Tiszafüredi rabbi

Hetiszakaszunk így kezdődik (18:1):

„Midőn hallotta Jiszró (...) mindazt, amit Isten tett Mózessel és Izraellel, az ő népével”.

A verset Rási ekképpen kommentálja: „Milyen hírt hallott, [ami arra ösztönözte], hogy eljöjjön? A Vörös-tenger kettéválását és az Ámálék ellen vívott háborút”.

Az alábbiakban Mojse Szojfer *, más néven a Máhárám Szojfer, Szendrő egykori rabbija és a helyi jesiva vezetője magyarázatát közöljük, amint az a Máhárám Szojfer מהר"ם סופר című könyvben szerepel, amely a Tóráról írott gondolatainak gyűjteménye. A rabbi az élete későbbi szakaszában Tiszafüreden tevékenykedett, itt is temették el 5677/1917-ben.

Magyarázatért kiált, hogy miért pont ez a két dolog késztette az indulásra? Elvégre számos egyéb csoda is történt, amelyekről minden bizonnyal szintén hallott.

Szojfer rabbi válasza a következő:

Ismeretes, hogy az Ovojsz traktátusban ez áll (2:4): „Ne bízd el magad halálod napjáig”, hiszen a jécer horó (a gonoszra irányuló késztetés) minden nap újult erőre kap, hogy győzedelmeskedjen az ember felett, ** hogy félrevezesse a szívüket, és képes legyen megkísérteni őket még abban az esetben is, ha sikerült magas szellemi szintre emelkedniük. Ezért mondják Bölcseink (uo. 1:6): „Válassz magadnak mestert, és szerezz egy jó barátot”, hogy a támogatásukkal, iránymutatásukkal az ember egész életében erős maradhasson a jécer horó mesterkedéseivel szemben.  

Valóban, a Vörös-tenger kettéválasztása kapcsán ezt olvassuk: „A népek hallották, reszkettek; remegés fogta el Filisztea lakóit” (2Mózes 15:14). Amiért hallottak e természetfeletti csodáról, a Mindenható dicsősége megnyilvánult minden nemzet számára. Ám ennek ellenére, kisvártatva Ámálék mégis háborút indított Jiszroél ellen. Nem félt az Örökkévalótól, függetlenül attól, hogy csodákat tett Jiszroél érdekében, mivel „a Sátán jobb keze felől állt” (Zakariás 3:1) és az megtévesztette a szívét, hogy tagadja az Ő Gondviselését, áldott legyen a Neve, még a Vörös-tenger kettéválasztása után is.

Ezért amikor Jiszró látta, milyen erős a Sátán hatalma, és miként képes oly mértekben elvakítani az emberek szemét, hogy még azokat a dolgokat is tagadják, amelyek mindenki számára érzékelhetőek, akkor eldöntötte, elhagyja helyét, hogy a szent nép közösségében lakozzon, akik folyamatosan dicsérik az Örökkévalót, áldassék a Neve!

Most pedig térjünk vissza az eredeti kérdéshez, és keressünk kielégítő magyarázatot rá! Amennyiben Jiszró hallott a csodákról, amelyekben I-ten részesítette a népét, és ezáltal eljutott az igazság felismeréséhez, amint arról tanúságot is tett: „Most már tudom, hogy az Örökkévaló nagyobb minden isteneknél” (2Mózes 18:11), miért ne maradhatott volna otthonában, miért volt szükséges, hogy eljöjjön és a zsidók között éljen?

Azért, mert látta, hogy döntő fontosságú szent közösségben élni, ha biztosítani kívánja, hogy a jövőben is képes legyen megőrizni hitét és igazságérzetét. Ugyanis az embernek nem szabad feltétel nélkül bíznia magában és az igazságosságában, amelyre szert tett. Jiszró megértette, hogy bár a Vörös-tenger kettéválasztásáról mindenki tudomást szerzett, és ezáltal tudatára ébredt az Örökkévaló, áldott legyen a Neve, Gondviselésének is, Ámálék mégsem félt I-tentől és támadásra indult, ami rávilágít a jécer horó óriási hatalmára, melyet arra használ, hogy elcsábítsa és megtévessze az embereket. Mindebből Jiszró azt a helyes következtetést vonta le, hogy ideje csatlakoznia Jiszroél szent népéhez, miáltal képessé válik biztosítani igazságosságának megőrzését.

Itt érnek véget Szojfer rabbi szavai.

Ahhoz, hogy a zsidó élet virágozzon, rendkívül fontos, hogy a zsidók összetartsanak. A judaizmus legalapvetőbb követelményei – mint amilyen a Tóra-oktatás és tanulás, a mikve, a minján és a közösségi szakrális élet – szinte kizárólag abban az esetben teljesülhetnek, ha a zsidók egyesülnek és támogatják egymást I-ten akaratának teljesítésében, ahogyan az a Tórában meg van írva és tovább is adatott az egymást követő nemzedékek során át.

Ámálék merészsége, amivel még a tenger kettéválasztásának hatalmas csodája után is képes volt megtámadni a zsidó népet, Jiszrót mélyreható következtetésre vezette: az igazi hit kizárólag a zsidó közösséghez való csatlakozással és vele azonos lakóhelyen őrizhető meg.

Itt, Magyarországon, évtizedekig tartó háborúk, forradalmak, rendszerváltások, és legutóbb egész közösségeknek egy úgynevezett „haszid” szekta általi ellenséges átvétele után mi, akik az autentikus zsidóság és a valódi közösségi élet után vágyakozunk, gyengének, elveszettnek és bizonytalannak érezzük magunkat, és nem tudjuk, hogyan tovább. Kevesen vagyunk, és nem minden kérdésben gondolkodunk ugyanúgy.

Mégis, ezen nehézségek ellenére is fel kell ismernünk, milyen fontos együtt szolgálnunk a Teremtőt. Vágyakoznunk kell erre, imádkoznunk érte, és útmutatást kell kérnünk az Égtől – miközben fontos, hogy mi magunk is őszinte erőfeszítéseket tegyünk, ahogy Bölcseink tanítják: „minden vita eredménnyel zárul, amelyet önzetlenül, I-ten nevében folytatnak” (Ovojsz 5:17).

Valamennyi alkalomra, amikor a zsidók tiszta szándékkal egyesülnek, a próféta szavai érvényesek: „Amikor beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta” (Malakiás 3:16); és megerősít bennünket a Bölcseink ígérete, hogy aki megtisztulni jön, az az Ég segítségében részesül (Babilóniai Talmud, Jojmó traktátus 38b).

Mindannyian egy hajóban evezünk – gondolkodjunk tehát együtt, miként erősíthetjük meg az igazi judaizmust Budapesten és egész Magyarországon! Maradjunk kapcsolatban, jelöljünk ki előremutató célokat, és akkor együttes és őszinte erőfeszítésünket látva az Örökkévaló is biztosan segíteni fog nekünk azok megvalósításában!

Kérjük, tekintse meg új cikkünket: Új kincsek a könyvtárunkban

———-

* A név hasonlósága ellenére nem a Chászám Szojfer családjából, hanem egy másik híres rabbinikus dinasztiából, a Szojfer famíliából származik.

** „Rabbi Jicḥok azt mondja: Az ember gonosz hajlamai minden nap megújulnak benne... Rabbi Simon ben Lévi azt mondja: Az ember hajlamai minden nap legyőzik őt, és meg akarják ölni, ahogyan az írva van: »Leselkedik a bűnös az igazra, és meg akarja ölni« (Zsoltárok 37:32). És ha a Szent, Áldott legyen Ő, nem segítene minden embert a gonosz hajlamával való küzdelmében, az ember nem tudná legyőzni azt, ahogyan áll: »De az Úr nem hagyja, hogy kezébe kerüljön« (Zsoltárok 37:33)”. (Kidusin traktátus 30b)