Hetiszakaszunkban ez áll (1Mózes 21:10):
„És mondta Ávrohomnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát…”
A „űzd el” jelentésű גרש „gorés” szó háromszor fordul elő a meszojróban מסורה — vagyis a szó pontosan ebben a formában háromszor jelenik meg az egész Tánáchban (Bibliában). A három szöveghely a következő:
1. A hetiszakaszunkban: „Űzd el ezt a szolgálót...” (1Mózes 21:10).
2. A Kivonulás könyvében (11:1), amikor a Mindenható elmondja Mózesnek, hogy a fáraó miként fogja kiűzni Jiszroél fiait Egyiptomból: „Midőn elbocsát, végkép el fog űzni benneteket”.
3. A Példabeszédek könyvében (22:10): „Űzd el a csúfolódót, és távozik vele a perpatvar”.
Az áldott emlékű Áhárojn Cvi Beck rabbi (5693/1933-ban hunyt el), aki Alsóapsa (ma Ukrajna) rabbinikus bírójaként szolgált, könyvében, a Mecách Áhárojnban egy mélyreható gondolatot mutat be, amely rávilágít e három vers közötti összefüggésre.
---
Következzenek tehát a szent szavai:
Fontos tanulságot kell levonnunk abból, hogy miért okozott Ávrohomnak oly nagy fájdalmat a fia okán ez az ügy, amint azt a vers mondja: „De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt” (1Mózes 21:11). Bár atyánk, Ávrohom felismerte fia, Jichok magasabb rendű mivoltát, és tudta, hogy Szoró ítélete helyes volt, szándéka mégis arra irányult, hogy Jismoél együtt maradjon Jichokkal. Abban reménykedett, hogy a testvéri egység és közelség Jismoélt, látva Jichok igazságosságon alapuló életmódját, a megtérés felé ösztönzi.
Ősanyánk, Szoró azonban mélyen tartott ettől. Megértette, ha testvéri közösségben élnek együtt, fennáll a veszély, hogy inkább Jichok tér Jismoél gonosz útjára – ahogyan a vers mondja Jehojsofot királyról, amikor szövetségre lépett a gonosz Áházjó királlyal: „Mivel társultál Áházjóval, összezúzza művedet az Úr!” (2Krónikák 20:37).
Az Ábrohom és Szoró közötti heves vita megoldatlan maradt, amíg a Szent, áldott legyen Ő, kifejezetten meg nem parancsolta Ábvohomnak: „Amit mond neked Sára, hallgass szavára” (1Mózes 21:12). Ebből egy alapvető elvet tanulunk: soha nem szabad testvériséget, egységet vagy szoros kapcsolatot kialakítani a gonoszokkal, ahogyan Bölcseink tanították (Ovojsz 1:7): „Ne barátkozz a gonosszal”. Ne csábítson senkit a gonosz hajlam (jécer horó) arra, hogy azt állítsa: „a közelséggel visszavezetem a gonoszt a helyes útra.” Éppen ellenkezőleg! I-ten ments, sokkal valószínűbb, hogy az ember a gonosz csapdájába esik, és követi őt a romlott útjain.
Ez a jelentése annak, hogy „Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát” – azért, hogy Jichok ne szenvedhessen tőle kárt. Ehelyett, ahogy a Szentírás tanítja: „Űzd el a csúfolódót”, hiszen semmilyen módon sem szabad kapcsolatot fenntartani gúnyolódókkal, akik a gonoszokat és a gonosz hajlamot képviselik, nehogy az ember magába szívja becstelen szokásaikat.
A második vers: „Midőn elbocsát, végkép el fog űzni benneteket”, pontosan ugyanezt az elvet tanítja. Ha az Egyiptomból való távozás normális társadalmi érintkezés keretében történt volna meg, Jiszroél fiai között talán elkezdődött volna kialakulni valamiféle vonzalom az egyiptomiak iránti, ami spirituális kárt eredményezett volna lelkükben. Ezért az Örökkévaló akarata az volt, hogy az egyiptomiak teljesen űzzék el őket, megszakítva ezzel mindennemű baráti köteléket, amely akkor alakult ki, amikor Jiszroél fiai edényeket és ruhákat kölcsönöztek egyiptomi szomszédaiktól.
Beck rabbi szent tanítását a következő szóval zárja: „ונכון” venáchojn – És ez így helyes.
ותאמר לאברהם גרש האמה הזאת
ג' במסורה
א. דין
ב. ואידך גרש לץ
ג. כשלחו כלה גרש יגרש אתכם
יש לפרש כי במה שהרע לאברהם על אודות בנו, היינו אף שהכיר אברהם אבינו ע"ה במעלת בנו יצחק, וצדקו דברי שרה, אבל כוונתו היה שיהיה יחד עם יצחק בנו, וממילא על ידי שיהיו ביחד באחוה יחזור ישמעאל למוטב בראותו דרכי יצחק אחיו. אולם שרה אמנו ע"ה היתה יראה מזה, כי על ידי שיהיה שבת אחים יחדיו, אז ח"ו ילך יצחק בדרכי ישמעאל אחיו, כמאמר הכתוב בהתחברך לרשע פרץ ה' את מעשיך
ולא היה הכרעה בויכוח זה שבין אברהם אבינו ע"ה לשרה אמנו ע"ה עד שציוה לו הקב"ה לשמוע בקול שרה
חזינן אשר אין לעשות שום אחוה והתחברות עם רשע כמאמר חז"ל אל תתחבר לרשע, ואל יפתוך יצרך לומר אשר מכח זה תחזירנו למוטב, כי אדרבה ח"ו תהיה נתפס במצודת יצרו הרע ללכת בדרכיו הרעים
וזה גרש האמה הזאת ואת בנה, מפני שלא יוזק יצחק על ידו, גרש לץ ע"ש זה שלא להתחבר כלל עם הלץ הוא הרשע והוא היצר הרע אשר ע"י כן ח"ו תאחז דרכו הרע. כשלחו כלה גרש היינו על שם שלא יהיה שום צמיחת אהבה מפרעה ומצרים בישראל ע"י שישלחו אותם כדרך כל הארץ ויגיע פגם לנפשם, לכן היה רצונו של השי"ת שיגרשו אותם, להפריד הריעות שהיה להם בעת ששאלו אשה משכנתה ומגרת ביתה. ונכון
ספר מצח אהרן, מאת רבי אהרן צבי בעק דומ"ץ אינטעראפשא, נפטר ח"י טבת תרצ"ג
