Bál táschisz

A haszontalan károkozás

Így áll a Sojftim hetiszakasz végén „Hogyha több napon keresztül ostromolsz egy várost, hogy háborút folytass ellene és elfoglald, ne pusztítsd el a fáját, fejszét emelve rá, mert róla eszel, azt ne irtsd ki; hisz ember-e a mező fája, hogy ő is ostrom alá kerüljön előtted.” (5Mózes 20:19)

A vers magyarázata: a Tóra felszólítja a zsidó népet, hogy ostrom során ne úgy viselkedjen, ahogy az szokás, hogy a „biztonság kedvéért”, ha nem tudnák elfoglalni a várost, akkor is kivágják és letarolják mindazt, amit lehet, hanem a gyümölcsfákat – amikből még élvezetet nyerhet az ember – ne irtsák ki pusztító szándékkal. (Rámbán és Szforno alapján).  

Bölcseink a Talmudban úgy értelmezték, hogy ez nem specifikusan a gyümölcsfák kivágására, és nem kizárólag háborús időszakra vonatkozó tilalom, hanem egy általános parancsolat, amit a bál táschisz – ne pusztíts – kifejezéssel illettek.  

Eszrint dönt Rámbám is háláchikus könyvében, a Misné Torában az ostromokra vonatkozó szabályok között: Nem szabad kivágni a gyümölcsfákat a városon kívül, és nem szabad visszatartani tőlük a vízforrást, nehogy kiszáradjanak, mert úgy áll a Tórában „ne pusztítsd el a fáját, stb.” Ez a tilalom nem kizárólag az ostromra vonatkozik, hanem minden esetre amikor gyümölcsfát vágnak ki pusztítás céljából. (Melachim 6:8) Majd a 10. pontban így folytatja: „és nem csak a fákra vonatkozik a tilalom, hanem mindenki megszegi ezt a tilalmat, aki edényeket tör el, ruhákat szakít el, épületet rombol le, stb.” (E tilalomhoz hasonlóan a Tóra megparancsolja az emberi test, élet védelmét, valamint megtiltja az állatkínzást is.)  

Látszólag, pusztán száraz jogi szemmel nézve ez a tilalom meg egy kis magyarázatra szorul. Miért ne lenne joga valakinek a saját tárgyait tönkretenni, hiszen a tulajdonosi mivoltnak az egyik alapvető ismérve, hogy a tulajdonosnak teljes uralma van a tulajdona felett? Ha pedig bizonyos tevékenységet nem végezhet vele, ez a tulajdonos jogainak korlátozása.  

Még ha valaki más tárgyát is teszi tönkre, akkor sem annyira világos, hogy a károkozáson kívül miért van ebben még egy külön tilalom?  

A Szefer Háchinuch a következő magyarázatot adja erre: e tilalom oka az, hogy általa megtanítsuk magunknak, hogy szeressük a jót és a hasznosat és ahhoz ragaszkodjunk... mert ez a jámbor emberek útja, akik szeretik a békességet, örülnek más emberek jólétének... nem veszítenek kárba még egy mustármagot sem. Minden pazarlás és pusztítás fájdalmat okoz nekik, és amit csak lehet, megmentenek. Nem így a gonoszok, akik örülnek a világ pusztulásának és akik maguk is pusztítanak. Aki a jóhoz ragaszkodik, ahhoz a jó is ragaszkodni fog, aki pedig a pusztításhoz, ahhoz a pusztulás.  

Ez azt jelenti, hogy két követhető irány van. Az egyik a hasznos, építő jellegű: ilyen valaminek a létrehozása vagy a megóvása, illetve magasabb szinten a békességre (az emberek közötti jó viszony megőrzése, vagy akár építése) és az emberiség jólétére való törekvés. A másik irány ennek a fordítottja: a haszontalanság, a rombolás, a pusztítás. Azzal, hogy odafigyelünk a látszólag számunkra értéktelen tárgyak megóvására, árra neveljük magunkat, hogy mindig a hasznosat, az építőt és a jót szeressük. Ezáltal ez a tilalom nem öncélú, hanem egy nagyobb, általános irányultságra való nevelés eszköze.  

Azonban egy kicsit más szemszögből is meg lehet közelíteni ezt a témát. Azt mondja a Misna: Ne szégyeníts meg senkit, és ne távolíts el semmit, mert nincs olyan ember, akinek nem jön el az órája és nincs olyan dolog, aminek nincs meg a helye (Ávot 4:3). A misnát így magyarázza Máhárál: Minden embernek és minden teremtménynek különleges helye (szerepe) van a világban. Erre mondja a Misna: „ne szégyeníts meg senkit” mondván ez az ember fölösleges, nincs szerepe ebben a világban. „Ne távolíts el semmit” – ez a teremtett világ többi részére vonatkozik: ne mondjam, hogy nem tartozik a létező világhoz. Mindezt ne mondjuk, mert nincs olyan, akinek nem jön el az órája, amikor hasznossá válik a világ számára. Csak az összes ember által válik teljessé a világ. Ugyanígy minden más létezőnek is megvan a helye a világban. Hasonlóan magyarázza Chászid Jáávec ezt a misnát: bölcs az, aki elérte a szerénységet, felismeri a szükségzerűséget, és nincs számára fölösleges dolog a világban, hiszen mind az Örökkévaló alkotásai. Emiatt a bölcs ember tisztelettel bánik a teremtményekkel.  

Eszerint az embernek úgy kell viszonyulni minden emberhez, még a tárgyakhoz is (akkor is, ha jelenleg semmi értéket és hasznot nem lát bennük), hogy egész biztosan megvan a helyük és szerepük a világban, és ez elég ahhoz, hogy csak ez alapján értékesnek találja őket. Azaz: a megszokott „mindenben megkeressük a hibát” hozzáállást át kell fordítani a „mindenben meglátom az értéket” hozzáállásra. Eszerint a bál táschit tilalom megszegése a világhoz való helytelen hozzáállásról tanúskodik.  

A bál táschit törvényei

Ahogy az embernek oda kell figyelnie önmagára, testére, hogy ne érje semmiféle kár, ugyanígy köteles odafigyelni, hogy a vagyontárgyai se romoljanak el, ne érje azokat károsodás. Aki akármilyen használati tárgyat eltör, vagy egy ruhadarabot elszakít, ételt, italt kidob vagy fogyaszthatatlanná tesz, akár pénzmérket is, vagy bármit tönkretesz, amiből az embereknek még hasznuk lehetett volna, tórai tilalmat szeg meg.

Ételek és italok esetében külön oda kell figyelni, hogy ne váljon az étel undorítóvá, ezért pl. ne mozgassunk el egy teli poharat kenyér felett nehogy ráömöljön. Ugyancsak a kenyérevés előtti kézmosás után figyelni kell, hogy alaposan megtöröljük a kezünket és ne vizes kézzel nyúljunk a kenyérhez. Ezen kívül nem szabad másnak dobálni olyan ételt, ami ezáltal nem kívánatossá válna.  

Aki mérgében tör el egy tárgyat, arra azt mondja a Talmud „olynnak számít, mintha bálványt imádna” (Sábosz 105a). Sok esetben nagyon szigorúan vesszük ezt a tilalmat. A Talmud azt mondja, hogy ha valakinek meghal egy közeli hozzátartozója, és ilyenkor a szokás szerint beszakítja a ruháját, nem szabad egy tefúchnál (kb. 8-10 cm) többet szakítania, nehogy megszegje ezt a tilalmat. Ugyanígy a hávdálánál úgy töltsük a poharat, hogy egy kicsit túlcsorduljon, azonban vigyázni kell, hogy ne menjen túl sok bor kárba. Még a Peszách előtti takarításnál is oda kell figyelni, nehogy valaki fölöslegesen kidobjon olyan dolgokat, amiket a háláchá szerint nem kéne. Sőt, még a túlzott mennyiségű ételfogyasztás is ebbe a kategóriába eshet, hiszen minden falat, amire a szervezetnek nincs szüksége, olyan mintha kidobtuk volna, ráadásul még ártunk is vele saját magunknak.  

Mindez csak olyan esetekre vonatkozik, amikor valamit tönkreteszünk minden szükségzerűség nélkül. De ha például szükség van arra, hogy kivágjunk egy gyümölcsfát, mert az kárt okoz más, értékesebb fáknak, vagy a fája értékesebb, mint a gyümölcse és a tulajdonosa eladná, vagy csak szükség van a helyére, akkor szabad (A szerk. megj. / TJH: Megjegyzendő, hogy a gyümölcsfák kivágásának kérdése még szükséghelyzet esetén sem ennyire egyszerű, és a rabbinikus döntéshozók [pószékim] körében hosszas viták tárgyát képezi; ezért gyakorlati esetben mindenképpen konzultálni kell egy szakértő rabbival). Ugyancsak, szabad eltörni bútordarabokat, hogy fűtsünk velük, hiszen a test épsége fontosabb, mint a tárgyaké.

Vajon mi a helyzet a tegnapi kenyérrel, lecserélhetjük frissre? Először is a leghelyesebb, hogyha az ember nem olyan finnyás, és nem hagyja megszáradni az előző napi kenyeret, (egyébként a száraz kenyér felhasználásának is számtalan módja van) vagy megpuhulni az előző napi zöldséget–ki, akkor legalább először azt eszi meg, és csak azután a frisset. De ha ez mégsem megy neki, akkor biztos nem szabad kidobni a fogyasztásra még alkalmas kenyeret, hanem ha van rá lehetősége, akkor tegye ki olyan helyre, ahol megfordulhatnak olyan emberek, akik örülnének neki. Ezen kívül oda lehet adni madaraknak vagy más állatoknak. Ha ez sem megoldható, akkor inkább várja meg míg megszárad, azaz fogyasztásra alkalmatlanná válik, és ezt követően dobja ki.

Forrás: A Lativ Alapítvány időszaki kiadványa | 2010. augusztus (3. oldal)

Írta: Domán Sije (A szövegben Hegedüs Saul segítségével kisebb nyelvi javítások történtek)