Ékev hetiszakasz
Cháim Elozor Spira rabbi, váljék áldássá igaz emléke, híres rabbikat és cádikokat felsorakoztató dinasztia szent vérvonalából származott. Munkácsnak, e nagyszerű városnak (amelyet egykor közismert módon „Magyarország Jeruzsálemének” neveztek) rabbija és rabbinikus bíróságának elnöke volt, valamint a helyi, többszáz hallgatót számláló jesivát is vezette, amely olyan rabbikat és rabbinikus bírákat nevelt ki, akik kiemelkedő módon szolgálták Európa és az egész világ különböző közösségeit.
Számos könyv szerzője volt, amelyek a Tóra minden területét lefedték. A háború előtti Európában, különösen Magyarországon, a nemzedék egyik legkiemelkedőbb vezetőjének számított, akinek fényénél ezrek melegedtek. Mélyen tisztelték és szentnek tartották az Ég dicsőségéért vállalt, a végsőkig elvezető önfeláldozásáért, amellyel szent harcait vívta, mi több, számos megaláztatást kényszerült elviselni.
A rabbi 5697-ben (1937-ben) hunyt el, szent nyugvóhelye Munkács városában található.
Az alábbiakban egy, az aktuális hetiszakaszunkhoz írt Tóra-értelmezését olvashatjuk, amely a „Cháim V'Solojm Ál HáTojró” című könyvben jelent meg.
Spira rabbi ismerteti a „szechszár” תחסר [hiányozni fog/csökkenni fog] szó meszojróját – vagyis minden olyan helyet, ahol ez a konkrét szó a Tánáchban előfordul –, és megvilágítja előttünk a köztük lévő kapcsolat természetét, amely mély erkölcsi felismeréseket és kulcsfontosságú tanulságokat hordoz a jelen korunkra nézvést.
A helyek a következők:
A mostani hetiszakaszban (5Mózes 8:9): „Oly országba, a hol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt [loj szechszár].”
Királyok első könyvében (17:14): „És az olajoskorsó nem fogy ki [loj szechszár].”
Valamint a példabeszédek könyvében (13:25): „De a bűnösök hasa hiányt szenved [szechszár].”
A rabbi a következőket írja (igyekeztünk a magyarázatot megkönnyítő kiegészítések mellett a lehető leghűségesebben visszaadni az eredeti szöveget):
> „Ez a meszojró utal korunk megpróbáltatásaira a cionistákkal és a hozzájuk hasonlókkal szemben, akik Jiszroél Földjére jönnek, hogy természetes eszközökkel [a természet törvényei által kijelölt utakon járva] kolóniákat alapítsanak, és ezáltal elpusztítsák a világot és a szent Tóránk törvényét, sok bűnünk miatt, amint az jól ismert.
> Ez az, ami írva van: Jiszroél Földjén »nem szenvedsz hiányt« – ami azt jelenti, hogy a Föld iránti hatalmas szeretet és annak szentsége révén, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy ott az Örökkévalót szolgálja, e materiális világ valamennyi szerzeménye és vagyontárgya értéktelennek számít majd a szemében. Így »nem szenvedsz hiányt«, hiszen az embernek egyáltalán nem lesz szüksége ezekre, és egyiket sem fogja kívánni. Ehelyett az ember csak a Föld szentségére és annak végső céljára fog vágyakozni: hogy az Örökkévalónak, áldott legyen Ő szolgáljon, annak valamennyi tisztaságával, kellemességével, örömével, barátságosságával és édességével, amely érzéseket egyedül ott tudja majd megtapasztalni önmagában. Minden anyagi dolog semmisnek tűnik majd a szemében, és semmiben sem fog hiányt szenvedni, amint említettük.
És [ez kapcsolódik a meszojróban szereplő másik két helyhez, ahol a „szechszár” szó megjelenik]: „És az olajoskorsó nem fogy ki” – ami azt jelenti, hogy kizárólag a hit [emunó] erejével, pontosan úgy, mint az olajoskorsó csodája esetén Illés próféta történetében, érdemelhetjük ki a Megváltást és juthatunk el a Szentföldre, nem pedig e gonosz emberek cselekedetei révén.
Ugyanis ezek a gonosz emberek a következő eshetőséget testesítik meg: „De a bűnösök hasa hiányt szenved” – csupán arra törekednek, hogy Jiszroél domimjából [amely egyszerre jelent vért és pénzt] töltsék meg lelküket. Egyetlen vágyuk az, hogy kielégítsék gyomrukat és zsebeiket, hogy profitot szerezzenek és vagyont halmozzanak fel; nincs szándékukban várni a Megváltásra, különösen mivel az megtérést [t’suvó] igényelne – amiről hallani sem akarnak.
Spira rabbit a szíve mélyén érzett fájdalom az alábbi következtetésre sarkallja:
> „Az Örökkévaló mentsen meg minket tőlük és összeesküvéseiktől, és bőséges Irgalmában és Szeretetében váltson meg bennünket mihamarább, még a napjainkban!”
Ezzel érnek véget a rabbi szavai. Úgy tűnik, hogy miután több évtizede, sőt már közel egy évszázada látjuk megállapításai keserű valóságát, nincs szükség arra, hogy bármit is hozzáfűzzünk azokhoz.
---
Megjegyzés a domim kettős jelentéséhez
A Szent Nyelven (Losojn HáKojdes) a „domim” szó kettős jelentéssel bír: egyszerre értelmezhető vagyonként (pénz) és a vérontásként (vérként, azaz végső soron emberi lelkekként). A rabbi itt kifejezetten arra figyelmeztet, hogy a cionisták mindkettővel igyekeznek a lelküket megtölteni: a zsidók pénze és anyagi sikerük utáni törekvéssel, valamint a zsidók vérének ontásával. Bár természetesen nem riadnak vissza a nem zsidók pénzének és a nem zsidó vérnek a kizsákmányolásától sem – amint azt a keserű valóság sajnos bizonyítja –, mégis mélységesen sokkoló látni, hogy ezek az önjelölt „megmentők” valójában hogyan profitálnak, miként kerülnek előnybe, és hogyan építik fel magukat a zsidó vagyon és a zsidó vér közvetlen eredményeként.
Hátborzongató és megdöbbentő élmény emlékeztetni magunkat arra, hogy ezek a szavak évekkel a második világháború előtt íródtak, tekintve, hogy Spira rabbi 5697-ben (1937-ben) hunyt el. A rabbi bölcsességével és szent előrelátásával megjósolta azt a szörnyű szerepet, amelyet később a cionizmus játszott a második világháború szörnyű évei alatt több millió zsidó magára hagyásában – legalább közvetett módon –, azáltal, hogy politikai indítékokból teljesen figyelmen kívül hagyta őket, tökéletes közönyt és szívtelen megvetést tanúsított irántuk, sőt időnként aktívan akadályozta a mentési erőfeszítéseket. Szintúgy megdöbbent bennünket az azóta is tartó vérontás, amelyet a rabbi bölcsességével és szentségével már akkor előre látott.
Egyszerűen fogalmazva feltételezhetjük, hogy – a Tórán alapuló tiszta perspektíváján, szellemi éleslátásán és a keserű jövőt megérző szent előrelátásán túl – a rabbi saját korának eseményeire is utalt. A legjelentősebb ezek közül az 1929-es (5689) Hebron-i mészárlás volt, amelyet elsősorban a cionistáknak a Nyugati Fallal (Kojszel) kapcsolatos provokációi váltottak ki, valamint az a céljuk, hogy erőszakkal hódítsák meg a Földet, miközben eltiporják az ott lakók jogait és méltóságát.
Tragikus módon a zavargók nem tettek különbségeket, így a jámbor, hagyománytisztelő zsidók – akik békésen éltek és gyakran ellenezték a cionizmust – is viselni kényszerültek a tragédia brutális terhét.
Számos történelmi forrás képes megerősíteni ezt, annak ellenére, hogy a cionista propaganda megpróbálja elhomályosítani az igazságot. Mivel a hely szűkös, egyetlen kiemelkedő példára szeretnénk ráirányítani a figyelmüket, Baruch Kaplan rabbi első kézből származó tanúvallomására, aki személyesen is jelen volt Hebronban az események idején:
https://www.yhe.center/single-post/historic-speech-by-rabbi-baruch-kaplan-on-the-hebron-massacre
*
הגה"ק רבי חיים אלעזר שפירא זצוק"ל, מגזע אראלים ותרשישים, כיהן פאר כאב"ד ומרא דאתרא של העיר הגדולה מונקאטש (שהיתה מכונה "ירושלים דהונגריא"), וכראש הישיבה בעיר שמנתה מאות בחורים והעמידה רבנים ודיינים ששמשו בקודש בכל קהילות אייראפע ובעולם כולו. חבר ספרים רבים בכל חלקי התורה, ונחשב לאחד ממנהיגי הדור שלפני המלחמה, אשר לאורו התחממו אלפים. הוא היה נערץ ומקודש על מסירות נפשו העילאית להלחם, ואף להתבזות בעבור כבוד שמים, כאשר לחם בכל תוקף ועוז נגד כל עושי רשעה, ובפרט נגד הציונים המזרחים והאגודיים. המונקאטשער רב נפטר בשנת תרצ"ז (1937) ומנוחתו כבוד בעיר מונקאטש
להלן דבר תורה לפרשת עקב מאת הרב זצוק"ל, כפי שנדפס בספרו חיים ושלום על התורה
הרב זצוק"ל מביא את המסורה של המלה "תחסר" – כלומר, כל המקומות בתנ"ך שבהם מופיעה מלה זו – ומראה את הקשר ביניהם באופן מאיר עיניים, המלא מוסר השכל
אלו המקומות
בפרשתנו (דברים ח', ט'): ארץ אשר לא במסכנות תאכל בה לחם לא תחסר כל בה
מלכים א' (י"ז, י"ד): וצפחת השמן לא תחסר
משלי (י"ג, כ"ה): ובטן רשעים תחסר
ואלו דברי הרב
והוא רמז על נסיון זמנינו נגד הציוניסטען [הציונים] ודומיהם, שבאים לארץ ישראל ליסד קאלאניעס [מושבות] על פי הטבע, ובזה מחריבים את העולם ודת תורתינו הקדושה בעוונותינו הרבים כידוע
וזהו שכתוב, בארץ ישראל 'לא תחסר כל בה' – פירוש, מרוב חביבות הארץ וקדושתה לעבוד בה את השי"ת, יהיו כל קניני ונכסי עולם הזה החומרי נחשבים בעיניו לאין, וממילא 'לא תחסר כל בה' שלא יצטרך ולא יתאווה להם כלל, אלא יכסוף רק לקדושת הארץ ותכליתה לעבוד את השי"ת בטהרה ועריבות ידידות נעימות מתיקות שירגיש בה, ויחשב בעיניו לאין ולא יחסר לו כלל כנ"ל
ובמסורה וצפחת השמן לא תחסר, (היינו רק על ידי אמונה כהאי מעשה דצפחת השמן דאליהו הנביא, ועל ידי אמונה נזכה לגאולה, ולא על ידי מעשי הרשעים האלו, כי המה בבחינת) ובטן רשעים תחסר, למלאות נפשם מדמן של ישראל, דמים תרתי משמע, להשביע כריסם וכיסם להרויח ולעשות חיל ולא יחפצו להמתין עד הגאולה, ובפרט שצריכין לשוב בתשובה, ומזה לא ירצו לשמוע כלל
ומסיים הרב זצוק"ל מנהמת לבו הכואב
ה' יצילנו מהם ומזימותם ויגאלנו במהרה בימינו ברוב רחמיו וחסדיו
אמן כן יהי רצון
