Ki Szavoj hetiszakasz

**„Átkozott, aki nemtartja fenn a tannak szavait, hogy megtegye azokat!”** *(5Mózes 27:26)*

Az 5642. évben (1881–1882) a galíciai ortodox zsidóság identitása és fennmaradása szempontjából az egyik legkritikusabb küzdelemmel kényszerült szembesülni. Az un. „haladók” (*Fortschrittler*) és a mászkilim – a „felvilágosodás” mozgalmának hívei, akik a zsidó törvény reformját és az ősi hagyományok elvetését tűzték ki célul – jelentős befolyással rendelkeztek és szoros kapcsolatokat ápoltak a kormánnyal és a magas politikai körökkel, hatalmukat arra kívánták felhasználni, hogy átvegyék a közösség vezetését, és megfosszák a hagyományos rabbikat hatalmuktól.

Ellenük az első vonalban a **Máchziké Hádász** szervezet állt, amelyet Lvovban (Lemberg) alapítottak, és amelyet a kor kiemelkedő tóratudósai irányítottak. Bátran harcoltak a közösségek védelmében azok ellen, akik el akartak térni a tradícióktól. E szent küzdelem részeként a szervezet vezetői útmutatásért folyamodtak a kor vezető rabbijaihoz. Több mint 250 rabbinikus levél érkezett a központjukba, melyek közül sokat közzétettek a „Máchziké Hádász” nevet viselő folyóiratban. (További részletekért lásd a Ki Szécé hetiszakaszhoz kapcsolódó bejegyzésünket: https://www.tjhungary.com/blog/ki-szece-hetiszakasz).

Ezek a levelek kettős, és egyaránt mélyreható hatást váltottak ki: egyrészt erőt, hitet és világos útmutatást adtak a zsidó nyilvánosságnak, egyúttal megvédte őket a „progresszívek” által terjesztett zűrzavartól és propagandától. Másrészt a királyi udvarokban folytatott kiterjedt diplomáciai erőfeszítések mellett e levelek kormányminiszterek elé terjesztése felnyitotta a hatóságok szemét. A tisztviselők felismerték, hogy alapvetően igazságtalan lenne megengedni, hogy egy kis modernizáló csoport az egész hívő zsidó nép nevében szólaljon fel, amely továbbra is mélyen elkötelezett maradt ősi öröksége iránt. Ezen erőfeszítéseknek köszönhetően a vallási függetlenség nagyrészt megmaradt, lehetővé téve a zsidók számára, hogy továbbra is legfőbb törekvésüket kövessék, jelesül a Tóra betartását, illetve azt, hogy biztosítani tudják a tiszta, hiteles zsidó nevelés átadását a következő nemzedékeknek.

Az egyik legmeghatóbb és legerőteljesebb levelet, amelyet kaptak, **Mojse Pollak rabbi**, Bonyhád főrabbija (és a *Vájdáber Mojse*, illetve további szent művek szerzője, meghalt 5649/1888-ban) írta. A Máchziké Hádász folyóiratban közzétett levelében a rabbi cselekvésre szólító felhívását közvetlenül a hetiszakaszunk alábbi verséből merítette: **„Átkozott, aki nem tartja fenn a tannak szavait, hogy megtegye azokat”**. Ebből vezette le azt a minden egyes emberre vonatkozó abszolút kötelességet, hogy tiltakozzon és állást foglaljon.

**Következzenek tehát az indulatoktól fűtött szavai:**

*„Az Örökkévalóra tekintek szüntelen” (Zsoltárok 16:8)*

*Bizony láttam népem szenvedését Galícia földjén, és hallottam kiáltásukat. Jaj, azon szemeknek, amelyek ezt látják, és azon füleknek, amelyek ezt hallják! Azon helyeken is, amelyek egykor a Tóra és a bizonyságtétel hercegnői voltak, a száműzetés nagy vezetőinek otthonai és a gyülekezet szemei, a gonoszság felemelte kezét. A pestis elterjedt, és lángoló tűz lobog, hogy gonoszul cselekedjék és tiltott újításokat vezessen be a földön. Még sincs senki, hogy kerítést építsen vagy résen álljon! Ha nem hagyott volna nekünk az Örökkévaló utóvédet – a szent Máchziké Hádász társaság hősies vezetőit és igazgatóit Lvov városában –, szinte olyanok lettünk volna, mint Szodoma, a saját népünk közül származó hitehagyottak nekünk állított csapdái miatt.*

*Kétségbeesett indítvány érkezett a Máchziké Hádász társaságtól, amelyben arra kérik a Tóra és törvény valamennyi ismerőjét, hogy a Szent Tóra alapján mondjon ítéletet azokról az emberekről, akik saját lelkük ellen vétkeznek.*

*Ezennel válaszolok és szólok, hogy tisztázzam e gonosz gyülekezetre, a pusztítás népére vonatkozó törvényt, akik nem Jiszroél magjából, hanem Lót magvából származnak – és sem segítséget, sem hasznot nem hoznak. Maguk a cselekedeteik tanúsítják, hogy nem Jiszroél fiai közé tartoznak, hanem Lót nemzetségéből valók. Ahogyan a Szentírás fogalmaz velük kapcsolatosan: „Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük” (Hóseás 2:7) – ami azt jelenti, hogy ez az eretnek szégyent hoz saját anyjára, és nyilvánossá teszi annak gyalázatát, hiszen úgy viselkedik, mint egy törvénytelen gyermek. Mert a szent nemzetségről, Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottairól a Szent, áldott legyen Ő, Maga tanúsította, hogy „hívők, hívők gyermekei” (Midrás Rábbó, pársász S’mojsz).*

*Ezért szavaimat azokhoz intézem, akik az igazságot keresik: Nézzétek meg, mit idézett szent mesterünk, a Rámbán, a Ki Szovoj hetiszakasz kapcsán a Jeruzsálemi Talmudból (Szojtó traktátus): „Rabbi Ásszá Rabbi Tánchumó bár Rabbi Chijó nevében így szólt: Aki tanult, tanított, betartotta és meg is cselekedte a Tórát, ráadásul lehetőségében állt mindezt ugyanígy folytatni, ám nem ekként tett, az azok közé tartozik, akikre a vers utal: »Átkozott, aki nem tartja fenn«. Még ha személyes cselekedetei alapján teljesen igaz embernek is tekinthető, amennyiben megvolt a hatalma ahhoz, hogy megerősítse a Tórát azon gonoszokkal szemben, akik hatályon kívül igyekeznek helyezni azt, viszont nem így cselekedett, az átkozott.”*

*Hiszen nem köztudomású, hogy azok, akik újításokat vezetnek be és ezeket a harcokat vívják, akik „progresszíveknek” nevezik magukat, mind rosszabbá válnak? Apáik azzal kezdték, hogy apró változtatásokat eszközöltek a zsidó szokásokon, a gyermekek pedig végül mindent tönkretettek, mígnem a hit teljesen kiveszett a szavaikból. Most tehát vonjuk le a gyakorlati következtetést: bárki, aki tétlenül áll, anélkül, hogy bármit is tenne a hit megerősítése érdekében – és természetesen bárki, aki támogatja ezeket az újítókat azzal, hogy bármilyen tisztségbe megválasztja őket –, az beletartozik mindazok körébe, akikre a kijelentés utal: „Átkozott, aki nem tartja fenn”, I-ten ments!

*Továbbá eskü kötelez bennünket arra, hogy megerősítsük és megőrizzük a Tórát az utánunk következő gyermekeink számára minden nemzedékben, amint az Mózes Tórájában meg van írva: „De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget (...) hanem avval, aki itt áll velünk ma (...) és avval, aki nincs itt velünk ma” (5Mózes 29:13–14). Még ha mi magunk teljesen igazak vagyunk is, és nem vétkeztünk, mindaddig, amíg nem segítünk aktívan a Tóra fenntartásában és megőrzésében a jövő nemzedékek számára, megszegjük ezt a szent esküt, I-ten ments! Az eskü megszegésének büntetése pedig jól ismert – azokat a dolgokat, amelyeket sem tűz, sem a víz nem képes elpusztítani, a hamis eskü emészti el.*

*Ezért felemelem a hangom, akár a sófár: Ti, Galícia jó és becsületes népe, nézzetek saját lelketekbe, és könyörüljetek kisgyermekeitek lelkén, meneküljetek gazellaként a vadász kezéből és a gonosztevők csapdáiból! Már tudjátok és hallottátok, miféle végsőkig elvezető eretnekséget és tagadást idéztek elő ezek az eltévelyedettek földünkön, és mit tettek a birodalom más tartományaiban.

*Ha most hallgattok, és nem tesztek meg mindent, ami hatalmatokban áll, hogy meghiúsítsátok a gonoszok mesterkedését, akik gonosz törvényeket hoznak, akkor – I-ten ments – rátok is érvényessé válik az „Átkozott, aki nem tartja fenn” átka! Ám a negatívból a pozitívra is következtethetünk: aki segít és támogat, azt a Mindenható megáldja, és megmenti minden nyomorúságtól és bajtól.

Mert az Örökkévaló felemelkedik, és kiáll a meggyalázott Tórájáért, visszaállítja bíróinkat és tanácsadóinkat, amint egykoron volt, és a szent város újjáépül a dombján, hamarosan, még a napjainkban, ámen!*

*Ezek az írónak az Örökkévaló és Tórája dicsőségére megfogalmazott szavai, Tévész hónap 17-én, 5642-ben.*

**Mojse Pollak**

*Bonyhád főrabbija*

---

Mai kötelességünk

Az áldott emlékű Pollak rabbi lángoló szavai világos és kompromisszummentes tanulsággal szolgálnak számunkra: amikor az Örökkévaló Tórája támadás alatt áll, a hallgatás nem a mérséklet jele, hanem bűn.

Ahhoz, hogy megértsük ennek a kötelességnek a súlyát, szemügyre kell vennünk a magyar zsidóság történelmét. Az eredeti Status Quo Ante mozgalom azt állította, hogy sem neológ, sem ortodox, hanem a „status quo” megőrzésére törekszik. Csakhogy, amikor alapvető igazságokat vonnak kétségbe, a fennálló status quo megszűnik létezni, és minden zsidónak választania kell, melyik oldalra áll. Az ilyen időkben vallott semlegességet a magyarországi rabbinikus vezetők bizonyos értelemben még a nyílt eretnekségnél is veszélyesebbnek tartották. A neológok nyíltan lobogtatták a lázadás zászlaját, a Status Quo viszont a semlegesség és az „egység” álarca mögé rejtőzött, elaltatva a nyilvánosságot, miközben átadta az irányítást a Tóra rombolóinak.

Milyen tragikusan pontosnak bizonyul ma is ez a koncepció! Egy Magyarországon hiteles gyökerekkel nem rendelkező külföldi mozgalom (a Chábád) cinikusan eltérítette a „Status Quo Ante” nevet (EMIH), amely trójai falóként szolgálva, képessé tette a helyi legitimitás látszatát kelteni. Soha nem törekedtek azonban valódi semlegességre; ehelyett a „Status Quo” fedését arra használták, hogy elaltassák a nyilvánosságot, miközben a teljes hatalomátvételt tervezgették. Ideológiai tévelygéseiken túl – amire a hamis messianizmus, militáns cionista nacionalizmus, szemérmetlenség és könyörtelen médiapropaganda jellemző – súlyos pénzügyi szabálytalanságokba is keveredtek, valamint szoros kapcsolatokat ápolnak a politikai vezetéssel, közvetlenül megsértve Bölcseink figyelmeztetését: „Ne keressétek a közelséget a hatalmon lévőkkel!”

Ezen súlyos vétkek tetejébe a hozzájuk tartozó személyek elkövették a végső szabályszegést: a háláchá és a legfőbb rabbinikus bíróságok rendeleteinek közvetlen megsértésével csalárd módon eltérítették a történelmi Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközséget (MAOIH). A Tóra törvénye iránti teljes megvetésüket bizonyítva szégyentelenül félresöpörték a rabbinikus bíróságok határozatait, ehelyett cionista politikusoktól kapott támogató levelekkel dicsekedtek – köztük olyan személyekével is, akik nyilvánosan a Tórának ellentmondó elveket képviselnek. Ez a szentségtelen szövetség nemcsak a háláchá iránti teljes megvetésüket teszi világossá, hanem a politikusok korrupcióját is leleplezi, akik készek jóváhagyni a nyílt rablást és zsarolást.

E politikai háttértámogatás által bátorítva hatalomátvételük kimondhatatlanul kegyetlen módon nyilvánult meg: imádkozás közben rendőrséget hívtak, egy idős rabbit kirángattak a zsinagógából, és könyörtelenül az utcára zavarták az imádkozókat. Miután megszerezték maguknak mind a Status Quo-t, mind az ortodoxiát, már csak a neológok bekebelezése maradt hátra számukra, hogy valóban kiérdemelhessék az önmagukra aggatott címkét, az Egységes-t – azáltal, hogy jogtalanul átveszik az irányítást minden felett, ami a szemük elé kerül.

Ez a fejlemény mélyreható tanulsággal szolgál számunkra, magyarországi zsidóknak: a karba tett kézzel folytatott tétlenkedés nem lehet valós opció. Ha nem harcolunk aktívan a jó oldalra állva a gonosz ellen, automatikusan a gonosz bűntársává válunk, és végül maga az Igazság ellen fogunk harcolni. Szent örökségünk arra kötelez bennünket, hogy soha ne hallgassunk, ne üljünk tétlenül, hanem álljunk szilárdan a vártán, és küzdjünk hősiesen az Örökkévaló dicsőségéért.

Bár érdemesülnénk arra, hogy láthassuk az Igazság diadalát, a Tóra dicsőségének helyreállítását, és a próféta kijelentésének mihamarabbi beteljesülését: „Mert megjelenik az Örökkévaló dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt” (Ézsaiás 40:5), az igaz Megváltónk eljövetelével, mielőbb, még a napjainkban, ámen!

*

בשנת תרמ"ב עמדה היהדות הנאמנה בגאליציע במערכה כבדה מול המשכילים וה"מתקדמים" ("פארטשריטלער") לשמותם במיניהם, אשר נקטו בכל מיני פעולות שקר ומרמה, והשתמשו לרעה בקשריהם עם השלטונות, כדי לשלוט בהנהגת קהילות ישראל ולעקרם מדרך ישראל סבא ר"ל.

לנגדם קמה וגם נצבה חברת "מחזיקי הדת" שנוסדה בעיר לעמבערג בראשות והנהגת גדולי הדור, שראשיה ואמרכליה נלחמו בכל כחם להציל את עדת ה' מצפורני המשכילים. הנהלת החברה שלחה מכתבים לרבנים ויושבים על מדין למען יחוו דעתם דעת תורה בענין נורא זה.

מכתב מרעיד ובהיר למאד נתקבל ממרן הגאון הצדיק רבי משה פאללאק זצוק"ל, אב"ד באניהארד (בעל "וידבר משה", נסתלק תרמ"ט), אשר נדפס בגליון "מחזיקי הדת" בחודש שבט תרמ"ב. בדבריו סמך את חובת המחאה על הכתוב בפרשתנו: "אָרוּר אֲשֶׁר לֹא יָקִים אֶת דִּבְרֵי הַתּוֹרָה הַזֹּאת לַעֲשׂוֹת אוֹתָם" — ומתוכו הוכיח את חובת המחאה והמלחמה המוטלת על כל אחד ואחד

ואלו דבריו חוצבי להבות האש

שויתי ה' לנגדי תמיד

ראה ראיתי עני עמי אשר במדינת גאליציען, ואת צעקתם שמעתי, אוי לעינים שכך רואות, ולאזנים שכך שומעות כי שרתי במדינות מימי קדם לתורה ולתעודה, מקומות ראשי גולה עיני העדה, גם שם זאת הרשעה ידה הדה, גם שם פשתה המספחת, ואש מתלקחת אחת לאחת, להתעולל עלילות ברשע, לעשות חדשות בקרב הארץ, ואין גודר גדר ועומד בפרץ, לולא ה' הותיר לנו שרידים המה הגיבורים אנשי שם ראשי ומנהלי חבורתא קדישתא מחזיקי הדת בעיר לבוב יע"א כמעט כסדום היינו, ממוקשות שתו לנו פריצי בני עמנו

הן [הגיע] קול יללת הרועים מחברת מחזיקי הדת לבקש פני כל יודעי דת ודין להציע עפ"י תורה הקדושה משפט אנשים החטאים האלו בנפשותם, ואען ואומר לברר הדין נגד חברת מרעים, אנשי משחית זרע לוט לא לעזר ולא להועיל

הלא המה יעידון ויגידון כי לא מבני ישראל המה כי אם מזרע לוט — וכך הגיד הכתוב עליהם (הושע ב) "כי זנתה אמם הובישה הורתם" כלומר הכופר הזה מביש הורתו ומגלה רעתה בקהל, כי בן זנונים הוא - כי על זרע קדש בני אברהם יצחק ויעקב הלא העיד הקב"ה בכבודו ובעצמו כי מאמינים בני מאמינים הם; [מדרש רבה פרשת שמות] רק עליכם אשים דברתי וקולי לבני אדם מבקשי אמת, הביטו וראו מה שהביא אדונינו קדוש ד' הרמב"ן בפרשת כי תבא מירושלמי מסכת סוטה: "אמר רבי אסא בשם רבי תנחומא ברבי חייא, למד ולימד ושמר ועשה והיה סיפק בידו להחזיק ולא החזיק הרי זה בכלל ארור אשר לא יקים, ואפילו היה הוא צדיק גמור במעשיו והיה יכול להחזיק התורה ביד הרשעים המבטלים אותה הרי זה ארור", עכ"ל

והלא גלוי וידוע כי בעושי חדשות בעלי מלחמות [המכנים עצמם פארטשריטלער] בניהם אחריהם מרעה אל רעה יצאו עד כי אבדה האמונה נכרתה מפיהם, כי אבותם בקטן החלו לשנות מנהגי ישראל ובניהם בגדול כילו, ואין עושה טוב אין גם אחד — ומעתה צא ולמד כי כל העומד מנגד לבלתי עשות מאומה לחזק הדת, וקל וחומר המסייע ומחזיק ביד מתחדשים אלו לבחור אותם לאיזה התמנות, הוא בכלל "אשר לא יקים", רחמנא ליצלן

ובפרטות אנחנו מושבעים ועומדים לחזק ולקיים התורה לבנינו אחרינו לדורות, ככתוב בתורת משה "ולא אתכם לבדכם אנכי כורת כו' לנו ולבנינו עד עולם לעשות את כל דברי התורה הזאת". ואפילו אנו צדיקים גמורים ולא חטאנו, [אבל] כל זמן שאין אנו מסייעים לקיים ולהחזיק התורה לדורות הבאים אנו עוברים על השבועה חלילה. ועונש העובר על שבועה ידוע ומפורסם, דברים שאין אש ומים מכלין אותן שבועת שקר מכלה אותן וכל זה גלוי וידוע לעין כל

ואחרי כל הבא קולי כשופר ארים, אתם אנשי גאליציען הטובים וישרים, הביטו לנפשותיכם וחוסו על נפשות עולליכם וטפכם, להנצל כצבי מיד ממוקשי פועלי און. הלא כבר אתם ידעתם ואתם שמעתם אשר גרמו המתחדשים האלו במדינתנו כפירה ומינות עד למעלה ראש, ובשאר מדינות המלך מה עשו.. ואם החרש תחרישו בעת הזאת מלעשות אשר בכחכם להפר עצת רשעים, אשר חקקי און חוקקים, הלא נלכדתם ח"ו ב"ארור אשר לא יקים" רח"ל. ומכלל לאו אתה שומע הן: כל המסייע יהיה בכלל ברוך מפי הגבורה, וינצל מכל צוקה ומצרה, כי יקום ד' ויפקוד עלבונה של תורה, וישיב שופטינו ויועצינו כבתחילה, ונבנתה עיר על תילה בב"א

הלא כה דברי הכותב לכבוד ד' ותורתו, יום ג' טוב [י"ז] טבת תרמ"ב לפ"ק

משה פאלאק אבד"ק באנהארד