Hetiszakaszunkban ez áll (1Mózes 27:22–23): „És odalépett Jákojv Jichokhoz, az ő atyjához; ez megtapogatta őt és mondta: A hang Jákojv hangja, de a kezek Észov kezei. És nem ismerte föl; mert olyanok voltak a kezei, mint Észovnak, az ő testvérének kezei: szőrösek; és megáldotta őt.”
Elimelech Fishman rabbi – aki a keresztiri (Bodrogkeresztúr) Jesája rabbi, majd annak utódainak személyi titkára és megbízható kísérője (gábbáj) volt, a Lechem Ábirim לחם אבירים című, a Tóráról szóló könyvében így ír:
Első pillantásra mindez magyarázatot igényel. Ha Jákojv álcázni akarta magát, hogy Jichok elhiggye, ő Észov, miért nem változtatta meg a hangját is, hogy olybá tűnjék, mintha az Észové lenne? Ha így tett volna, Jichok soha nem jutott volna el odáig, hogy kétség merüljön fel benne, vajon valóban Észov áll-e előtte.
Erre feleletet adhat az, amit a szent belzi gáon (érdemei védjenek meg minket) nevében idéznek a Chukász hetiszakaszban szereplő verssel kapcsolatban: „Meghallotta a kánaáni, Árod királya, aki délen lakott, hogy eljött Jiszroél (...) és harcolt Jiszroél ellen” (4Mózes 21:1).
Rási a tudomásunkra hozza a csata hátterét: a nép, amely Jiszroél fiait támadni érkezett, valójában Ámálék volt, ám nyelvét kánaánira változtatta, hogy Jiszroél fiai azért fohászkodjanak az Örökkévalóhoz, hogy az a kánaániakat juttassa a kezükre – és mivel a támadók valójában ámálékiták voltak, nem pedig kánaániak, abban reménykedtek, hogy az ima ebben a formában nem fog meghallgatásra találni. Jiszroél fiai azonban látták, hogy bár kánaáni nyelven beszélnek, ám ruházatuk ámálékita. Mivel nem voltak biztosak abban, melyik néppel állnak szemben, Jiszroél fiai általánosan fogalmaztak imájukban: „Vajha kezünkre juttatnád ezt a népet” (4Mózes 21:2), anélkül, hogy megnevezték volna a származásukat.
A belzi rabbi elemezte ezt a stratégiát és éles kérdést vetett fel: miért nem viseltek az ámálékiták is kánaáni ruházatot, hogy képesek legyenek teljesen megtéveszteni Jiszroél fiait, és elhitessék velük, ők valójában kánaániták?
A belzi rabbi szerint ebből egy alapvető elvet szükséges levezetnünk: ha kánaáni ruhákat viseltek volna, miközben az ő nyelvüket is beszélik, akkor teljes értékű kánaáninak tekintették volna őket, és ezért a kánaánitákra vonatkozó ima bizonyosan hatályba lépett volna ellenük.
Ebből egy erőteljes erkölcsi tanulság vonható le: aki úgy öltözik, mint egy nem zsidó, és úgy is beszél, akár egy nem zsidó, azt nem zsidónak tekintik.
Ekképp – folytatja Fishman rabbi – megérthetjük Jákojv érvelését is, amiért nem változtatta meg a hangját, hogy úgy beszéljen, mint Észov. Mivel Észov ruháit viselte, ha úgy is beszélt volna, mint testvére, apja teljes mértékben Észovnak tekintette volna, márpedig ez nem Jákojv módszere.
*
ויגש יעקב וכו' ויאמר הקול קול יעקב והידים ידי עשו ולא הכירו וכו' ויברכהו
לכאורה קשה, כי אם יעקב רצה לשנות טעמו שיסבור יצחק שהוא עשו, מדוע לא שינה קולו גם כן כקולו של עשו, כי אז לא היה עולה על דעת יצחק להסתפק אם הוא עשו
ואפשר לומר על פי מה שמובא בשם הגאון הקדוש מבעלז זצ"ל בפרשת חוקת, בפסוק "וישמע הכנעני כו' יושב הנגב" ופירש רש"י, זה עמלק ושינה בלשונו לדבר בלשון כנען כדי שיהיו ישראל מתפללים להקב"ה לתת כנענים בידם, והם אינם כנענים. ראו ישראל לבושיהם כלבושי עמלקי ולשונם לשון כנען, אמרו להתפלל סתם שנאמר "אם נתן תתן את העם הזה בידי", עד כאן דברי רש"י
ודקדק (הרב מבעלז), דמדוע לא לבשו גם לבושי כנען, דאז ודאי יחשבו ישראל שהם כנענים ויתפללו על כנענים. אלא על כרחך מוכח מכאן דאילו היו לובשים בגדי כנען ומדברים בלשון כנען, אז היו נחשבים ככנענים גמורים, והיה מועלת התפילה שעל הכנענים
ויוצא מזה מוסר השכל כי מי שלבוש כעכו"ם ומדבר כעכו"ם, לעכו"ם יחשב. עד כאן דברי קדשו
והנה כי כן אפשר לומר שזה היה טעמו של יעקב שלא שינה לשונו לדבר בלשון עשו גם כן, יען שהיה לבוש במלבוש עשו, אלו היה מדבר כעשו גם כן, היה נחשב ממש כעשו, ולא כאלה חלק יעקב
ספר לחם אבירים על התורה, רבי אלימלך פישמאן, נאמן ביתם של רבי ישעילע מקערעסטיר וממשיכיו זי"ע
