Mispotim
A hetiszakaszunkban ezzel az intéssel találkozhatunk (21:7):
„Ha pedig eladja valaki az ő leányát szolgálóul, ez ne menjen el, mint a szolgák elmennek”.
A midrás (Midrás Rábbó 30:5) a következőképp magyarázza a vers első felét:
„Ha pedig eladja valaki az ő leányát szolgálóul” – a Mindenható ezt mondja a zsidó népnek: Volt egy lányom (a Tóra), és úgy adtam el nektek, hogy ne vegyétek ki, hanem a frigyládában őrizzétek. „Ne menjen el, mint a szolgák elmennek” (1Mózes 21:7), azaz kezeljétek tisztelettel, mivel tőlem vettétek magatokhoz fogságba, ahogyan az írva van: „Fölmentél a magasba, foglyokat ejtettél” (Zsoltárok 68:19), ami Mózesre utal, aki felment az Égbe, hogy lehozza onnan a Tórát.
Alant közöljük Jojszef Cvi Dusinszky (5709/1948) szavait, aki rabbi és Galánta, illetve Huszt jesivájának vezetője, majd 5693/1933-tól Jeruzsálem és az egész Szentföld haredi közösségének főrabbija volt, amint azok a Tojrász Máháric תורת מהרי"ץ című könyvben szerepelnek. A kötet címének jelentése „Jojszef Cvi rabbi Tórája”:
A szöveg úgy értelmezhető, hogy sok bűnünk miatt vannak olyan tóratanulók, akiknek egyetlen célja az, hogy a Tóra tanulmányozása révén különböző enyhítéseket és engedményeket találjanak ki.
A tapasztalat azonban érdekes módon épp ennek a gyakorlatnak az ellenkezőjét mutatja nekünk. Rabbijaink, valamennyi nemzedék legnagyobbjai, a koraiak és a későbbi korok képviselői egyaránt kerítéseket és korlátokat állítottak, folyton szigorítottak, még azok is, akiknek a kisujja vastagabb volt, mint az elődeik dereka *. Ha kivételesen előfordult is, hogy egy későbbi nemzedékben akadt valaki, akinek Tóra-tudása nagyobbnak bizonyult az előtte levőkénél, ennek ellenére sem mert engedékenyebbek mutatkozni náluk.
Ez tehát az említett midras szándéka: „ne vegyétek ki”, azt célozva, hogy becsméreljétek és enyhítéseket és engedményeket keressetek benne. Inkább tartsátok bezárva a ládában; építsétek ki védelmi vonalak rendszerét köré annak érdekében, hogy a Tóra a ládában maradjon, lezárva és lepecsételve. Ezzel elkerülhető, hogy az emberek túlontúl engedékennyé váljanak, és biztosítani lehet, hogy ne vegyék könnyelműen a Tóra egyetlen betűjét vagy parancsolatát sem. Tisztelettel kell tehát bánni a Tórával – ahogy a midrás is mondja –, nevezetesen azon kerítések és védelmi intézkedések bevezetésén keresztül, amelyekkel nekünk kell megkoronáznunk és dicsőítenünk a Mindenható parancsolatait. Még a széléhez sem szabad hozzáérnünk, egyetlen jud betű ** hegyéhez sem.
Mindez magyarázható a meszojró segítségül hívásával, amely, mint tudjuk, rámutat a Tánách különböző helyein megjelenő azonos szavakra. Dusinszky rabbi feltár egy jelentős, három forrás között fennálló összefüggést:
1. „Ne menjen el, mint a szolgák elmennek” (jelen versünkben);
2. „És volt, midőn Mózes kiment a sátorhoz” (1Mózes 33:8);
3. „És azok, akik szeretik Őt, olyanok, mint a felkelő (kimenő) nap ereje teljében” (Bírák 5:31).
Mindhárom versben ugyanúgy a „kimenni” jelentésű szó, a k'cész כְּצֵאת szerepel.
„Ne menjen el; mint a szolgák elmennek”, azt jelenti, hogy nem szabad úgy viselkedni a Tórával, mint egy rabszolgával, akinek a törvénytelenség kényelmes, és ezért mindent, ami I-tennek és Tórájának szent és értékes, megaláz. Ezért inkább a „Mózes kiment a sátorhoz” módján szükséges viselkedni, ugyanis Jiszroél fiai figyelték Mózest, és látták, milyen szigorú önmagához, nem merészkedik az engedékenység száz kapuja közelébe, hogy ne keveredjen, I-ten ments, a tiltás egyetlen kapujába sem. Hasonlóképpen, tanulnunk kell a nemzedékünk igazaitól, akik leválasztják magukról a világ vágyait, védőkerítéseket emelnek, hiszen „kerüld, kerüld, és ne közeledj a szőlőskerthez, mondják a nazírnak” (Babilóniai Talmud, P’száchim traktátus 40b), ami azt jelenti, hogy az embernek még a megengedettől is távol kell tartania magát, hogy még véletlenül se tévedjen tiltott területre.
Mindezek alapján „azok, akik szeretik Őt, olyanok, mint a felkelő Nap ereje teljében”, ugyanis a Szent, áldott legyen Ő, nem tartja vissza egyetlen teremtmény jutalmát sem, mivel az igazak a jövőben meggyógyulnak a Nap által ***, jutalmul azért, hogy tisztelik a Tórát, és így szigorúak önmagukkal szemben, annak érdekében, hogy ne kezeljék, I-ten ments, könnyelműen azt. Ezzel szemben a gonoszokat megítéltetnek, hiszen az egész Tórájuk nem más, mint képmutatás; egyedül azon munkálkodtak folyton-folyvást, hogy könnyítéseket találjanak a maguk számára, ezáltal „a Tóra határain belül gazemberek” lehessenek נבל ברשות התורה ****, nem pedig az Ég kedvéért foglalkoztak vele.
Itt végződnek az áldott emlékű Duschinsky rabbi szavai.
Az elmúlt években Magyarországon is megjelentek olyan csoportok, melyek a hazai ortodox zsidóság, illetve a szent Chászám Szojfer és tanítványai útjától jelentősen eltérő ösvényeket követnek. Ez nem csupán háláchikus engedékenység kérdése, hanem egy olyan általános megközelítésre világít rá, amelyből hiányzik az Ég félelme, valamint a kijelölt határok és a hagyomány iránti tisztelet és hűség.
Amikor az emberek téves hiedelmeket fogadnak el a hit alapjaiként – mint például valamely hamis messianizmus, vagy különböző szélsőséges, „zsidó” nacionalista ideológiák – és a ortodox közösség kizsákmányolásában és megtévesztésében vállalnak szerepet vagy azt támogatják, akkor nem lehet rájuk támaszkodni a Tóra vagy a közösségi felelősség kérdéseiben sem.
Ez nyilvánvalóvá válik a budapesti éruv esetében is. A város rabbijai, komoly háláchikus okokból, nemzedékeken át ellenezték az éruv létrehozását. Ennek ellenére nemrégiben mégis létrehoztak egy éruvot, amely közvetlenül ellentmond az itteni ortodox hagyománynak. A vezető háláchikus autoritások érvénytelennek nyilvánították, és az istenfélő zsidók nem is támaszkodnak rá.
Nekünk, magyar ortodox zsidóknak, akik a szent Chászám Szojfertől örököltük a teljes és hiteles Tóra-hagyományt, meg kell kérdeznünk: megbízható-e azok fennhatósága, akik ellenzik ezt az örökséget, a kásrusz, a mikve, az oktatás, az eruvin vagy a közösségi vezetés terén?
Ez nem valamiféle belső nézeteltérés, hanem az ortodox zsidó hagyományok iránti tiszteletlenség problémája.
Gut Sábesz!
———-
* I. Királyok 12:10 alapján
** kutco sel jud: „a jud betű felső széle”, azaz egy apróság.
*** Simon ben Lákis rabbi azt mondja: A eljövendő világban nem lesz pokol. Hanem a Szent, Áldott legyen Ő, fogja eltávolítani a Napot a tokjából [nárték], ahol jelenleg található, és fűti majd vele azt a világot. A gonoszokat ezzel fogja büntetni és a hő elpusztítja majd őket, de az igazakat általa gyógyítja meg. (Babilóniai Talmud, Avojdó Zoró traktátus 3b)
**** „A „návál bi-rsusz háTojró” az a személy, aki a Tóra által technikailag megengedett dolgokat arra használja, hogy kontrollálatlan vágyait kielégítse – például, aki mértéktelenül és gátlástalanul fogyaszt ételt, és ezt a viselkedést kizárólag azzal indokolja, hogy az kóser.
Ez a fogalom a Rámbán (Náchmánidész) Mózes harmadik könyve 19:2-höz („legyetek szentek”) fűzött kommentárjából származik, ahol elmagyarázza, hogy egy személy cselekedhet úgy a törvény betűje szerint megengedett módon, hogy közben megsérti a mögötte meghúzódó erkölcsi alapelveket.
A mi kontextusunkban ez magában foglalja mindazokat – például tudósokat vagy akár rabbikat is –, akik a Tóra tanulmányozásával elsősorban azért foglalkoznak, hogy háláchikus kiskapukat találjanak és megengedő döntéseket hozzanak, amelyek legitimálják a kérdéses magatartási formákat, még akkor is, ha a döntéseik ellentétesek a kialakult háláchikus gyakorlattal és a hiteles zsidóság szellemével, amelyet a Bölcseink és a nagy döntéshozóink fogalmaztak meg, és amely tükröződik a nemzedékeken átöröklődő hagyományban.
פרשת משפטים
כי ימכור איש את בתו לאמה לא תצא כצאת העבדים במדרש רבה (פרשה ל') בת אחת היתה לי ומכרתיה לכם שאין אתם מוציאין אותה אלא חבושה בארון, לא תצא כצאת העבדים, נהגו בה כבוד ששביתם אותה מאצלי שנאמר עלית למרום שבית שבי
נראה לפרש שבעוה"ר יש לומדים שכל עיקר מגמתם להמציא קולות והיתרים מלימוד התורה, ואנו רואים אדרבא כל גדולי הדור רבותינו הראשונים והאחרונים עשו גדרים וסייגים חומרות כל חומרות, אף שהיה קטנם עבה ממתניהם של אלו לא יהינו להקל נגד הקודמים להם
וזה כוונת המדרש שאין אתם מוציאין אותה, לזלזל בה ולחפש בה קולות והיתרים, אלא חבושה בארון, צריך לעשות משמרת למשמרת להיותה חבושה וסגורה בארון, שלא יבואו להקל ולזלזל באות אחת ובמצוה אחת של תורה, ותנהגו בה כבוד, אלו הגדרים והסייגים שבזה עלינו לעטר ולפאר את מצות ה' שלא לנגוע בקצהו אף כקוצו של יו"ד
ויש לפרש בזה כוונת המסורה, לא תצא כצאת העבדים (כאן), כצאת משה האהלה (כי תשא), ואוהביו כצאת השמש בגבורתו (ספר שופטים ה'). לא תצא כצאת העבדים דהיינו שלא תנהגו בה (בתורה) מנהג הפקר כעבד שהפקירא ניחא ליה ולפיכך מזלזל בכל יקר וקודש לה' ולתורתו, אלא כצאת משה האהלה, שהביטו אחרי משה איך הוא מחמיר על עצמו ופורש את עצמו ממאה שערי היתר כדי שלא יבוא ח"ו לשער איסור, כמו כן צריכין ללמוד מצדיקי הדור הפורשים את עצמם מתאוות עולם הזה וגודרים גדרים, וסחור סחור אמרינן לנזירא
ואוהביו כצאת השמש בגבורתו, שהקב"ה לא יקפח שכר כל בריה, כי צדיקים מתרפאים בה לעתיד לבוא, בשכר שכבדו את התורה והחמירו על עצמן שלא לבוא חס ושלום להקל בה, ולעומת זה רשעים נדונים בה בשביל שכל תורתם היתה מן השפה ולחוץ, למצוא קולות להיות נבל ברשות התורה, ולא עסקו בה לשם שמי
ספר תורת מהרי"ץ למרא דארעא ישראל רבי יוסף צבי דושינסקיא זצוק"ל
