Nicavim - נִצָּבִים

Pársaban a következőt találjuk (29:9-10):

„Ti álltok ma mindnyájan az Örökkévaló, az I-tenetek színe előtt, fejeitek, törzseitek, véneitek, és felügyelőitek, Izrael minden férfia; gyermekeitek, feleségeitek és idegened, aki táborod közepette van...”

A Mekhiltában ez áll:

Egyszer a tanítványok Jávnében töltötték a Szombatot, Rabbi Jehosuá nélkül. Amikor visszatértek hozzá, megkérdezte őket: „Milyen újdonságot hallottatok Jávnében?” Ők így válaszoltak: „Utánad, mesterünk” (azaz mindenki más magyarázata érdektelen számunkra, a tiéden kívül). Rabbi Jehosuá: „Ki töltötte még ott a Szombatot?” Mire ők: „Rabbi Elazar ben Ázárja.” Rabbi Jehosuá: „Lehetséges, hogy Rabbi Elazar ott töltötte a Szombatot anélkül, hogy valami újat mondott volna nektek?” Erre ők: „Magyarázatot fűzött ehhez a gondolathoz (5Mózes 29:9-10): «Ti álltok ma mindnyájan (...) gyermekeitek, feleségeitek», méghozzá ilyen módon: De vajon a kisgyermekek tudják-e a jó és a rossz közötti különbséget? Mindez azért van így, hogy a fiúk jutalmát az őket elhozó apáknak adják, hogy megnöveljék mindazok jussát, akik az Ő akaratát hajtják végre, ahogy írva van (Ézsaiás 42:21): «Az Úr az Ő igazsága kedvéért kívánta magasztossá és dicsővé tenni a Tórát»”. Erre Rabbi Jehosuá így szólt hozzájuk: „Mi lehetne ennél nagyobb újdonság? Hetven éves vagyok, és mind a mai napig nem érdemeltem meg, hogy ezt halljam! Boldog vagy te, atyánk, Ávrahám, akinek csípőjéből Elazar ben Ázárja származik! Az a nemzedék, amelynek közepette Rabbi Elazar ben Ázárja él, nem árválkodik!” (Mekhiltá DeRabbi Jismaél, Pársász Boj 16:9) *

Fontos megértenünk Rabbi Jehosuá szavainak jelentését, amikor azt mondja: „Boldog vagy te, atyánk, Ávrahám”! Vajon egyedül Rabbi Elazar Ben Ázárja érdemelte meg, hogy ekképp dicsérjék? Nyilvánvalóan voltak más bölcsek is abban a generációban, ahogy minden nemzedékben, akik szintén kiérdemelték volna e dicsérő szavakat. Mi hát oly különleges Rabbi Elazarban? 

Számomra úgy tűnik, hogy a Rabbi Jehosuá kijelentése mögött meghúzódó elképzelést így lehet felfejteni:

Íme, nagy és erős alapja a mi hitünknek, hogy Jiszroél minden egyes tagja köteles szem előtt tartani, ami írva van: „A tan, melyet parancsolt nekünk Mózes, öröksége Jákojv gyülekezetének” (5Mózes 33:4), azaz mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy a Tórát és az emunát (hitet) tovább örökítsük fiaink és azok fiai számára. **

Még akkor is, ha valaki betartja az egész Tórát, csupán ezt az egy parancsolatot hanyagolja el, tehát nem csatlakozik az istenfélőkhöz és a Tóra szeretetében égőkhöz, akik minden erejükkel azon fáradoznak, hogy a maga teljességében továbbadják Jiszroél vallását – ahogyan azt apáinktól megörököltük – utódaiknak, és nem törekszik teljes erőfeszítéssel arra, hogy gyermekeit a Tóra és az emuná útján nevelje, nos, az ilyen ember ezzel azt mutatja, hogy nem rendelkezik erős belső szeretettel a Tóra és az emuná iránt.

Az összes többi parancsolatot, amelyet ez a személy betart, pusztán szokásból vagy valamilyen külső oknak engedelmeskedve cselekszi meg, vagyis nem engedheti meg magának, hogy eltérjen a környezete szokásaitól, esetleg nem is kíván másmilyen lenni, mint a többiek.

Mert, ha őszintén és teljes szívéből szeretné a Teremtőt, áldott legyen Ő, és a Tórát, akkor nem hanyagolta volna el mindazt, ami az erejéből tellett volna, jelesül, hogy gyermekeit – akik lelkei az ő lelkéhez kötődnek – a Tóra útjára vezesse, annak érdekében, hogy elérhessék a lélek tökéletességét, ezáltal örök boldogságban részesülhessenek.

A Szent, áldott legyen Ő, így szólt Ávrahámmal kapcsolatosan (1Mózes 18:19): „Mert megismertem őt, hogy meg fogja parancsolni az ő fiainak és az ő házának maga után, hogy őrizzék meg az Örökkévaló útját”, ami azt jelenti, hogy I-ten Ávrahámot választotta, ugyanis ő minden erejével azon igyekezett, hogy a tiszta hitet beleplántálja az utódai szívébe, és minduntalan figyelmeztesse őket arra, hogy maradjanak a Teremtő által kijelölt úton.

Erre vonatkozik Rabbi Elazar Ben Ázárja magyarázata a következő versekhez: „Ti álltok ma mindnyájan (...) gyermekeitek, feleségeitek”, amelyek kapcsán azt a kérdést tette fel, hogy vajon a kisgyermekek tudják-e a jó és a rossz közötti különbséget? Válasza, hogy mindez azért van így, hogy a fiúk jutalmát az őket elhozó apáknak adják, azt jelenti, hogy a nagy jutalom, amelyet a szülők azért kapnak, mert a gyerekeik is eljönnek I-ten szavát hallgatni, azért illeti meg őket, mert amikor a gyerekek látják, hogy szüleik szeretik és tisztelik a Tórát, és alig várják, hogy szomjukat a Tóra verseivel csillapíthassák, akkor az ő szívükben is meggyökereznek a szeretet és a ragaszkodás magvai az apáik hite iránt.

Rabbi Jehosuá azon szavainak pedig, miszerint: „Boldog vagy te, atyánk Ávrahám, akinek csípőjéből Elazar ben Ázárja származik”, az a jelentése, hogy ez az igaz ember, Rabbi Elazar, hasonló Ávrahámhoz az igazságosságában: ugyanolyan, mint ő, aki élete céljául azt tűzte ki, hogy a szent hitet a nép szívébe ültesse. Rabbi Elazar is az ősatya által kijelölt utat követi, minden törekvése arra irányul, hogy az emuná magvait Jiszroél gyermekeinek szívébe plántálja, hogy azok örökre meggyökerezhessenek I-ten kertjében.

Forrás: Kalév Feivel Schlesinger rabbi „Tojrász Bár Nás” תורת בר נש című könyve. A szerző a nagytapolcsányi rabbi és a helyi jesiva vezetője, mindemellett Ávrohom Smuél Binjomin Szojfer rabbi, más néven a Kszáv Szojfer, a szent Chászám Szojfer fiának tanítványa volt. Az áldott emlékű Schlesinger rabbi 5671/1911-ben hunyt el.
——

* Schlesinger rabbi további forrásokra hivatkozik: a babilóniai Talmud Chágigá traktátusa 3a, valamint a jeruzsálemi Talmud és a Midrás Jálkut pársász Boj 216. fejezet.

** Még akkor is, ha fiúkról van szó, természetesen mindez a lányokra is vonatkozik. A szülők kötelesek a lányaikat is a Tóra és a hit útján nevelni. Ugyan vannak bizonyos korlátozások a Tóra azon részeinek tekintetében, amelyeket a lányoknak tanítani lehet, de az oktatás általános kötelezettségét illetően nincs különbség a fiúk és a lányok között. A zsidó nép fennmaradása az istenfélő apáktól és anyáktól függ, és ahhoz, hogy az anyák ilyenek legyenek, elengedhetetlen fontosságú, hogy őket is a kezdetektől fogva a helyes úton neveljék.

Hasonlóképpen, még ha az apa feladata is a gyermekek nevelése, ez természetesen nem menti fel az anyát ugyanettől. Lehetséges, hogy a Tóra szerint a kötelezettség az apára és nem az anyára hárul, ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy az anyának hatalmas befolyása és jelentős szerepe van a gyermekek nevelésében, ahogy a vers is mondja (Példabeszédek 1:8): „Hallgass fiam, atyád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását”.

Még azok is, akiknek nincs vagy egyelőre nincs saját gyermekük, segíthetnek és segíteniük is kell Jiszroél fiainak és leányainak a Tóra útján történő nevelésében, és ennek a nemes célnak sokféle és változatos lehetőségei vannak.

Mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hogy a következő nemzedékeknek a legjobb oktatást nyújtsuk a Tóra és a hit útján, és az Örökkévaló segíteni fog bennünket, és megadja számunkra a jiddise náchászt (a gyermekek előmenetele miatti jóleső büszkeséget) jó és hosszú évekre, ámen!