Kojrách - קרח

Bevezetés: „Váljatok külön ettől a közösségtől!”

Az egyik legnagyobb fény, aki személyesen világította be Magyarország földjét az elmúlt századokban, az igazságos, áldott emlékű Slojmó Zálmán Ullman rabbi volt, Makó főrabbija és a helyi rabbinikus bíróság elnöke (Áv Bész Din) (elhunyt 5623/1863-ban). Ullman rabbit széles körben a magyar zsidóság egyik kiemelkedő háláchikus tekintélyeként és vezetőjeként ismerték el.

5604-ben (1844-ben) reform „rabbik” gyűlést hívtak össze a németországi Braunschweig városában azzal a szándékkal, hogy radikális „reformokat” vezessenek be mind a zsidó törvénykezésbe, mind az imarendbe, illetve azzal a kifejezett céllal, hogy eltöröljék a Jiszroél és a többi nemzet közötti szent különbséget. A súlyos botrányra válaszul a Pekam (Amszterdami Tisztviselők és Ügyintézők Szervezete) vezetése * sürgős levélben kereste meg a kor vezető Tóra-tudósait. A megkeresésre küldött válaszokat később ki is adták egy történelmi jelentőségű gyűjteményes kötetben, Tojrász HáKnáojsz תורת הקנאות címen. Ullman rabbi heves és kompromisszumot nem ismerő tiltakozó levelét 31. levél címmel tettek közzé a kiadványban, majd később saját responsum-gyűjteményébe, a Su”t Jeriojsz Slojmojba שו”ת יריעות שלמה is bekerült.

Tojrász HáKnáojsz - תורת הקנאות

Levelében a rabbi következetesen leleplezte a kongresszus résztvevőinek gonoszságát és rendeleteik tökéletes megalapozatlanságát, illetve a mögöttük meghúzódó sanda szándékokat. Ezekre éles hangon úgy hivatkozott, mintha csak „ a Szóbeli Tórát tagadó Kojrách és gyülekezetének gondolatai szökkentek volna szárba általuk”, egyúttal felszólította Jiszroél házának egészét, hogy teljesítse a bibliai parancsot: „Váljatok külön ettől a közösségtől” – pontosan azt a verset idézve (4Mózes 16:21), amelyet a hetiszakaszunkban Kojráchra és követőire vonatkoztatva olvashatunk (innen a közvetlen kapcsolat a pársánkkal). Érdemes megjegyezni, hogy a rabbi a levelet ragyogó érzékkel szőtte bibliai versekből és rabbinikus idiómákból egésszé, és a jelen fordítás igyekszik a lehető leghűségesebben, szó szerint követni az eredeti szöveget.

A levél tartalma az alábbiakban következik.

---

Az Ég segítségével!

Virágozzon, mint a libanoni cédrus, ez a két arany vezeték, a Tóra oszlopai stb. Íme, ők az elismert emberek, a kézművesek és a kovácsok, magasztosság és áhítat birtokosai; jelesül az igaz rabbi, az ősi bölcsességgel telt edény, a gazdag mester, tanítónk és rabbink, Cvi Hirsch Lehren, ragyogjon a fénye, és közvetlen társa, tanítónk és rabbink, Élijó Ávrohom Ferenc, ragyogjon a fénye! Nyugodjék rajtuk az Örökkévaló kedvessége; őrizze az indulásukat és az érkezésüket mostantól mindörökké, ámen!

Világos levelének jóleső ragyogása – a tiszta szívéből fakadó szavak, melyeket hesván hónapban nyomtattak ki és segítettek napvilágra – biztonságban eljutott hozzám. Alig két-három oldalt olvastam belőle, álltamban máris remegni kezdtem, és borzongás fogott el, a hatalmas botrányt látva, melyet sok bűnünk okozott Jákojv gyülekezetében.

Ugyanis hamis tanúk emelkedtek fel és a hazugság lehelete hagyta el szájukat – egy olyan nemzedék tagjai, amely bűnt követ el saját lelke ellen. A lázadás, makacsság és követelőzés bűnével, I-ten ments, súlyos parancsolatokat rombolnak le és szüntetnek meg, miközben kitépték a csemetéket. A Szóbeli Tórát tagadó Kojrách és gyülekezetének gondolatai termőtalajra találtak bennük és bekebelezték szellemüket, bevésődtek aljas lelkükbe. Braunschweig városában tartott gyűlésük során a csőcselék vágyakozni kezdett arra, hogy lerombolja és elpusztítsa az örökkévaló szolgálatában, Jiszroél fiai körében felcsendülő csodálatos imákat, és eltörölje a szent szokásokat, amelyek több évszázadon keresztül a szentség hegyein nyugodtak.

Kinyújtották kezüket, hogy eltöröljék a Kol Nidréelmondását Kippur böjtnapjának éjszakáján, amely a toszafisták ideje óta széles körben elterjed Jiszroél határain belül. Akképpen szenteskedtek saját tisztátalanságukat leplezendő, hogy állításuk szerint a tömegek hite szerint a Kol Nidré mondása érvényteleníti az esküket ember és embertársa között – nem tudják, nem is értik, és az elméjük ostoba. Mert vajon a Kol Nidré kizárólag ennek a félelmetes és szent napnak az éjszakájára vonatkozik? Hiszen az eskük érvénytelenítésére nap mint nap törekszenek, és mindig is gyakorolták! Még olyasvalaki is, aki éppen csak megkezdte tanulmányait, képes belátni, hogy az eskük érvénytelenítése csupán arra szolgál, hogy könnyebbé tegye saját maga számára azon esküjének súlyát, amelyet ajkaival kötött önmaga és Teremtője között, nem pedig emberek egymás közt. Lásd ez ügyben a Turt. 

Emeld fel a szemed, és távolítsd el a kőszívet a testedből; emlékezz a régi időkre, az előttünk élő nemzedékekre, atyáinkra, akiknek a vállát a száműzetés igája nyomta, és sok volt a baj, ami őket érte a fennmaradás és a megélhetés tekintetében! Ennek ellenére imáikat, beleértve a Kol Nidrét is, kívánatos szándékkal mondták. Mindazonáltal rendkívül óvatosak voltak az esküvel kapcsolatos ügyekben; az eskütétellel kapcsolatos bűnöket kellő súllyal vették számításba, inkább eldobtak volna maguktól bármely nagy vagyont, mintsem hamisan esküdjenek, I-ten ments. Nem így áll ez az új szektával, a tudás és a hit alapjainak rombolóival, akik becsületüket és lelküket cserélik el olyasmiért, ami nem hoz hasznot. Napjaikat különféle örömök iránti vágyakozásra pazarolják, és nem hisznek a lélek örökkévalóságában. A fogadalom bűne könnyű a szemükben, és ostoba állításokat fűznek a fogadalmak érvénytelenítéséhez. Hibás és romlott érvelésük alapja és lényege az, hogy gyűlöletük tűzként ég a fogadalmak érvénytelenítésére vonatkozó parancsolat ellen, amely parancsolat szóban adatott át Mózesnek (Szóbeli Tóra) a Szináj-hegyen, amint azt a Chágigó traktátus elmagyarázza.

Viszont azokhoz a hitrombolókhoz kiáltok! Meddig, ti ostobák, fogjátok szeretni az ostobaságot? És ti, együgyűek, mikor lesztek bölcsek? Nem tudtátok, nem hallottátok, hogy minden egyes nemzedékben lázadó gyermekek kelnek fel ellenünk a saját népünkből, akik a magasztost és a szentet értéktelennek tartják, és el akarják választani Jiszroél gyülekezetét a hittől ruhájuk szegélyének piszkosságával (Jeremiás siralmai 1:9 alapján), hogy megtagadják a Szóbeli Tórát? Nézzétek meg, mi lett velük – nincs róluk emlék; ők és gondolataik meddőnek bizonyultak, és örökre elvésztek! Jiszroél háza és szent Tóránk viszont mindörökké állni fog; Jiszroélt a Teremtő örök üdvösséggel menti meg, és a Tóra nem távozik el szánktól és gyermekeink szájából sohasem, az örökkévalóságig.

Gúnyolódók! Meddig akarnak még gúnyolódni? Az előttük nyitva álló eretnek irományok szemétdombjait ölelik magukhoz, minden asztaluk tele van velük, míg csak nem marad hely bármi egyéb számára. Bennük gyönyörködnek, ezekből nyernek erőt. Csakhogy azon a sugárúton, amely I-ten Házához vezet – ami nem más, mint a Talmud tengerének bölcsessége és szentsége, a Szóbeli Tóra törvényeinek a korpusza, ami a Szináj-hegyen adatott át Mózes számára –, sosem jártak, lépteikkel nem mérték fel. Annak ösvényeit nem ismerték; a babilóniai Talmud édességét és kellemes ízét sosem kóstolták meg, nem fáradoztak érte, nem találták meg. Ezért a tiszta és szent Írott Tóra a szemükben olyan, mint egy lezárt könyv szavai. Lelkük megveti az Örökkévaló valamennyi parancsolatát és törvényét; lenéznek minden feddést. Gonoszul és gúnyosan beszélnek; szájukat az Ég ellen fordítják, nyelvük a földet járja. Az Örökkévaló keze munkáját dicsérő ültetvények legjavát – a szigorú parancsolatokat – kivágják. Szétszabdalják az ünnepeket, a Sábboszt, a Teremtő szolgálatát – az imákat és könyörgéseket, amelyeket a Szent Szellem a Nagy Gyülekezet Férfiai (Ánséj Kneszesz HáG’dojló) rendeletein keresztül megalapozott – könyörtelenül lesújtva kivágják, és bármi is jusson a szennyezett eszükbe, ellehetetlenítik.

Térjetek vissza, térjetek vissza gonosz útjaitokról! Vessétek a hátatok mögé az eretnekség és hitetlenség könyveit, hagyjátok, hogy lelketek gyönyörködjön a Szóbeli Tóra gazdagságában; nézzétek az útjait, és legyetek bölcsek, kóstoljatok bele, és lássátok, milyen jó is az! A benne foglalt fény által visszatérhettek a jó útra, rátaláltok az istenfélelemre, és nagy örömmel és élvezettel fogjátok megtartani a Szombatokat, valamint az ünnepeket, hiánytalanul.

Íme, bánatom örömmel keveredik, látva, hogy Jiszroél nem özvegyült meg, hála az Örökkévalónak, a világ Teremtőjének! Tiszteletreméltó, Magasztos Kiválóság, felövezte magát erővel, hogy szembeszálljon ezzel az új szektával, a hit rombolóival. Legyenek karjai erősek, hogy képes legyen nyilvánosságra hozni ezeknek a szégyenét és a gyalázatukat, mert I-ten elutasította őket; szégyelljék magukat az arrogánsok, ugyanis mesterkedéseik hazugságon alapulnak! És kérem Tiszteletreméltó Felségedet: ne gyengüljön meg, ne féljen, és ne rettegjen! Legyen erős és bátor, és az Örökkévaló örökké önnel lesz, az igazság pedig kihajt a földből!

Minden tudás és megértés birtokosára, aki magában hordozza az Örökkévaló félelmének illatát, és aki a szentségben gyökerezik, nagy kötelesség hárul, hogy nyilvánosan kimondja ezeket a szavakat:

„Jiszroél egész gyülekezete, közel s távol! Váljatok külön ettől a közösségtől, amely Braunschweig városában gyűlt össze, és hiábavaló, csalóka látomásokkal javasolta a szent szokásokat megsemmisíteni, melyek alapjai a Tóra drágaköveire és az istenfélelemre épülnek. Gyűlöletük maradéktalan gyűlölet; egyetlen vágyuk az, hogy Jiszroél fiait eltérítsék az Örökkévaló parancsolataitól és a szent Tórájától, illetve, hogy azok megtagadják a Szóbeli Tórát. Ne egyezzetek bele, és ne hallgassatok rájuk; fordítsátok el arcotokat tőlük, ne hallgassatok a hangjukra, mert el akarnak téríteni benneteket az Örökkévalótól!”

Mert a Talmudban kifejezetten kifejtik, miként a háláchikus döntéshozók is (továbbá lásd Jojre Déó, 159:7): Aki dacosan fellép a Szóbeli Tóra ellen, és nem hisz bölcseink szavaiban, annak nincs része és öröksége abban, amit Jiszroélnek neveznek. Mondani sem kell, hogy tilos tőle tanulni, de ő még a minjonba (tíz férfi közössége) sem számítható bele, amint azt a Pri Tojár című könyvben is kifejtik, tanulmányozzátok át alaposan. Az azokra vonatkozó törvény, akik rosszindulatú daccal cselekszenek, olyan, mint azoké, akik teljesen elhagyták a vallást.

Szent Tóránk törvénye kötelez minket, hogy mindenkor keressük minden minket körülvevő nép, amelynek az árnyékában élünk, békéjét és jólétét, és imádkozzunk értük. Hiszen testvéri népek vagyunk, egy Teremtő teremtett mindannyiunkat, továbbá valamennyien hisznek a lélek örökkévalóságában, miként minden testvérünk, és ők is a hit emberei. Nem ez a helyzet azonban a hitrombolók új szektájával; minden viselkedési módjuk és cselekedetük tanúsítja és elárulja, hogy nincs bennük hit, és számukra egy állat halála és egy ember halála egy és ugyanaz.

Ha így van, akkor, szeretett testvéreim, Jiszroél fiai, Jákojv büszkeségei, akiket az Örökkévaló örökké a szeretetében részesít, Aki nekünk adta Mózes Tórájának örökségét – mind az Írottat, mind a Szóbeli Tórát, amelyben Egy Pásztor részesített bennünket –, Ő a Mennyei Atyánk adta nekünk, és azok a mi kezünkben egyesülnek! Távolítsátok el azok hangját, akik káromolnak és gúnyolódnak; ne hallgassatok hiábavaló beszámolóikra, ne hallgassatok a szavak sokaságában megnyilvánuló ostobaságuk hangjára! A hangok elhallgatnak majd, és hamisságuk és hazugságaik nem ömlenek többé a földre.

Szemem az Égre emelem, az Irgalmas Atyához: metélje körül mindazok szívének makacsságát, akik gonoszságot terveznek! Bármit főzzenek is ki, hiúsuljon és szakadjon meg! Törje meg Ő a szavaikat, és szórja szét őket, mint a port; bűnük legyen a víz színére vetve! Az igazság álljon fenn nemzedékről nemzedékre, a Tóra szava és az istenfélelem soha ne távozzanak, vagy távolíttassanak el Jiszroél fiainak szívéből! Érdemesüljünk arra, hogy meglássuk igaz Messiásunk eljövetelét és a Szent Templom felépültét dicsőségben és szépségben, bár siettetné ennek megtörténtét, ámen, legyen ez az Ő akarata!

Ezek a szolga szavai az Örökkévaló szolgáihoz és azokhoz, akik Őt keresik, Makón, pénteken, a pársász Boj szent Sáboszának előestéjén, 5605-ben (1845).

A szerény Slojmó Zálmán Ullman, aki a makói szent gyülekezetben szolgál, I-ten óvja azt, ámen.

---

Zárószó

Legyen az Örökkévaló akarata, hogy érdemesüljünk arra, hogy hűségesen tudjuk járni I-ten útját, és soha ne térjünk el attól, ami ellentétes az áldott Akaratával, amint azt a Tóra előírja, és a szent nemzedékek láncolata által ránk hagyományozódott: „Indulj el a nyájam nyomán, és legeltesd a kecskegidáid a pásztorok tanyáinál” (Énekek éneke 1:8).

* A Pekam (פקוא"ם; Amszterdami Tisztviselők és Ügyintézők Szervezete) egy amszterdami székhelyű ortodox szervezet volt, amelyet 1809-ben alapítottak a Szentföldön élő hagyományos régi jisuv támogatására, központosított adománygyűjtés és adminisztráció révén. A Cvi Hirsch Lehren vezetése alatt a szervezet a hagyományos Tórához hű élet megőrzésére törekedett Erec Jiszroélben, határozottan ellenezte a világi oktatást („hászkálá”) és az idegen nyelven történő tanítást, valamint aktívan támogatta az ortodox ellenállást a reformmozgalmakkal és a hászkálá terjedésével szemben a 19. századi Európában.

"הבדלו מתוך העדה הרעה הזאת"

אחד מהמאורות הגדולים שזרחו באדמת אונגארן במאות השנים האחרונות היה רבי שלמה זלמן אוללמאנן זצ"ל אב"ד מאקאווא (נפטר י"א טבת תרכ"ג) הרב אולמאן היה ידוע כאחד מגדולי הפוסקים וגדולי רבני אונגארן.

בשנת תר"ד (1844) התאספו ראבייס רעפארמער בעיר ברוינשווייג שבגרמניא, כדי לערוך "תקונים" בהלכה וסדר התפילה, ולהסיר ההבדלה בין ישראל לעמים. ראשי הפקוא"מ [לשכת פקידים ואמרכלים של אמסטערדאם] שלחו מכתבים דחופים לגדולי הדור אודות השערורי' הנורא, והדפיסו את מכתבי תשובותיהם בקונטרס בשם 'תורת הקנאות'. הרב אולמאן כתב אף הוא מכתב חריף, שנדפס בספר תורת הקנאות מכתב ל"א, וכן בספרו שו"ת יריעות שלמה סימן י"ד.

במכתב מסביר הרב את רשעותם של באי האסיפה ושקרותם של החלטותיהם, הוא כותב עליהם שהם "שורש פורה מחשבת קרח ועדתו, אשר כפרו בתורה שבעל פה", וקורא לכלל ישראל לקיים "הבדלו מתוך העדה הרעה הזאת", פסוק שנאמר בפרשתנו אודות קורח ועדתו. (מכאן ההקשר לפרשתנו). יצויין כי המכתב בנוי כולו מפסוקים ומאמרי חז"ל, והתרגום משתדל להיות נאמן למקור מלה מלה כמדת האפשר.

והרי לשון המכתב:

ב"ה,

כארז בלבנון ישגה, הני שני צנתרי דדהבא, עמודי תורה וכו', הלא הם אנשי שם החרש והמסגר, גובה להם ויראה להם, הרב הצדיק צנא מלא עתיק הגביר מו"ה צבי הירש לעהרן נר"ו, ואחוזת מרעהו מו"ה אליהו אברהם פערענץ נר"ו, יהי נועם ד' עליהם, ישמור צאתם ובואם מעתה ועד עולם, אמן:

הוד נעימת מכתבכם הבהיר, דברים היוצאים מלבכם הטהור, ונדפס בחודש מרחשון ויצא לאור, הגיעני לנכון. בקראי בו שנים ושלש דלתות, עמדתי מרעיד ואחזתני פלצות, בראותי שערוריה גדולה, בעונותינו הרבים, בתוך קהלת יעקב, כי קמו עדי שקר ויפיחו כזבים, תרבות אנשים חטאים בנפשותם חטאת קסם מרי ואון הפצר להשחית ולבטל ח"ו מצות חמורות, וקצצו בנטיעות, שורש פורה מחשבת קרח ועדתו - אשר כפרו בתורה שבעל פה - נבלעה ברוחם ונחרתה בנפשם המשוקצה. אספו אסיפה בעיר ברוינשווייג, והאספסוף התאוו תאוה להערות ולהרס תפלות נוראות בעבודת ה' בתוך בני ישראל, ולבטל מנהגי קודש אשר נתיסדו על הררי קודש זה כמה מאות שנים.

שלחו יד לבטל אמירת כל נדרי בליל יום צום כיפור, אשר נתפשט בגבולי ישראל בזמן בעלי תוספות, התקדשו בטומאתם באמרם, המון עולם חשבו שאמירת כל נדרי מפיר שבועה שבין אדם לחבירו - לא ידעו ולא יבינו ודעתם יסכל: וכי כל נדרי נוהג רק בליל יום נורא וקדוש הלא הפרת נדרים יום יום ידרשון ונוהג בכל עת, ובר בי רב דחד יומא ידע בשכלו כי הפרת נדרים אך להקל מעליו נדר אשר יבטא בשפתיו בינו לקונו, לא בין אדם לחבירו. ועיין בטור.

שאו עיניכם ותסירו לב האבן מבשרכם, תזכרו ימים מקדם, דורות שלפנינו, אבותינו אשר היה עול גלות על שכמם, ורבו תלאות אשר מצאו על מחיה וכלכלה, ותפלותיהם ותפלת כל נדרי בכלל היה בכוונה רצויה, ובכל זאת היו נזהרין מאוד בעניני שבועות, החמירו להו עון שבועה, כי השליכו מנגדם רכוש רב ולא נשבעו למרמה ח"ו. לא כן כת חדשה מחריבי דעת יסודי דת, אשר ימירו כבודם ונשמתם בלא יועיל, יבלו ימיהם בחמדת הנאות שונות ולא יאמינו בהשארת הנפש, קל בעיניהם עון השבועה, ותלו בוקי סריקי בהפרת נדרים, ושורש טעמם הפגום וסרוח ועיקר הוא באשר בוערת שנאתם על מצות הפרת נדרים, שהיא מצוה אחת שנאמרה למשה מסיני בעל פה, כמבואר במסכת חגיגה.

אך אל אותם מהרסי דת אקרא! עד מתי פתאים תאהבו פתי וכסילים מתי תשכילו. הלא ידעתם אם לא שמעתם כי בכל דור ודור עומדים עלינו מבני עמנו בני נעות המרדות, מי מלא ימצו למו להפר כנסת ישראל מאמונה, וטומאתם בשוליהם לכפור בתורה שבעל פה? תחזו מה עלתה בהם - אין זכרון להם, ערירים היו והם ועשתנותיהם נאבדו עדי אובד - ובית ישראל ותורתנו הקדושה תכון לעד, ישראל נושע בד' תשועת עולמים, ותורה לא תמוש מפינו ומזרעינו עד עולם לנצח.

לצים! עד מתי לצון חמדו להם, חבקו אשפתות  ספרי מינות פתוחים לפניהם וכל שלחנות מלאו מהם בלי מקום, בהם ישעשעו ובהם יתאוששו, אך במסלה העולה דרך בית אל - היא חכמת וקדושת ים התלמוד הן הן גופי הלכות תורה שבעל פה הנאמרה למשה בהר סיני - לא דרכו ולא מדדו בשעלם, נתיבותיו לא ידעו, מתק ונועם תלמוד בבלי לא טעמו, לא יגעו ולא מצאו, ולכן תורה שבכתב הטהורה והקדושה בעיניהם כדברי ספר החתום, וכל מצות ד' וחקותיו נפשם בחלה בם, נאצו כל תוכחה, ימיקו וידברו ברע, שתו בשמים פיהם ולשונם תהלך בארץ, נצר מטעי מעשי ד' מצות חמורות יקצצו, חגים ינקפו, שבתות יקטופו, עבודת ד' תפלות ובקשות אשר נתיסדו ברוח הקודש מפי אנשי כנסת הגדולה במערצה יסעפו, וכל אשר יעלה על רוחם המגועל יפסלו.

שובו שובו מדרכיכם הרעים! השליכו אחרי גיו ספרי מינות ואפיקורסות, תתענג בדשן נפשכם בתורה שבעל פה, ראו דרכיה וחכמו, טעמו וראו כי טובה היא, מאור שבה תחזרו למוטב ויראת אלקים תמצאו, והשבתות וימים טובים תשמרו ברב ענג ונחת, בלי מגרעת.

הן ערבה לי שמחה בתוגה, בראותי כי לא אלמן ישראל, תודה לה' בורא עולם, וכבוד רום מעלתם התאזרו חיל להתייצב נגד הכת החדשה מהרסי הדת, יפוזו זרועי ידיכם לפרסם קלונם ובשתם כי אלקים מאסם, יבושו זדים כי שקר תרמיתם. ובבקשה מהוד רום מעלתכם, אל תתרפו אל תפחדו ואל תיראו, חזקו ואמצו וד' יהיה עמכם לנצח ואמת מארץ תצמח.

וחיוב גדול מוטל על כל בן דעת ונבון לחש אשר הריח ביראת ד' וזרע קדש מצבתו, לאמר בפומבי כדברים האלה: כל עדת ישראל הקרובים והרחוקים! הבדלו מתוך העדה הרעה הזאת אשר התאספו בעיר ברוינשווייג, ויעצו במשאות שוא ומדוחים להרוס מנהגים הקדושים אשר יסודתם על אבני נזר התורה והיראה, ותכלית שנאה שנאתם, כל תשוקתם להדיח בני ישראל ממצות ד' ותורתו הקדושה ולכפור בתורה שבעל פה. אל תאבו ואל תשמעו להם, הסתירו פנים מהם מלשמוע לקולם, כי בקשו להדיחכם מעל ה'.

ובפירוש מבואר בש"ס ופוסקים (ועיין ביו"ד סימן קנ"ט סעיף ז') הפוקר בתורה שבעל פה ואינו מאמין לדברי רבותינו אין לו חלק ונחלה לקרותו ישראל לא מבעי שאסור להתלמד ממנו אף אינו ראוי לצרפו לעשרה כמבואר שם בפרי תואר עיי"ש היטב ..הנך (הללו) (אלו) שעושים בשאט נפש דינם כיצאה חוץ לדת.

כל העמים אשר בסביבותינו ואנחנו יושבים בצלם מחוייבים אנחנו על פי דת תורתינו הקדושה לדרוש שלומם וטובתם כל הימים ולהתפלל בעדם כי אנשים אחים אנחנו, בורא אחד לכולנו, כולם מאמינים בהשארת הנפש ככל אחינו ואנשי אמנה הם; לא כן הכת החדשה מהרסי הדת כל תהלוכותיהם ומעשיהם יעידון ויגידון כי אין אמונה בהם, ומות בהמה ומות אדם אחד להן.

אם כן איפוא אהובי אחיי בני ישראל! גאון יעקב אשר אהב ד' סלה, ונתן לנו במורשה תורת משה, הן בכתב והן בעל פה מרועה אחד נתנו, אבינו שבשמים נתנם לנו והיו לאחדים בידינו! הרחק תרחיקו קול מחרפים ומגדפים, לא תשמעו שמע שוא, אל תקשיבו לקול כסלם ברוב דברים; הקולות יחדלון והשקר והכזב לא נתך ארצה.

עיני לשמיא נטלת אל אב הרחמים, המול ימול מחשבת ערלת לב חורשי און, כל אשר יזמו לעשות בצר יבצר, דבריהם כאפר יפזר, על פני המים חטאתם יזר, והאמת תכון לדור דור, ודבר התורה והיראה מלב בני ישראל לא יזח ולא יסור. ונזכה לראות ביאת משיח צדקינו ובנין ביהמ"ק בהוד והדר, מהר ימהר בהגיע תור, אמן כן יהי רצון.

הכ"ד עבד לעבדי ד' ודורשיו, מאקא (מאקאווא), יום ו', ערב שבת קודש פרשת בא, תר"ה לפ"ק

הק' שלמה זלמן אוללמאנן

חונה בק"ק מאקא יע"א

עד כאן המכתב

יהי רצון שנזכה ללכת בדרך ה', ולא לסטות אחר שום דבר שהוא נגד רצונו יתברך שמו ככתוב בתורה וכמקובל לנו ממסורת הדורות - צאי לך בעקבי הצאן ורעי את גדיותיך על משכנות הרועים