Hosána Rába

Egy gyakran elhanyagolt ünnepélyes nap

A szukosz hetedik napján ünnepelt hosána rába az egyik olyan ünnepünk, amelyről relatíve nagyon kevés szó esik. Ha valamikor télre vagy nyárra esne, amikor ritkábbak a jeles napok, talán többet hallanánk, olvasnánk róla. Előre felkészülnénk rá, már várnánk, utána pedig érdekes ünnepként maradna meg bennünk az emléke. Szukosz hetedik napján viszont, amikor már hét napja a szukában eszünk, micvákat csinálunk az árbá minimel (4 növényből álló csokor), egy héttel ezelőtt jantev (ünnepnap) volt, kevesebb, mint két hete jom kipur, három hete pedig ros hásana, az újév és az ítélet két napja. Már készülünk a másnapi jantevre, a smini áceresz és a szimchász tóra együttes ünneplésére, amikor órák hosszat táncolunk a Tórával, a diaszpórában ráadásul még a rákövetkező napon is. Ennek az egész jantevözönnek a vége felé, de még annak nem a lezárásaként, a nagy, híres ünnepek közé beékelődve pedig itt van hosána rába, egy nem igazán jantev, de azért különleges nap.

Mégis mi a különlegessége és miért pont szukosz hetedik napján tartjuk?

Szukosz minden napján a reggeli ima részeként kiveszünk egy Tórát a tóraszekrényből, és amíg valaki a Tórával a kezében a bima (tóraolvasó emelvény) mellett áll, a többiek, kezükben az árbá minimel megkerülik a bimát, miközben „hosána” imát mondanak. Szukosz hetedik napján több tóratekercset is kivesznek, és a közösség hét kört tesz meg az árbá minimel, miközben egy hét szakaszból és egy hosszú, igen tartalmas befejezésből álló, kibővült hosáná imát mondanak. Innen az általunk használt név, hosána rábá, melynek jelentése: „nagy hosána”. Ez az elnevezés a középkorból ered. Korábban, a Misnában (Szukka 4:6) egy Rabbi Jochanan ben Beroka nevű tanaita ezt a napot jom chibut cháriot-nak, vagyis a pálmalevelek földhöz csapkodása napjának nevezi, mert úgy tartotta, hogy a Szentélyben ezen a napon a pálmaleveleket (lulav) kell jelképesen a földhöz csapkodni. A hálacha azonban nem szerinte lett megszabva, és inkább fűzfaágakat (árává) csapkodunk. Ezután a leveleket szokás feldobni a tóraszekrény tetejére, de van, aki szerint ezt nem tesszük, mert tiszteletlenség a tóraszekrénnyel,

A Zohár alapján ennek a napnak van egy „pótvizsga-funkciója” is. Ros hásana napján lettünk beírva (remélhetőleg) az „élet könyvébe”, ez az ítélet napja. Jom kipurkor ez megpecsételődik, de a könyv még nyitva marad. A már lepecsételt ítéletet még egészen hosáná rábáig lehet (rosszról jóra) változtatni. Ezért a megfelelő köszöntés ekkor a „pitka tava”, amely kb. „jó bejegyzést” jelent arámiul, vagy annak a jiddis verziója: „a git kvitel”.

A Midrásnak van egy magyarázata arra, hogy miért kell a körmenetet az árbáá minimel a kezünkben megtenni: a csokorban a leghosszabb a luláv, amely egy kardra emlékeztet. Az előző időszak, a tesuvá, vagyis a megtérés időszaka (elul hónap elejétől kezdve), amikor is rossz ösztöneinkkel kell hadakoznunk. Amit az előző évben rosszul csináltunk, azt meg kell próbálnunk kijavítani, de legalábbis egyfajta tervet készíteni arra, hogy mit teszünk ez ügyben az új évben. Akinek ez sikerül, az a csata győztese, akinek nem, az pedig a vesztes. A csatából pedig ki jön ki karddal a kezében? Nyilván a győztes. Tehát a lulav a kezünkben azt jelképezi, hogy legyőztük önmagunkat, rossz ösztöneinket, kijavítottuk rossz szokásainkat, tulajdonságainkat. (A valóságban persze ez nem megy ilyen könnyen, de aki határozottan azon az úton jár, hogy kijavítsa önmagát, az már győztesnek számít, és ennek az egész időszaknak ez a lényege.)

A Misna szerint (Ros Hásana 1:2) a világ évente négyszer ítéltetik meg különböző áldásokra, ebből vízre szukotkor. Vagyis szukosz végén, hosáná rábá napján dől el, hogy mennyi eső fog esni idén. Tehát a hosána rába mind személyes, mind társadalmi szinten a múlt év kijavításának egy további lehetőségét jelenti. Az Örökkévaló segítségével ez idén sikerüljön mindannyiunknak mind személyes szinten, mind pedig az egész zsidóságnak közösen, legyünk beírva és bepecsételve az élet könyvébe, valamint a git kvitel!

Jehuda Silber

Forrás: Forrás, a Lativ alapítvány időszaki kiadványa, Tisri 5776 (2015. Szeptember-Október)