כי תבא, הרב זאב וואלף טענענבוים - Ki Szavo

A parsánkban (27, 9) ez áll:

“És szólt Mózes és a levita papok egész Izraelhez, mondván: Figyelj és halljad Izrael! E napon lettél az Örökkévaló, a te Istened népévé! “

Zev Wolf Tenenbaum rabbi (5633/1873), verpeléti rabbi így ír erről a részről a רחובות הנהר Rekhovoth HáNahar című könyvében:

A Talmud, a Brakhoth traktátusban (63b) ezt kérdezi: Mivel már a Tóra átvétele nemzetté tette a zsidókat, miért mondja nekik Mózes körülbelül 40 évvel később, hogy nemzetté váltak, pontosan azon a napon, amikor hozzájuk intézi szavait?

A Gemara (Talmud) azt válaszolja, hogy a vers arra tanít bennünket, hogy a Tóra minden egyes nap olyan kedves annak aki tanulja, mint azon a napon, amikor megkaptuk a Sínai-hegynél.

Tenenbaum rabbi így folytatja:

A Gemara e szavainak egyszerű magyarázata az, hogy az ember mindig lelkesebb és motiváltabb az iránt ami új neki, nem úgy, mint a régi iránt, amit már megszokott és sokszor csinált. Ezért a Talmud azt mondja, hogy az aki Tórát tanul nagyon szereti, és éppen ezért nagy örömmel tanulja, csakúgy mintha ma kapta volna a Sínai-hegyről.

Lehet másképp is magyarázni, de mindezek előtt két bevezető gondolat szükséges:

Az első:

A szent Tóra az örökkévalóság. Nemcsak, hogy a Tóra egyetlen parancsa sem válik érvénytelenné soha, de egyetlen parancsa sem változik, vagy változtatható meg.

Például a Tórában (2Móz 28, 2) meg van írva, amit Isten mondott Mózesnek: „És készíts szent ruhákat Áronnak, a testvérednek, méltóságodra és nagyságodra”. A Tóra pontos részleteket ad a Kohanim (papok) ruháinak előkészítéséről.

Gondolhatnánk, hogy Mózes idejében ezt a ruhát nagyon magasztosnak és méltóságteljesnek tartották. Ám manapság ha valaki ilyen ruhát viselne, nem kapna érte megbecsülést vagy tiszteletet, inkább furcsállóan tekintenének rá.

Nos, akkor talán módosítani kellene a parancsolat egyes részleteit?* Nem, mondja Tenenbaum rabbi, nem csak a parancsolat teljes visszavonása tilos, hanem megváltoztatni (módosítani) is tilos.

A második:

A fent említett versben a mond szó szerepel. Úgy tűnik ez a szó felesleges, hiszen már meg van írva, hogy Mózes beszél a zsidókhoz. A Midrás (Bereshith 70) azonban azt írja, hogy a mond szónak kapcsolata (konnotációja) van a nemzedékekkel, bizonyos esetekben, amikor a mond szót írják, azt jelenti, hogy a vers a következő generációkról is beszél.

E két bevezető után érkeztünk meg Tenenbaum rabbi szavaihoz:

Így tehát meg van írva, hogy „Mózes és a lévita papok szóltak egész Izráelhez, mondván”, mert a mondani szó a következő nemzedékekre vonatkozik, hiszen nekik is ezt mondták: „Csend legyen és Halld, Izráel, ma néppé váltál!".

Olyan tanítás ez, amely a Tórán nyugszik, annak legmélyebb alapjaiból származik, és amelynél talán nincs is fontosabb.

Így szól:

Ne változtasd meg a Tóra parancsolatait, hogy az adott korszak és nemzedék szokásai szerint teljesítsd azokat. És ne mondd, hogy a parancsolatok (kivitelezési módjuk és részleteik) csak Mózes idejében voltak jók úgy, ahogyan azt Isten megparancsolta a Tórában, mert az ő idejében még volt méltóság és nagyság.

Tenenbaum rabbi folytatja ezt a téves gondolatmenetet:

Nem úgy, mint most, ebben a generációban, ahol a dolgok megváltoztak. Ami az előző időkben elbűvölő és szép volt, annak most nincs formája és csillogása, és (az ilyen személy) a parancsolatok végrehajtását, részleteit a jelen generáció által elbűvölő (megnyerő) módokon akarja megváltoztatni.

Például: ebben a nemzedékben (az emberek azt hiszik) jó úgy építeni a zsinagógákat, mint más népek imaházai. Manapság ezt tartják megnyerőnek és szépnek, ellentétben a hagyományos zsinagógaépítési formával, amelyből hiányzik a magasztosság és a forma (design).

Egy másik példa: (ezek az emberek úgy gondolják), hogy az ima vezetőinek (Chazanim) ruháit már nem a hagyomány szerint, hanem inkább a mai divat szerint (ZeitGeist) kell viselni.

Ez azonban tilos. És ez van itt leírva: Mondd a következő nemzedékeknek, hogy ma néppé váltál. Vagyis, hogy az utolsó nemzedékek alatt is, még ha sok nap és év telt is el, amikor a dolgok már máshogy működnek és az egész helyzet más, ennek ellenére sincs engedélyed változtatni. Hanem minden egyes nemzedéknek az lebegjen a szemei előtt, hogy a Tóra ma adatott (és ugyanúgy érvényes, mérvadó és kötelező, mint a korábbi időkben).

Ami azt jelenti, hogy ma, amikor mások a körülmények, megváltozott a helyzet, úgy tűnik, mintha a parancsolatokat (a régi módon, az elfogadott hagyomány szerint) betartva nem lenne formájuk, pompájuk és nagyságuk. Azonban - és ennek ellenére- ma Isten parancsolja, hogy így tartsd be a parancsolatokat. Ha így van, akkor lehetetlen bármilyen parancsot módosítani, más módon megtenni, még a hajszálnyi kicsiny változtatást sem.

Vissza az előző példához:

Ha Isten megparancsolta volna, hogy ma is készítsünk papi ruhát a Tórában leírtakkal megegyező formában, noha manapság a nemzedék felfogása szerint semmi szépsége és pompája nincsen, mégis ugyanúgy kellene csinálni, ahogy azt az Örökkévaló mondja. Mert ki cselekedhet másként, mint ahogy azt a világ királya parancsolja. (És ugyanez érvényes a szent Tóra minden parancsolatára).

* Ha ez a konkrét parancsolat érvényes lett volna napjainkban, ami nincs így, mivel nincs Beth Ha'Mikdas (Szent Templomunk) egészen a Messiás eljöveteléig.