Pinchasz hetiszakasz

Pinchasz: A szent buzgalom kiáltása

A Pinchasz nevét viselő hetiszakaszunkban ez áll: „Buzgón bosszút állt értem közöttük” (4Mózes 25:11).

Az alábbiakban a szent buzgalom dörgedelmes előtörésére találhatunk példát, amely a szent Gáontól, Simon Szojfer rabbitól, a szent Chászám Szojfer unokájától származik, aki – a zsidó világban Erlau néven ismert – Eger rabbijaként, a helyi jesiva vezetőjeként és az ottani rabbinikus bíróság elnökeként szolgált (5704/1944-ben, 94 éves korában halt vértanúhalált).

Az általa jegyzett kiáltványt a Szentföldön üzemelő egyik kollel tagjainak küldték el – minden valószínűség szerint a magyar kollel tanulói voltak a címzettek. A rabbi lobogó hévvel ébresztette buzgalmukat, hogy őrködjenek az Örökkévaló „féltékenységén”; tiltakozzanak, ítéljék el, és minden lehetséges eszközzel folytassanak kérlelhetetlen harcot azon hitetlenek ellen, akik elkezdték kiterjeszteni befolyásukat a Szentföldön. Mindenekelőtt arra szólította fel a kollel tanulóit, hogy mindaddig harcoljanak, mígnem sikerül teljesen kiirtaniuk az eretnek oktatást, amelynek bevezetéséhez máris hozzáfogtak ezek a hitetlenek, bemocskolva ezzel a Szentföldet és a jövő ott felnövekedő nemzedékeit.

A rabbi azt követelte tőlük, hogy merítsenek erőt a külföldi zsidó vezetők és közösségeik heves, rendíthetetlen szelleméből. Rámutatott arra, hogy annak ellenére, hogy kormányaik, akár kifejezett tilalmak útján is, súlyosan korlátozták őket a kiközösítés (cherem) és további hasonló intézkedések foganatosításával szemben, ők mégis, akár az életük kockáztatásával is szembeszálltak a gonoszokkal, ráadásul sikerrel is jártak. Mennyivel inkább szükséges lenne, hogy ez az eltökéltség a Szentföld népére vonatkozna! Abban az időben (5672/1912) a terület a törökök uralma alatt állt, akik nem korlátozták a vallás gyakorlását és védelmét, sőt, inkább segítették és támogatták a hitéletet. Ezért a Szentföld lakóinak kötelessége, hogy erőt merítsenek, és háborút indítsanak azon bűnösök ellen, akik az oktatásukkal és tevékenységükkel bemocskolják a Szentföldet.

Következzenek a kiáltvány szent szavai:

---

HANGOS FELHÍVÁS!

Legyetek buzgók az Örökkévaló féltékenységének kifejezésében azokkal szemben, akik gyermekeiket szekuláris iskolákba (Schulen) küldik, ahogy azok alapítóival szemben is!

> Az Ég segítségével. Az omerszámlálás 35. és ijár 20. napján, 5672 [1912].

> Testvéreink, Jiszroél fiai, a kollel tagjai tiszteletére… kinek-kinek a neve és dicsérete szerint.

> Miután érdeklődtem jólétetekről, és meghajoltam a belső Szentély felé, azért jöttem, hogy felébresszelek benneteket, mint tanítványokat a mester előtt.

> Íme, ti többet láttatok és tudtok, mint mi, külföldön élők, arról, hogy mit tettek veletek és gyermekeitekkel az ottani iskolák (Schulen) a Szentföldön, amelyek elcsábították Jiszroél fiait, a szent nyájat, a Tórától és az istenfélelemtől, hogy idegen bölcsességeket és a népek nyelveit tanítsák nekik. Nézzétek, mi lett a gyermekeikből: meggondolatlan, üresfejű és vakmerő egyének, bűnösök, eretnekek és hitetlenek – az Irgalmas I-ten mentsen meg bennünket!

> Most pedig újabb bűnt követtek el azzal, hogy Jaffóban, a Szent Városban, külső bölcsességek tanulmányozására szolgáló intézményt akarnak létrehozni.

Továbbá mély fájdalommal hallottuk, hogy ezek a hitetlenek – az Irgalmas I-ten óvjon meg minket tőlük – Jeruzsálemben, a Szent Városban, egy gimnáziumot kívánnak megvalósítani, ami szöges ellentétben áll azzal, amit a Szent, áldott legyen Ő, prófétáján. Ézsaiáson keresztül kihirdetett (Ézsaiás 2:3): „Mert a Sionról jön a Tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből”, ti pedig hallgattok?!

> Íme, olvastuk a Szent Városban, Jeruzsálemben kiadott és nyomtatott újságban, hogy az elmúlt évben, Savuojsz ünnep második napján, amely Sáboszra esett, sokan cigarettával a szájukban jöttek a Kolóniába – és bennetek nem égett buzgón az Örökkévaló féltékenysége, hogy kitiltsátok és megátkozzátok őket, továbbá a világ előtt nyilvánosságra hozzátok, mily hatalmas is az eretnekségük! Hiszen bizonyosan az Isteni Név megszentelése (kidus Hásem) lett volna, ha az emberek látják, hogy az istenfélők szembeszállnak a hitetlenekkel, és buzgón képviselik az Örökkévaló féltékenységét. Ha nekünk, külföldön élőknek lenne hasonló hatalmunk, már rég teljesen elszakítottuk volna őket a gyökereiktől. Lássátok, mekkora hévvel állnak ki külföldön mestereink – ragyogjon fényük! – a bűnösökkel és a modernizációval szemben; hiszen ti nagy hatalommal és befolyással rendelkező emberek vagytok, íme, nektek kellene tanítóinknak és vezetőinknek lennetek!

> Hívjatok össze tanácskozást az összes ottani kollel részvételével, a világ különböző részeiről származó askenázikkal, a haszidokkal, a p’rusimmal, és természetesen a szefárdokkal együtt, és hozzatok tiltó rendeletet ellenük, hogy bárki, aki kapcsolatba lépne velük, vagy aki rokonát – és mennyivel inkább egyenesen a fiát vagy lányát – ezekbe a „tanházakba” küldi, „ki kell zárni a hazatértek gyülekezetéből” (Ezra 10:8). Külföldön élő mestereink, éljenek sokáig, mellétek állnak majd, hogy segítsenek nektek, és minden erejükkel és hatalmukkal támogatni fognak, a legjobb érdekében.

> Abból a pénzből, amelyet szét akarnak szórni és elpusztítani vele a Tóra és a zsidóság alapjait, épüljenek gyárak és műhelyek, hogy Jiszroél fiainak olyan mesterséget lehessen tanítani, amellyel megélhetésüket biztosíthatják. A nap nagy részét töltsék Tóratanulással, a kisebbik részét pedig kereskedelmi ügyletekkel, és akkor mindenben sikerrel járnak majd, amint azt Rabbi Jismáél iskolája tanítja a Brochojsz traktátusban (35b) (azaz, hogy az emberek többsége számára az ajánlott út az, ha a megélhetésükre is figyelmet fordítanak, miközben a nap nagy részét azért a Tóra tanulmányozásának szentelik, szemben Rabbi Simon Bár Jojcháj véleményével, aki azt tartotta, hogy kizárólag a Tórával szükséges foglalkozni). Mindez különösen azokra vonatkozik, akik még nem értek el olyan szintet, hogy egész nap a Tórával foglalkozzanak, így képesek fenntartani magukat. Mindazonáltal tilos ilyen dolgokat tanítani nekik, hiszen még külföldön sem neveli egyetlen tisztességes ember sem a fiát idegen bölcsességekre építve, és aki ilyet tesz, az a bűnösök közé sorolandó, amint azt ti is tudjátok.

> Ennek megfelelően azért jöttem, hogy felébresszelek titeket, miként azt áldott emlékű Bölcseink hangsúlyozták (Sábosz traktátus 54b), hogy aki képes tiltakozni, ám nem tiltakozik, az felelősségre vonható, az Irgalmas I-ten mentsen meg minket! Ezért álljatok őrt és óvjátok a védfalakat, a Szent, áldott legyen Ő, pedig legyen segítségetekre hosszú időkig és minden jóra!

> Miképpen ez a vágy olyané, aki értékel benneteket és méltóképpen tisztel is titeket, meghajolva szent szentélyetek előtt, és minden jót kívánva nektek:

> Az alázatos Simon, az igaz emlékű mester, a Gáon, Ávrohom Smuél Benjamin Szojfer [a Kszáv Szojfer] fia.

> Itt ér véget Simon Szojfer felhívása.

> Forrás: Responsa „Hiszojrerusz T’suvó” (שו"ת התעוררות תשובה), IV. rész, 367. oldal).

---

Gondolatok és kortárs visszhangok

Ezek a szavak hátborzongatóak, félelmetesek, és az embert a lelke legmélyebb alapjaiig hevesen megrázzák. Rávilágítanak arra a nyomasztó, abszolút felelősségre, amelyet egy igazi tórai tekintélynek szükséges viselnie a Szentföld szentségének őrizete, valamint megmentése érdekében is azoktól, akik bemocskolni törekszenek azt.

Ha annak a nemzedéknek az óriásai ily totális gyötrelemben és dühvel horgadtak fel egyetlen eretnek intézmény létrehozása miatt Jaffóban vagy Jeruzsálemben, miként kiáltanának ma? Napjainkban, amikor a hitetlenek elárasztották a Szentföldet minden elképzelhető utálatossággal, a romlottság felvonulásaitól kezdve a szentség szisztematikus kiirtásáig, valamint zsidó gyermekek millióit indoktrinálják módszeresen az eretnekség, a hitetlenség és a lelki pusztulás útjai felé.

Minden bűn bűn marad, bárhol kövessék is el, mennyivel súlyosabb és megbocsáthatatlanabb ugyanakkor az, ha azt a Király saját palotájában – a Szentföldön – cselekszi meg egy olyan szervezet, amelynek a lényegi valója önmagában közvetlen és tevőleges lázadást jelent az Örökkévaló ellen! Azt a parancsolatot kaptuk, hogy folytassunk minden erőnkkel háborút a szentség felszámolásának kísérletei ellen. A legkevesebb, hogy teljes mértékben elkülönülünk ezektől a hitetlenektől, valamint minden szövetségesüktől és támogatójuktól.

Mindez kétszeresen is érvényes azokra, akik vallási ruházatba burkolódznak; külső megjelenésük révén ugyanis rettenetes mértékűre növesztik az Ég megszentségtelenítését (chilul Hásem) és erősítik az eretnekséget. Megtévesztik a világot, elhitetve vele, hogy a mélyre hatoló hitetlenség és a Mennyek Királysága elleni aktív árulás valamiféle „vallási” jóváhagyást élvez.

Amikor a vétkeseket eltávolítják, az igazak szarva felmagasztaltatik, amint meg van írva: „A bűnösök szarvát letördelem, de az igazakat felmagasztalom” (Zsoltárok 75:11; Megilló traktátus 17b). Legyen az Örökkévaló akarata, hogy minden gonoszság mihamarább eltűnjön, mint a füst: „Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja: igen, az Úr szája mondta ezt így” (Ézsaiás 40:5).