti, hogy szerényen viselkedtek és elrejtették gazdagságukat a világ elől, ami segített abban, hogy Ézsau gyűlölete alábbhagyjon, és ez volt az, ami megmentette őket.

A múlt heti magyarázathoz hasonlóan ezúttal is láthatjuk, mennyire fontos a száműzetés régen meghonosodott, eredeti módszerét követni, nem hivalkodni a gazdagsággal, és természetesen nem keveredni politikusokkal stb., nemhogy nyíltan eretnekekkel. Ismét fontos hangsúlyozzuk, hogy az az új szokás, amikor hanukai menórákat gyújtanak az utcákon, amelyet valószínűleg a keresztény faállítás szokása ihletett, ellentétben áll a bevett, több évszázados zsidó tradícióval, amelyet elődeinktől és rabbijainktól örököltünk nemzedékeken keresztül, és amelyet a Mindenható segítségével örökké folytatni is fogunk!

——-

* Természetesen csak azok érdemlik meg ezt a nevet, akik a zsidó hit minden alapvetését elfogadják.

** Smuél mondta, és egyesek szerint Rav Jojszéf: Ez magyarázza azt a népi mondást, amelyet az emberek hangoztatnak: „A szegénység olyan jól áll a zsidó népnek, mint a vörös kantár [barza] a fehér lónak”. Ahogy a vörös kantár kiemeli a ló fehér színét, úgy a szegénység kihívása kiemeli a zsidó nép tisztaságát. (Chágigá 9b)