Ki Szécé - כִּי תֵצֵא

Chánina Ávrohom Leitner rabbi (5690-5768 / 1930-2008) Nagyváradon született. A háborút túlélve Jeruzsálembe érkezett, ahol Joszéf Cvi Dusinszky rabbi egyik kedvelt tanítványa lett. Leitner rabbi emellett Joél Teitelbaum rabbi (Szatmárnémeti), Simon Jiszroél Posen rabbi (Sopron) és Hillél Lichtenstein rabbi (Kraszna) tanítványa is volt.

Az Egyesült Államokban kötött házassága után Montevideo (Uruguay) ortodox rabbija lett, majd Williamsburgba költözött (Brooklyn, New York), ahol a Binján Dovid jesivát és gyülekezetet vezette, valamint a háredi zsidóság egyik legtekintélyesebb rabbinikus döntéshozójaként tisztelték.

Alant közöljük egy levelét, amelyet az un. „hitehagyottak áldása” (birkász háminim) elmondásának fontosságáról és jelentőségéről írt, amelyet meggyőződése szerint komoly odaadással és őszinte szándékkal szükséges végrehajtani. A levélben idézi és tárgyalja Rásinak az e heti pársával kapcsolatos szavait, miszerint „azok, akik másokat bűnre késztetnek, rosszabbak azoknál, akik gyilkolnak”. A levél a Binján Ávrohom című könyv 227. oldalán található.

Így kezdődik:

Ébresztő felhívás a hitetlenekre vonatkozó áldás odaadással történő elmondására!

Ezek a Rámbám (Maimonidész) szent szavai:

„Rábban Gámliél idején a zsidók között megnőtt az eretnekek száma, akik elnyomták a többi zsidót és arra csábították őket, hogy forduljanak el I-tentől.

Mivel Rábban Gámliél látta, hogy ez fontosabb minden más szükségletnél, a rabbinikus bíróságával együtt megszerkesztett egy áldást, amelyben I-tent arra kérik, hogy pusztítsa el az eretnekeket. Ezt beillesztette a Smoné Eszrébe, hogy mindenki elmondhassa.” (Misné Tojró, Imádság és papi áldás, 2:1)

Ismert, hogy Maimonidész szent nyelve nagyon gazdaságos és mértéktartó. Nem véletlenül mondta nekünk, hogy az eretnekek megsemmisítése minden emberi szükségletnél fontosabb, sokkal inkább azért, hogy felébressze a szívünket, hogy imádkozzunk a hitetlenek megsemmisítéséért, még intenzívebben, mint amikor olyasvalaki imádkozik, akinek beteg van a családjában, éppen ezért biztosan teljes szívéből könyörög, amikor a „Refaénu” („gyógyíts meg minket”) áldást mondja az ő felépüléséért, hasonlóképpen, mint valaki, akinek nincs megélhetése, a „Baréch aléjnu” áldással könyörög („áldj meg minket”, a Smoné Eszré áldása, amelyben anyagi biztonságot kérünk).

Ennél is jóval inkább kell mindenkinek teljes szívéből könyörögnie, hogy „minden eretnek egyszerre elpusztuljon”, különösen a mi nemzedékünkben, amikor a sok bűnünk miatt megalapították az eretnekek királyságát, amely remélhetőleg hamarosan meg lesz semmisítve, és amely már több mint ötven éve létezik a számtalan bűnünk miatt. Mindebben borzasztó és elviselhetetlen istenkáromlás rejlik. Ők okozták és továbbra is okozzák, hogy zsidó testvéreink milliói bűnöket kövessenek el, cselekedetekben és még inkább eretnek gondolataikkal, I-ten óvjon minket!

Több bajt okoztak nekünk, mint az ismert nemzet tagjai (a náci Németország), legyen nevük kitörölve, a mi nemzedékünkben az őrjöngés és a nagy mészárlás napjaiban, mert azok, akik másokat bűnre késztetnek, rosszabbak azoknál, akik gyilkolnak. A ránk zúduló bajokban volt valami, ami közelebb hozta a közelgő megváltást, míg a hitetlenek és rendszerük távol tartja azt, ahogy szent rabbik, a VáJoél Mojse áldott emlékű szerzője szokta mondani. A gondolat a könyveiben is szerepel, hogy ha nem lett volna a hitetlenek rendszere, legyen nevük kitörölve, és különösen, ha nem lettek volna olyanok, akik betartják a gyakorlati parancsolatokat, amelyek a rezsim természetéből következnek, akkor a teljes megváltás már elérkezett volna.

Ez a Midrás Rábbó magyarázata (4Mózes 25:17) a pársász Pinchasz következő verse kapcsán: „Szorongassátok a midjánitákat, hogy megverjétek őket” – Miért? „Mert ők támadtak rátok”. Ebből vezetik le bölcseink azt az alapelvet, hogy „aki meg akar ölni téged, azt öld meg te előbb”. Rabbi Simon így válaszolja meg saját kérdését: Mi az alapja annak, hogy aki bűnre készteti az embert, rosszabb, mint aki megöli őt? Az, hogy aki megöl valakit, az ebben a világban öli meg, de áldozatának része lehet az Eljövendő Világból, ám aki bűnre készteti, az ebben a világban és az Eljövendő Világban is megöli őt. Két nemzet karddal fogadta Jiszroélt, kettő pedig bűnnel. Az egyiptomiak és az edomiták kivont karddal várták őket – „Az ellenség azt mondta: „Üldözöm, elérem (...) kirántom kardom” (2Mózes 15:9); „De Edom azt mondta neki: Nem fogsz átvonulni rajtam, különben fegyverrel megyek vissza ki ellened” (4Mózes 20:18). Kettő pedig vétkezésre csábítással, az ammoniták és a moábiták. Azokkal kapcsolatban, akik karddal fogadták őket, a Tóra így fogalmaz: „Ne utáld az edomitát (...) ne utáld az Egyiptomit” (5Mózes 23:8). Azok esetében azonban, akik Jiszroélt bűnre kívánták csábítani, így int: „Ne jusson be ammonita és moábita az Örökkévaló gyülekezetébe; tizedik nemzedéke se jusson (...) mindörökké” (5Mózes 23:4). Eddig tart a midrás kifejtése.

Ha megértjük a midrás okfejtésétt, láthatjuk, hogy ez pontosan megegyezik a mi szavainkkal. Rási az aktuális pársánk, a Ki Szécé (23:9) kapcsán írja mindezt a Szifri (háláchikus midrás) nevében.

Joél Teitelbaum rabbi Divré Joél című könyvében találjuk meg azt az elképzelést, hogy a cionisták több kárt okoznak nekünk, mint azok a nemzetek, amelyek fizikailag igyekeznek megsemmisíteni minket, I-ten óvjon minket, ahogy ott írva van (Divré Joél: Vájislách, 181. oldal): „ha a nemzetek megnyerik a háborút, az veszélyt jelent testvéreinkre, Jiszroél fiaira, akik ott élnek a Szentföldön. De ha I-ten ments, az eretnekek nyernek, akkor a veszély még nagyobb. Emellett ez a lélek számára is fenyegetést jelent, hiszen az eretnekek hírneve megnő, mivel „kísértik az Istent, mégis megmenekülnek” *, és ez rosszabb, mint a testre leselkedő veszély, ahogy bölcseink mondják: „aki bűnre készteti az embert, rosszabb, mint aki megöli őt”.

Ezek a gondolatok a Vájislách 5717/1956 hetiszakasz szombatján hangzottak el, a cionisták arabok elleni háborújának idején, és hála I-tennek, én is ott lehettem, így hallhattam e szent szavakat, amint lángoló tűzként törnek elő (Teitelbaum rabbi szájából). Ugyanezt az elképzelést írta le Simon Jiszroél Posen rabbi Sopronból is a Tojrász Álef (4. rész, 27. levél) című könyvében, a cionisták és az arabok közötti, 5727/1967-ben zajló háborúról, ahol ő is idézi a midrás fent említett szavait.

Aki pedig ezt (mármint, hogy a cionisták rosszabbak stb.) kétségbe vonja, vagy furcsának találja, azzal kapcsolatban meg kell győződni arról, hogy teljes-e a hitében. Ezért amikor meszáder kiddusin vagyok (esküvőt vezetek), rendszerint felhívom arra a figyelmet, hogy az erre kijelölt tanúknak olyanoknak kell lenniük, akik számára ezen ügy megítélése egyértelmű, azaz tudják, hogy a cionisták rosszabbak a náciknál, és ezért kóser tanúnak tekinthetők.

Leitner rabbi az „anyamadár megkímélése” (siluách háken) parancsolat teljesítése közben, amely éppen a mi pársánkban „Bocsásd el az anyát és a fiakat elveheted, hogy jó dolgod legyen és hosszú életű légy” (5Mózes 22:6-7) szerepel

Összefoglalásként, amit mindebből megtanulhatunk, az az, hogy mindenki köteles naponta háromszor, amikor a hitetlen besúgókkal kapcsolatos áldást mondja, a következő szavakat: „minden eretnek egyszerre elpusztuljon” stb., komolyan venni, odafigyelve a kiemelkedő szükségességükre, amint arra a Rámbám fent említett szent útmutatásai is figyelmeztetnek, és a szívük legmélyéről kívánni. Szerencsés az, aki könnyeket tud ejteni emiatt.

Ennek megfelelően helyénvaló ezt szem előtt tartani a közelgő Nagyünnepek imáiban, különösen az „és minden gonoszság, együtt, mint a füst, illanjon el, amikor eltávolítod a rosszaság uralmát a földről” szavak esetében.

Fogadja az Örökkévaló imáinkat irgalommal és hajlandósággal, és mihamarább legyünk méltók arra, hogy lássuk az eretnekség rendszerének eltörlését, és ahogy szent mesterünk, Teitelbaum rabbi szokta mondani, imádkozzunk azért is, hogy mindez egyetlen hívő zsidónak se okozzon – I-ten ments –ártalmat, és hogy ez az igaz Messiás eljövetelével, irgalommal és jóindulattal kísérve, hamarosan, még a mi napjainkban történjék meg, ámen!

Leitner rabbi így fejezi be levelét:

Ezek a szavak egy megtört és alázatos szívvel író emberéi, csütörtökön, a Pinchász hetiszakasz kapcsán, amelyben ez áll (4Mózes 25:17-18): „Szorongassátok a midjánitákat, hogy megverjétek őket; mert szorongattak ők benneteket fondorlataikkal”, 5759-ben (1999).

Chániná Ávrohom Leitner

* Máláchi 3:15 szerint

I-ten segítségével megtaláltuk Leitner rabbi 5740/1980-as beszédének linkjét, amelyet Washington DC-ben mondott el a cionista állam ellen, több ezer zsidó részvételével tartott tömegdemonstráció alkalmával. Érdekes módon a demonstráció a pársász Ki Szécé hetében zajlott, amint azt Leitner rabbi beszédének elején említi is.

https://m.youtube.com/watch?v=UoA0Xaqtlgk

פרשת כי תצא

התעוררות לכוין באמירת ברכת המינים

זל"ק של הרמב"ם (בפ"ב מהל' תפלה הל' א'), בימי רבן גמליאל רבו האפיקורסים בישראל והיו מצירין לישראל ומסיתין אותן לשוב מאחרי ה', וכיון שראה שזו גדולה מכל צרכי בני אדם, עמד הוא ובית דינו, והתקין ברכה אחת שתהי' בה שאלה מלפני ה' לאבד האפיקורסים, וקבע אותה בתפלה כדי שיהיה ערוכה בפי הכל עכל"ק

והנה ידוע דלשון קדשו של הרמב"ם מדויק מאד, ולא בחנם השמיענו שאבדן המינים הוא גדול מכל צרכי בני אדם, אלא כדי לעורר לבנו שצריך להתפלל על אבדן המינים, יותר ממי שיש לו ח"ו חולה בתוך ביתו, שודאי מתחנן בברכת רפאינו בכל לב לרפואתו, וכן מי שהוא ל"ע מחוסר פרנסה בברכת ברך עלינו, ועוד יותר מזה צריך כל אחד לחנן מעומק הלב וכל המינים כרגע יאבדו וכו', בפרט בדורותינו אלה אשר בעו"ה עמדה מלכות המינות, מהרה תעקר, וכבר קיימת בעו"ה זה יותר מיובל שנים, ויש בזה חילול ה' איום ונורא, וגם החטיאו ומחטיאים אלפי אלפים מאחבנ"י במעשה, ועוד יותר במחשבות כפירה ל"ע

ויותר הרעו ומריעים לנו ממעשי האומה הידועה ימ"ש, בימי הזעם והרג רב בדורותינו, כי גדול המחטיאו יותר מההורגו. והצרות שעברו עלינו הי' בזה משום התקרבות הגאולה, והכופרים וממשלתם מרחיקים הגאולה, כמו שהי' רגיל רביה"ק בעל ויואל משה זצ"ל לאמר, וכן הוא גם בספריו הנדפסים, שאלולי ממשלת המינים ימ"ש, ובפרט אלולי השומרי מצות מעשיות הנגררים אחריהם, כבר הי' אחר הגאולה שלימה

ועי' במד"ר פ' פנחס (פרשה כ"א ה') וז"ל, צרור את המדינים, למה, כי צוררים הם לכם, מכאן אמרו חכמים הבא להרגך השכם להרגו, ר' שמעון אומר מנין שהמחטיא את האדם יותר מן ההורגו, שההורגו הורגו בעוה"ז ויש לו חלק לעוה"ב, והמחטיאו הורגו בעוה"ז ובעוה"ב. שתי אומות קדמו את ישראל בחרב, ושתים בעבירה, המצרים ואדומים קדמו בחרב, אמר אויב ארדוף אשיג אריק חרבי (שמות ט"ו), ויאמר אליו אדום לא תעבור בי פן בחרב אצא לקראתך (במדבר כ'), ושתים בעבירה מואבים ועמונים, על אלה שקדמו בחרב כתיב לא תתעב אדומי, לא תתעב מצרי, אבל אלו שקדמו בעבירה להחטיא את ישראל, לא יבא עמוני ומואבי וגו' עד עולם, וכשתרחיב את הדברים תראה ממש כדברינו, ומובאים דברי המדרש הזה גם ברש"י עה"ת (פרשת כי תצא) בשם הספרי

ואיתא בחינה זו שהציונים מריעים לנו יותר מהאומות העומדות עלינו לכלותינו רח"ל בספה"ק דברי יואל פרשת וישלח (ע' קפ"א, בד"ה נחזור לענין) וזל"ק, ואם העכו"ם ינצחו המלחמה הוא סכנה לבנ"י הדרים באה"ק, וחלילה אם הכופרים ינצחו אז הסכנה גדולה 'יותר' וכו', וחוץ מזה יש בו סכנת הנפש, שנתרומם עי"ז כבוד המינים במה שבחנו אלקים והצליחו, והוא קשה 'יותר' מסכנת הגוף, כמ"ש חז"ל (והוא במדרש הנ"ל) גדול המחטיאו יותר מן ההורגו עכ"ל, ודברים אלו נאמרו בפ' וישלח שנת תשי"ז בשעת מלחמת הציונים עם הערבים, (ונדפסו גם בחד"ת על שנה הנ"ל סוף ע' רמ"א), וב"ה זכיתי אז לשמוע דברות קדשו אלו מלהבות אש, וכן איתא בחי' זו ממש בספה"ק תורת א' להגה"צ משאפראן זצ"ל (ח"ד מכתב כ"ז), שכתב על המלחמה שהיתה בין הציונים והערביים בשנת תשכ"ז, וגם שם הביא מדרש הנ"ל

ומי שדבר זה [שהציונים הם יותר גרועים וכו'] מסופק אצלו, או נראה לו כדבר מוזר, צריך בדיקה אחריו, ע"כ כשאני מסדר קידושין אני רגיל להזהיר שייחדו לעדים כאלו אשר דבר זה פשוט אצלם

עכ"פ היוצא לנו מזה, שמחויב כל אחד ג"פ ביום, בברכת ולמלשינים בתיבות כל המינים כרגע יאבדו כו', להשים אל לבו גודל הצורך שיש בזה, כלשון קדשו של הרמב"ם, ולהתחנן ע"ז מעומק לבו, ומי שיכול להוריד דמעות ע"ז אשריו, וכן נכון לכוין בתפילת הימים נוראים הבע"ל, בתיבות וכל הרשעה בעשן תכלה כי תעביר ממשלת זדון מן הארץ

והשי"ת יקבל ברחמים וברצון את תפילתינו, ונזכה לראות במהרה בהתבטלות מלכות המינות, וכמו שהי' רביה"ק זצ"ל רגיל לומר, שצריכים גם להתפלל שיהא בלי נזק ח"ו לשום יאודי מאמין, ושיהי' ע"י ביאת משיח צדקינו ברחמים וברצון בב"א

דברי הכותב בלב נשבר ונדכה, ביום ה' לסדר כי צוררים הם לכם בנכליהם וגו', תשנ"ט לפ"ק

הק' חנינה אברהם לייטנער

ספר בנין אברהם מכתבים מכתב קי"ז דף רכ"ז